Diagnózis
Ha a carcinoma a epe csatornák gyanúja merül fel, a beteget először részletesen megkérdezik (anamnézis). A tünetek, amelyek jelzik a epe a stasis-t különösen megvizsgálják. Ezután a beteget fizikailag megvizsgálják.
Az első dolog, ami gyakran észrevehető, a bőr sárgulása (icterus). Bizonyos esetekben, ha a daganat blokkolja az epehólyag csatornáját, a vizsgáló fájdalmas, kidudorodó epehólyagot tapinthat meg a jobb felső hasban (Courvoisier ́sches jel). Előrehaladott esetekben a tényleges daganat tapinthatóvá válhat.
A. Elemzésénél vér (laboratóriumi), bizonyos vérértékek a epe csatornák. Például gamma-glutamil-transzferáz (gamma-GT), alkáli-foszfatáz (AP) és bilirubin emelkedett lehet, ami epe lerakódását jelzi, de nem specifikus epevezeték rák. Ezek vér a paraméterek másokban is megemelkedhetnek epevezeték akadályok, például epekő.
Az úgynevezett tumormarkerek a vér amelyek nagy koncentrációban találhatók bizonyos típusú rák és így jelezheti a rák jelenlétét. Nem játszanak jelentős szerepet az epehólyag-karcinóma kezdeti diagnózisában, mivel gyakran hamis pozitív eredményeket lehet elérni. Ha azonban egy bizonyos tumormarker a műtét előtt az érték emelkedettnek tűnik, amely a műtét után eltűnik, ez a marker különösen jól alkalmazható a daganat új kezdetének (tumor kiújulásának) kimutatására.
Az epebélrákban megemelkedett tumormarkerek a CA 19-9 és a CEA. Nemcsak a végső diagnózis, hanem a tumor stádiumának osztályozása érdekében is számos diagnosztikai módszert kell végrehajtani. Szonográfiával (ultrahang), a hasi szerveket nem invazívan és sugárterhelés nélkül értékelik.
A daganat mértéke, mértéke epevezeték szűkület és gyanús vagy nyilvánvalóan érintett nyirok a hasi csomópontokat felmérjük. Mivel a módszer könnyen használható, és nem okoz stresszt a beteg számára, szükség szerint megismételhető, és különösen nyomon követésre és utógondozásra használható. A számítógépes tomográfia (CT) tomográfiai képeket állít elő röntgensugarak felhasználásával, és információkat nyújthat a daganat mértékéről, a szomszédos szervekkel való térbeli kapcsolatról (infiltráció), nyirok csomópont érintettség és ezen kívül távoli metasztázisok.
A hasi és a mellkas gyakran szükséges az összes metasztatikus út értékeléséhez (máj és a tüdő). A mágneses rezonancia képalkotás (a hasi MRI) hasonló eredményeket ad.
- ultrahangvizsgálat
- Számítógépes tomográfia
Ebben a vizsgálati módszerben egy oldalnézeti optikával ellátott endoszkópot (duodenoszkóp) haladnak a patkóbél és a nagy nyombél papilla (Vateri papilla, apa papa) vizsgálata.
Ez a közös csatorna nyílása máj, epehólyag (ductus coledochus) és hasnyálmirigy (ductus pancreatica). Ha nem lehet a műszereket az epevezetékbe juttatni, gondosan fel kell vágni papilla nyílás a nyílás kiszélesítéséhez. Ezt az eljárást papillotomiának vagy sphincterotomiának hívják.
A vizsgálat második lépésében kontrasztanyagot injektálunk ezekbe a csatornákba az emésztőrendszer nedvének áramlási irányával szemben (retrográd). A kontrasztanyag injektálása során egy Röntgen a has felső részét veszik. A kontrasztanyag így a csatornák (szűkületek) szűkülését okozza epekő vagy látható és így értékelhető daganatok.
Az epevezeték karcinóma az epevezeték hosszú megnyújtott szűkületének (szűkületének) és a rendkívül tágult (kitágult) epevezetékeknek a máj mielőtt a daganat beszűkült volna. Ezenkívül lehetséges a szövetből szövetmintát venni (biopszia) endoszkóp segítségével, és a patológus szövettan vizsgálja meg mikroszkóp alatt, ami megerősítheti az epe-karcinóma feltételezett diagnózisát. Az ERCP során a terápia ugyanabban a munkamenetben végezhető el.
Például egy behelyezett műszer használható az epekő eltávolítására, vagy daganatok vagy gyulladások okozta összehúzódások esetén az epe áramlása helyreállítható műanyag vagy fém cső behelyezésével (stent).
- Endoszkópos retrográd cholangiopancreaticography (ERCP)
Ha az epeutak vizualizálása az ERCP segítségével sikertelen, fennáll a lehetősége perkután transzhepatikus kolangiográfia elvégzésére. Ebben a módszerben a májat üreges tűvel szúrják át a bőrön, és epevezeték található.
Az ERCP-hez hasonlóan kontrasztanyagot injektálunk, hogy az epevezetékeket egy Röntgen. Ezzel a módszerrel az epefolyadékot úgynevezett perkután transzhepatikus elvezetésen (PTD) keresztül is kifelé lehet engedni, hogy az epevezetékekben lemaradjon. Különösen a működésképtelen daganatok esetén ez súlyos esetekben enyhülést nyújthat sárgaság.
Áttekintés röntgen a mellkas (mellkas röntgen), hogy információt nyújtson a metasztatikus fertőzésről tüdő. Az endoszonográfiában, mint a gasztroszkópia (nyelőcső-gasztro-nyombél endoszkópia), először egy csövet helyeznek a készülékbe patkóbél a daganat közvetlen közelében. Ebben a vizsgálatban azonban egy ultrahang szondát helyeznek a cső végébe kamera helyett.
Ezzel a módszerrel a daganat mélységben való elterjedése (infiltráció) láthatóvá tehető a ultrahang szonda a daganaton és (regionális) nyirok az epehólyag közelében lévő csomópontok is értékelhetők. Ehhez kapcsolódó módszer az intraduktális epevezeték-szonográfia, amely mind az ERCP, mind a PTC során alkalmazható. Ebből a célból egy mini szondát helyeznek közvetlenül az érintett epevezetékbe, és ultrahanggal értékelik.
Ha az epevezeték fala tumorosan érintett, akkor az ultrahangban megvastagodottnak tűnik, és a nyálkahártya falának jellegzetes rétegződésének elvesztése jellemzi. Ezt a módszert fel lehet használni a szomszédos struktúrák tumor általi beszivárgásának értékelésére is. Előrehaladott daganatos stádiumokban néha szükséges elvégezni laparoszkópia a regionális kiterjedés, a hasüreg érintettségének (peritonealis carcinosis) és a máj helyes felmérése érdekében metasztázisok.
Alatt végzett eljárás során Általános érzéstelenítés, különböző műszereket és kamerát lehet behelyezni a hasi bőr bemetszésein keresztül, lehetővé téve a tumor terjedésének megfigyelését. Szükség esetén szövetmintát (biopszia) elvégezhető, hogy a patológus mikroszkóp alatt fel tudja mérni a daganatot szövettanilag.
- Perkután transzhepatikus kolangiográfia (PTC)
- Röntgen Thorax
- Endoszonográfia (endoluminális ultrahang)
- Laparaszkópia
