Az exterocepció az interocepcióval együtt alkotja az emberi észlelés összességét. Az extrocepció a külső ingerek észlelése speciális szenzoros sejtek által, úgynevezett extroceptorok formájában. Az ingerek feldolgozása a központban történik idegrendszer és károsodhat neurológiai betegségek esetén.
Mi az exterocepció?
Az extrocepció a külső ingerek észlelését speciális szenzoros sejtek, úgynevezett extroceptorok, például a fül érzékelő sejtjei között. Az emberi felfogás lehetővé teszi az emberek számára, hogy képet alkossanak magukról és a környezetükről. A belső ingerek és a külső ingerek érzékelése teszik ki az emberek általános érzékelési képessége. A belső ingereket a test belsejéből érzékelik, és így az önészlelés jelentős elemei. A külső ingerek mind olyan külső környezeti ingerek, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy érzékeljék a külvilágot. A belső érzékelés interocepció. A külső érzékelést hasonlóképpen exterocepciónak nevezzük. Ez vizuális, hallási, ízlelő, szagló és vestibularis érzékelésből áll. Ezenkívül az érzékenység is számít. A belső észleléshez hasonlóan a külső észlelés is stimulusokra specializálódott érzékelő sejtekkel működik, amelyeket receptoroknak nevezünk. A külső érzékelés receptorai az extroceptorok. Felelősek a külső ingerfogadásért, az ingerfeldolgozásért és az ingerinformációk fiziológiailag feldolgozható formában történő továbbításáért. Az ingervezetés afferens utakon keresztül történik, és a centrumot célozza meg idegrendszer, ahol a környezetből származó ingerek egyesülnek, és átfogó képként kerülnek a tudatba.
Funkció és feladat
Az exteroceptorok az első helyek, ahol a külső ingerek átjutnak az emberi testbe vezető úton. Ezek a receptorok mindegyike speciális ingerekre specializálódott. Inger molekulák kötődnek a kijelölt helyekhez, hogy izgassák a receptort, amely az ingert az ideggerjesztés fiziológiai formájává alakítja. Például vannak speciális extroceptorok a rezgés, az érintés, a hőmérséklet és sok más külső inger érzékelésére. Az extroceptorok ellentéte az interoceptoroké, amelyek a belső ingereket mérik. Az olyan perceptuális struktúrák, mint a mozgásszervi rendszer mélységérzékenysége, mind a külső, mind a belső ingereket regisztrálják, így egyszerre írhatók le interoceptorként és exteroceptorként. Az exteroceptorok közé tartoznak olyan receptorok, mint például a Vater-Pacini-sejtek a rezgések érzékelésére, vagy a Meissner-sejtek és a Ruffini-sejtek az érintés, a nyomás és a nyomáskülönbségek regisztrálására. A szem fotoreceptorai fogékonyak a fényre és a haj a belső fülben lévő sejtek lehetővé teszik a hallás érzékelését. Valamennyi exteroceptor az első neuronon keresztül kapcsolódik a második neuronhoz. Az exteroceptív neuronok sejttestei a gerincben helyezkednek el idegdúc. Központi vetületeik kapcsolás és keresztezés nélkül keresztezik a hátsó zsinór útjait, és így eljutnak a nucleus gracilis vagy a nucleus cuneatus felé. Csak itt kapcsolják át az információt a második idegsejtre. Az onnan származó rostokat fibrae arcuatae internae-nak nevezzük, és a talamusz. A decussatio lemnisci medialisban keresztezésben vesznek részt. A nucleus ventralis posteriorban a talamusz, a rostok megszűnnek, és az exteroceptorok információi a harmadik idegsejtre kapcsolnak. Ez a harmadik neuron a capsula interna radiatio thalami superior vagy crus posterior részén fut át, és onnan eljut az elsődleges szomatoszenzitív agy középpontja a postcentralis gyrusban. Ott találhatók a Brodmann 3,2 és 1 területek. Ban,-ben agy, az exteroceptív észlelések tárolása, osztályozása és értelmezése mellett szükség esetén kezdeti ingerreakció lép fel. Az exterocepciót egyes szerzők epikritikus érzékenységre és protopátiás észlelésre osztják. Az epikritikus érzékenység a finom tapintás, a rezgésérzékelés és a nyomásérzékelés észlelésének minősül, és kétpontos megkülönböztetéssel történik. Az így gyűjtött információk eljutnak a agy a hátsó zsinórutakon keresztül a fasciculus gracilis és a fasciculus cuneatus. Protopátiás észlelés alatt a szerzők a fájdalom és a hőmérséklet érzékelését, amelyet a traktus spinothalamici anterior et laterales elülső zsinórja juttat az agyba.
Betegségek és betegségek
Az exterocepciót idegrendszeri betegségek vagy az érintett idegszerkezetek traumás elváltozásai visszafordíthatatlanul károsíthatják, és így tartósan megzavarhatják. A kórokozók ebben az összefüggésben olyan központi idegrendszeri betegségeket foglalnak magukban, mint pl sclerosis multiplex vagy perifériás idegbetegségek, például polyneuropathia. Az extroceptív észlelési rendellenességeket azonban nem mindig előzik meg tényleges idegelváltozások. Bizonyos esetekben csak a külső információk érzékszervi integrációja zavart. Ez az integráció bekövetkezik az agyban, és megfelel több inger kombinációjának egy általános ingerképpé. A környezeti kép tehát az egyes érzékek pontos kölcsönhatásának eredménye. A szenzoros integrációs rendellenességek megakadályozzák ezt az interakciót. Az érzékszervi integrációs rendellenességek általában az ember figyelmével függnek össze, és megfelelnek bizonyos külső ingerekkel szembeni érzékszervi túlérzékenységnek. Az agynak szenzoros ingereket kell kiválasztania, hogy ne terhelje túl magát. A külső ingerekre való figyelem ennek megfelelően korlátozott, és nem mindig oszlik el megfelelően. Például a külső ingereken alapuló testtartás fenntartása olyan figyelmet igényel, amely más tevékenységekből hiányozhat egyszerre. A testtartási gyengeséggel járó érzékszervi integrációs rendellenességek tehát gyakran krónikus nyugtalanságban nyilvánulnak meg. A tapintási és proprioceptív készülékek túlérzékenysége a mozgás elégtelen tervezésében és esetlenségében nyilvánul meg. A túlérzékenység ezen a területen modulációs rendellenességek, és nem teszi lehetővé a idegrendszer megfelelő szűréshez, ami taktilis védekezőképességet eredményez. Így elkerülhető a váratlan érintés, és ez társadalmi szorongást okozhat. Leggyakrabban, de nem kizárólag, a gyermekeket érintik az integrációs rendellenességek. Néha az érzékszervi-integratív rendellenességek olyan neurológiai rendellenességekből alakulnak ki, mint pl ütés. Ilyen esetben az SI rendellenesség kifejezést használják. Az integratív érzékszervi rendellenesség sajátos példája a autizmus, amelyet gyakran a megváltozott is jellemez fájdalom észlelés.
