Rövid áttekintés
- Kezelés: Többnyire konzervatív, fizioterápia, háttréning, hőterápia, elektroterápia, támasztófűző (ortózis), fájdalomcsillapítás és terápia kombinációja; ritkán műtét
- Okok és kockázati tényezők: Gyakran kopás (degeneráció), ritkán veleszületett, gerincműtét kockázata, porckorongsérv, hormonális változások, csontbetegségek, például Paget-kór
- Tünetek: Eleinte gyakran tünetmentesek; később hátfájás lábsugárzással, mozgáskorlátozottsággal; érzékszervi zavarok a lábakban, sántítás, hólyag- és végbélbetegségek, károsodott szexuális funkció; nagyon ritkán bénulás
- Diagnózis: A tünetek, képalkotó eljárások (mágneses rezonancia képalkotás, számítógépes tomográfia) alapján
- Progresszió és prognózis: Általában nagyon lassú progresszió terápia nélkül; konzervatív terápiával jól kezelhető
- Megelőzés: Kifejezetten nem lehetséges; egyébként hátbarát viselkedés, például nehéz terhek hordozásakor
Mi a gerinccsatorna szűkülete?
A gerinccsatorna szűkülete a gerinccsatorna szűkülete, amelyen keresztül a gerincvelő idegekkel és erekkel fut.
Gyakran érinti az idős embereket a gerinc mozgatható részeinek elhasználódása miatt. Vannak azonban veleszületett formák is. Ezek azonban ritkák.
Milyen formái vannak a gerinccsatorna szűkületének?
A gerinccsatorna szűkületének leggyakoribb formája az ágyéki gerinc - az ágyéki gerinccsatorna szűkülete.
Egyéb formák a nyaki gerinccsatorna szűkület, amely a nyaki gerincet érinti (HWS), és ritkán a mellkasi gerinccsatorna szűkület, amely a mellkasi gerincet (BWS) érinti.
A gerinccsatorna szűkületét csak 1996 óta definiálják önálló klinikai képként. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a súlyosságától függően többféle diagnosztikai kódot rendel hozzá: M48 (Egyéb spondylopathiák), M99 (Biomechanikai diszfunkciók, máshová nem sorolt) és G55 (Ideggyökerek és plexusok összenyomódása máshol osztályozott betegségekben).
A gerinccsatorna szűkület osztályozása
A gerinccsatorna szűkület súlyosságának kritériumaként az orvos képalkotó technikákat, például mágneses rezonancia képalkotást alkalmaz annak mérésére, hogy mennyire szűkült a gerinccsatorna. Az orvosok különbséget tesznek
- Relatív gerinccsatorna szűkület tizenkét milliméternél kisebb csatornaátmérővel
- Abszolút gerinccsatorna szűkület tíz milliméternél kisebb csatornaátmérővel
Kezelés
A legtöbb esetben a gerincszűkület konzervatív terápiás módszerekkel jól kezelhető. Csak ritkán (nagyon súlyos esetekben) van szükség sebészeti beavatkozásra.
Konzervatív kezelés
A gerincszűkület kezelésének konzervatív formái közé tartozik
- Fizioterápia (tornaterápia, fürdők, izomlazító kezelések és egyebek) a gerinc enyhítésére és stabilizálására
- Hőterápia a hátizmok ellazítására
- Elektroterápia fájdalomcsillapításra és izomlazításra
- Támogatja a fűzőket (ortéziseket) a gerincre nehezedő nyomás enyhítésére
- Háttréning (célzott hát- és hasizmok erősítő edzés, tippek hátbarát testtartásokhoz, viselkedési tanácsok)
- Pszichológiai fájdalomcsillapító tréning
- Fájdalom terápia
A legtöbb esetben a fenti intézkedések közül többet kombinálnak. Ezt moduláris terápiás koncepciónak nevezik.
Gyógyszer
A hatékony fájdalomcsillapítás a konzervatív szűkületkezelés sarokköve. Az orvosok a fájdalom intenzitásától függően különböző hatóanyagokat alkalmaznak.
Egyes fájdalomcsillapítók irritálják a gyomor nyálkahártyáját, ha hosszabb ideig szedik. Ezért az orvosok gyakran úgynevezett protonpumpa-gátlókat írnak fel melléjük. Gyomorvédőként ezek a gyógyszerek biztosítják, hogy a szervezet kevesebb gyomorsavat termeljen.
A klasszikus fájdalomcsillapítók mellett az orvosok enyhe antidepresszánsokat is felírhatnak. Kis adagokban ezek segítenek a krónikus fájdalomban, mivel a neurotranszmitterek szintjén hatnak.
Néha az izomrelaxánsok segíthetnek a gerinccsatorna szűkületében. Ha a fájdalom nagyon erős, akkor nagy dózisú kortizon terápia jöhet szóba: a kortizon csökkenti a gerinccsatornát nyomó lágyrész duzzanatát. Ez egy kicsit több helyet hagy a csatornában.
A különböző fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, helyi érzéstelenítő és/vagy dekongesztáns hatású hatóanyagok gyakran szájon át (tabletta, kapszula vagy hasonló formájában) is beadhatók. Gyakran közvetlenül a gerinccsatorna szűkületének érintett területére injektálhatók.
Az injekciós terápiával kapcsolatos vizsgálatok során a betegek valódi gyógyszeres kezelés helyett hatástalan anyagokat (placebót), gyakran egyszerű konyhasót kaptak. A színlelt kezelés ellenére sok beteg később kevesebb fájdalmat tapasztalt. A kutatók felfedezték, hogy a placebo injekciók a szervezet saját „fájdalomcsillapítóit” (endorfinokat) szabadítják fel.
Hogyan működik egy művelet?
Szinte minden gerinccsatorna szűkületben szenvedő beteget konzervatív terápia segít. Sebészeti beavatkozásra csak ritkán van szükség – általában akkor, ha fontos idegek tönkremennek. Az orvosok akkor is operálnak, ha a konzervatív kezelés sikertelen, vagy a beteg nagyon szenved, és jelentősen korlátozza a mindennapi életét.
A műtét célja mindig az, hogy tehermentesítse azt a területet, ahol a gerincvelő összeszorul. Különféle módszerek állnak rendelkezésre erre:
- Az összehúzott idegek nyomáscsökkentése (dekompressziója) a választott módszer. Ehhez a szűkület helyén lévő csigolyaívet egyik vagy mindkét oldalon eltávolítják a tövisnyúlvánnyal együtt (hemi-/laminectomia). Néha csak a csigolyaív egyes részeit távolítják el (mikrodekompresszió).
- Fúzió (spondylodesis): Az egyes csigolyákat a csípőtarajból származó anyag vagy csavarok segítségével összekapcsolják és merevítik. Ez megakadályozza, hogy egymásba csússzanak, és szűkítsék a gerinccsatornát.
Az orvos minden esetben eldönti, hogy melyik módszer a legmegfelelőbb. Mindhárom eljárás általában minimálisan invazív vagy mikrosebészeti. Ez azt jelenti, hogy az orvosnak nem kell nagy metszést végrehajtania, hogy elérje az érintett területet. Elegendő több apró bemetszés, amelyen keresztül a sebész egy apró kamerát helyez be fényforrással és a finom sebészeti műszerekkel.
Minden művelethez bizonyos kockázatok társulnak. Például előfordulhat, hogy idegek sérülnek az eljárás során. Ezenkívül bizonyos esetekben a gerincvelő körüli „bőr” megsérül, ami a gerincvelői folyadék kiszivárgását okozza (agy-gerincvelői folyadék sipoly). A gerinccsatorna szűkületének műtéte előtt az orvos ezért gondosan mérlegeli a várható előnyöket a lehetséges kockázatokkal szemben.
Gerinccsatorna műtét után
A gerinccsatorna-műtétet követő utókezelés a műtét típusától és súlyosságától függ. A minimálisan invazív beavatkozások után általában rövid idő elteltével, esetenként a műtéttel egy napon lehet elhagyni a kórházat.
A műtét után az orvosok fizikai pihenést javasolnak – általában körülbelül hat hétig. A különféle könnyedebb tevékenységek korábban is folytathatók.
Az ülő tevékenységek, mint például a vezetés, általában hamarabb újra lehetségesek, mint a nehéz fizikai munka. A betegszabadság vagy a keresőképtelenség időtartama tehát függ a gerinccsatorna szűkületének súlyosságától és a műtét típusától, valamint a tevékenység típusától. Az ülő tevékenység általában négy hét után ismét lehetséges, nehéz fizikai munka csak körülbelül három hónap után.
Alternatív módszerek
Különféle egészségügyi szakemberek kínálnak úgynevezett alternatív kezelési módszereket, különösen a gerinccsatorna szűkülete által okozott fájdalom kezelésére. Ezek közé tartozik pl
- akupunktúra
- Axomera terápia
- homeopátia
Bár sok beteg arról számol be, hogy megkönnyebbülést tapasztalt az alternatív gyógymódok révén, a hatásokat a tudományos és hagyományos orvosi kritériumok szerint a bizonyítékokon alapuló gyógyászatban még nem igazolták.
Okok
A gerincszűkület leggyakoribb oka a gerinc kopása (degenerációja): idővel a csigolyák közötti porckorongok folyadékot veszítenek. Ennek eredményeként laposabbak lesznek, és kevésbé képesek felvenni a mozgással összefüggő nyomást – a csigolyatestek ezért nagyobb igénybevételnek vannak kitéve, majd megnyomják a gerinccsatornát.
A jól edzett hátizmok ezt követően stabilizálják a gerincet, így a gerinccsatorna szűkület ellenére sem jelentkeznek a tünetek. A gyengén fejlett hátizmokkal rendelkező betegeknél viszont gyakran alakulnak ki tipikus szűkületi tünetek. Ennek az az oka, hogy ha az izmok nem képesek támogatni az instabil gerincet, a test új csontstruktúrákat alakít ki a csigolyákon, hogy stabilizálja a gerincet. Ezeket az újonnan kialakult csontos struktúrákat osteophytáknak nevezik. Gyakran nemcsak súlyosbítják a gerincszűkületet, hanem okozzák is.
A csigolyaízületek (facet ízületek) osteoarthritise szintén új csontképződményekhez vezethet, és ezáltal elősegítheti a gerincszűkületet (facet szindróma).
A gerinccsatorna szűkületének ritkább okai az
- Veleszületett fejlődési rendellenességek, például súlyosan üreges hát, spondylolisthesis, chondrodystrophia (a porc csontszövetté való átalakulásának rendellenességei az embrionális korban). Ilyenkor már 30-40 éves korban jelentkeznek a tünetek.
- Gerincműtét (a hegszövet túlzott képződése szűkítheti a gerinccsatornát)
- A csigolyatestek sérülései
- A csigolyaközi lemez anyagának kiemelkedései vagy prolapsusai a gerinccsatornába
- Hormonális változások, amelyek befolyásolják a csontanyagot és a csigolyatestek stabilitását (pl. Cushing-kór)
- A gerinccsatorna beszűkült születése miatt ismeretlen okból (idiopátiás gerinccsatorna szűkület)
Tünetek
A gerinccsatorna szűkülete általában az ágyéki csigolyákban fordul elő (lumbális gerinccsatorna szűkület). Nem feltétlenül vezet tünetekhez. Ezek csak akkor fordulnak elő, ha a gerinccsatorna olyan mértékben leszűkül, hogy az idegek vagy az erek összenyomódnak. A konkrét tünetek, hogy mikor és milyen mértékben jelentkeznek, több tényezőtől is függ. Ide tartozik a betegség súlyossága, a beteg testtartása és a fizikai megterhelés mértéke.
A betegség kezdetén a tünetek nem túl jellegzetesek, változatosak. Ezek a nem specifikus panaszok magukban foglalják
- Hátfájás az ágyéki régióban (lumbágó), amely általában a lábak egyik oldalára sugárzik (lumboischialgia)
- Csökkent mobilitás az ágyéki csigolyák területén
- Izomfeszültség az ágyéki régióban
Ha a szűkület tovább halad, a következő panaszok lehetségesek:
- Érzékszervi zavarok a lábakban
- kellemetlen érzés a lábakban, mint például égő érzés, gombásodás, hideg érzés, nedvszívó pamut érzése a láb alatt
- Gyengeség érzése a lábizmokban
- Fájdalommal összefüggő sántítás (gerinccsont)
- Hólyag- és/vagy végbélbetegségek (bélmozgási és vizeletürítési problémák vagy inkontinencia)
- Károsodott szexuális funkció
A gerinccsatorna szűkülete miatti sántítást (spinalis claudicatio) meg kell különböztetni a keringési zavarok miatti átmeneti sántítástól „intermittens claudicatio” (PAD) esetén. Ez utóbbit intermittáló claudikációnak nevezik.
Nagyon ritkán a gerinccsatorna szűkülete úgynevezett paraplegikus szindrómához vezet: mindkét láb lebénul, és problémák lépnek fel a székletürítéssel és a vizeletürítéssel.
Néha a gerinccsatorna szűkülése nem az ágyéki csigolyákat, hanem a nyakcsigolyákat érinti (nyaki gerinccsatorna szűkület). Az érintetteknek gyakran vannak nyaki fájdalmai, amelyek a karokba sugároznak. Idővel érzékszervi zavarok is kialakulhatnak náluk a lábakban, valamint végbél- és hólyagproblémák.
Vizsgálatok és diagnózis
A kezdeti konzultáció (anamnézis) során az orvos részletesen kikérdezi a pácienst a tüneteiről és az ismert, már meglévő vagy mögöttes állapotokról (porckorongsérv, osteoarthritis, osteoporosis és hasonlók). Ezt fizikális vizsgálat követi: az orvos egyebek mellett általában arra kéri a pácienst, hogy a felsőtestét hajlítsa hátra, majd előre. A gerinccsatorna szűkülete esetén a hát fáj a hátradőléskor, míg a tünetek a törzs hajlításával megszűnnek.
Alternatív megoldásként a gerincet kontrasztanyagos számítógépes tomográfiával is leképezhetjük. Ez az úgynevezett myelo-CT azonban bizonyos mennyiségű sugárzásnak teszi ki a pácienst.
A gerinccsatorna összes szűkülése, amely MRI-n vagy más képalkotó eljáráson látható, valójában nem okoz tüneteket!
Egyes esetekben az orvos álló helyzetben és bizonyos testhelyzetekben röntgenfelvételt is készít (funkcionális képek).
A gerinccsatorna szűkület tisztázására elektrofiziológiai vizsgálatokkal lehet tisztázni. Ide tartozik például az elektromiográfia (EMG) és az úgynevezett kiváltott potenciálok. Ezek a módszerek segítenek felmérni az idegek működését.
Előrehaladás és prognózis
Még ha nem is kezelik, a gerinccsatorna szűkület általában nagyon lassan halad előre. A betegség lefolyása is nagymértékben változik az októl függően. Egyes esetekben az idegpályákra nehezedő nyomás által okozott fájdalom állandó marad, vagy bizonyos mozdulatokkal vagy idővel csökken. A fájdalom folyamatosan jöhet és megy. Néha a tünetek az életkorral még csökkennek is, mivel a gerinc kevésbé mozgékony. Ennek az az oka, hogy az idegek ilyenkor ritkábban irritálódnak, ami azt jelenti, hogy a mozgással összefüggő fájdalom ritkábban jelentkezik.
Bizonyos esetekben azonban a gerinccsatorna szűkület akut: ha például a porckorong szövete elmozdul (kiemelkedés, prolapsus), osteoarthritis esetén tokduzzanat jelentkezik, vagy folyadék halmozódik fel az idegpályák közelében, lehetséges, hogy a gerincvelői tünetek jelentkeznek. a csatorna szűkülete hirtelen súlyosbodik. A test egyik oldala gyakran különösen érintett.
Összességében a gerinccsatorna szűkület a legtöbb esetben jól kezelhető konzervatív terápiás módszerekkel, így az érintettek viszonylag tünetmentes életet élhetnek.
Súlyosan rokkant állapot gerinccsatorna szűkület miatt?
Ha a gerinccsatorna-szűkület nem kezelhető és korlátokhoz vezet, lehetséges, hogy a súlyos fogyatékosságként való elismerés értelmében úgynevezett rokkantsági fokot (GdB) határoznak meg. A fogyatékosság ilyen fokát főszabály szerint a felelős nyugdíjhivatal állapítja meg kérelemre.
A gerinc károsodása esetén ez egyedi esettől, különösen a mozgáskorlátozás súlyosságától és a hatásoktól függ.
Megelőzés
A gerinccsatorna szűkületének célzott megelőzése nem ismert. Mivel azonban általában kopásos betegségről van szó, megelőzhető (mint általában a legtöbb hátbetegség), legalábbis elvben az úgynevezett hátegészséges magatartással.
