Ez a téma elsősorban a gyömbér orvosi és gyógyászati használatával foglalkozik. A gyömbér a Zingiberaceae család, a gyömbér növények tagja. Még mindig gyömbér, imber, örökzöld vagy gyömbér gyökérnek nevezik. Az angol nyelvben megtaláljuk a ginger kifejezést a gyömbérre.
Meghatározás
A gyömbér, amely a kínai gyógynövények közé tartozik, kúszó, évelő növény egy vastag, hagymás alanyon. A friss és szárított gyökereket rizómának is nevezik. Tavasszal körülbelül 60–80 cm magas, keskeny levelű, függőleges szár nő ki az alanyból.
A növény egyéves. Virágzáskor egy virágfül alakul ki közvetlenül a gyömbérgyökérből, amely fehér vagy sárga virágot hordoz. A gyógynövény gyömbér, valamint a fűszer kultúrákból származik.
A növénynek az a része, az alany, laposan növekszik és erősen elágazik a talajban. Termesztésre a rizómadarabokat tavasszal a földbe teszik, és egy évvel később, késő ősszel betakarítják. A gyömbéres gyógynövény, valamint latin nevű zingiber neve a régi indiai „Shringavera” névre vezethető vissza.
A gyömbért évezredek óta értékes fűszerként és gyógymódként értékelik különleges tulajdonságai és hatása miatt. Az ókori kínai szövegekben, majd az ókori görög, római és arab orvosi szakirodalomban már említik a gyömbért.
A gyömbér, a világszerte alkalmazott gyógynövény ereje a gyökérben rejlik. A sárga-barna alanyból a fűszert és a gyógyító erőt vonják ki. Az illóolajok aránya magas (pl. Zingiberol és zingibere). A gyömbér egyéb összetevői a csípős anyagok (gingerol és shoagol), amelyekhez a íz esedékes. A gyömbérben található sok hatóanyag serkenti az étvágyat, növeli a termelést gyomorsav, elősegíti az emésztést és enyhíti a lehetséges hányinger és a hányás.
