Az anatómiában kitolódás megfelel az egyes testszerkezetek előre haladásának. Az ellentétes mozgás a visszahúzás. A megnövekedett kitolódás az áll például elősegítheti a porckorongsérv hosszú távon.
Mi az elhúzódás?
Az anatómiában kitolódás szerepet játszik mozgásként, különösen például a lapocka kapcsán. Az anatómia a mozgásszekvenciákhoz különböző mozgási kifejezéseket használ ízületek. E kifejezések egyike az elhúzódás. A kifejezés egy latin nyelvű kölcsönszónak felel meg, és a „húzni” vagy „kiterjeszteni” igéből származik. Az anatómiában a nyúlás tehát a végtagok és az egyébként mozgatható testszerkezetek előre mozgására utal. Az ellentétes mozgásirány megfelel a visszahúzásnak. A protraction kifejezést nem feltétlenül kell az orvostudomány anatómiai kontextusában használni. A szó ugyanolyan jól használható a farmakológia összefüggésében. Az anatómusokkal ellentétben a farmakológusok a kitolódást a gyógyszer szándékos késleltetésének tekintik. Az ilyen jellegű kapcsolatokkal elsősorban a farmakokinetika foglalkozik, amelyek a felvétel mellett szerek (abszorpció) tanulmányozza a terjesztés a testben lévő anyagok (eloszlás), a biokémiai átalakulási és lebomlási folyamatok (metabolizáció) és a kiválasztási folyamatok (kiválasztás).
Funkció és feladat
A ízületek az emberi test két vagy több csontok mobil módon. Különbözőben ízületek, különböző mozgásszekvenciák képzelhetők el a csatlakoztatottak számára csontok. A megfelelő mozgássorozatok azon speciális követelményeken alapulnak, hogy a végtagok és csontok teljesítenie kell az emberi testben. Emiatt például nem minden ízület teszi lehetővé az összekapcsolt csontok számára olyan mozgások végrehajtását, mint a nyúlás. Az elnyúlás egy előre haladó mozgás. Az anatómiában a nyúlás, mint mozgástag, elsősorban az állkapocs és a lapocka kapcsán játszik szerepet. A lapocka a csont felső része vállöv és csuklós kapcsolatban áll a felkarcsonttal (felkarcsont) és a kulcscsont. Az állcsont pedig az arc csontja koponya amely megfelel a rágóeszköz mozgékonyabb részének. A lapocka kivonulhat és visszahúzódhat, ha előre és hátra mozog hasi (hasi) vagy háti (háti) irányban. Ez a mozgás az egész kar fontos mozgástípusa. Amint az emberek kinyújtják a karjukat valami felé, a lapocka kiemelkedése kapcsolódik a felkarcsont megkövetelt. A kar így kinyújtva, és céltudatosan kinyújtva a tárgy felé. A lapocka kiugrását és visszahúzódását a vállöv. Efferens motor idegek kösd össze ezeket az izmokat a központi idegrendszer és a kontrakcióparancsot bioelektromos gerjesztés formájában továbbítja a motor véglapján keresztül az effektor izomba. A visszahúzódás önmagában hasonló, de egy másik izom végzi. Az alsó állcsont elő- és visszahúzási képessége viszont releváns az élelmiszer-bevitel szempontjából. A maxilláris csont statikus, céltudatosan nem mozgatható. A mozgatható állkapocs kompenzálja ezt a statikát. A protraction expressziójának egészen más meghatározása létezik a farmakokinetikában. Ebben az összefüggésben a retard gyógyszer elve fontos szerepet játszik. Retard szerek a szervezetben csak késedelem után fejleszthetik ki hatásukat, mivel a hatóanyagok csak lassan szabadulnak fel. Ez a lassú kiadás szándékos, és leginkább a perorálhoz használják szerek. Rövidtávon magas vér a gyógyszerek szintje így megelőzhető. A nyújtott felszabadulású gyógyszerek hatása is hosszabb ideig tart, és jobban kontrollálható, mint például egyeseknél hormonok szájon át szedett gyógyszerek és a szabályozó gyógyszerek vér nyomás.
Betegségek és egészségi állapotok
A herniált lemezek gyakran a túlzott protratcionális mozgásoknak köszönhetők. Például azok, akik szokás szerint kitolódva mozgatják az állukat, miközben előre tolják fej nyugszik a nyak, kockáztatják a nyaki gerinc károsodásait. A modern életmód hozzájárul a porckorongsérvekhez, amelyek az áll területének megnövekedett nyúlási mozgásán alapulnak. Például a 21. században a számítógép pótolhatatlanul fontos eszköz mind a szabadidő, mind a munka terén. A számítógép képernyője előtt azonban az áll több kiálló mozgást végez. A nyaki gerinc elülső szerkezeteit a kitolódás hosszúságra hozza. Az elülső szerkezetek ezen megnyúlásával ellentétes a hátsó szerkezetek egyidejű tömörítése. Így az áll folyamatos kitüremkedése a számítógép előtt egyidejűleg megterheli a nyaki gerinc hátsó és elülső szerkezetét. Az eredmény maradandó testtartási károsodás és fájdalom tünetek. Az intervertebrális lemezek területén lassan növekvő elmozdulás tapasztalható, amely a gerincvelő vagy idegtömörítés. Ezek a folyamatok megfelelnek a a nyaki gerinc sérvkorongja, amelynek vezető tünete az fájdalom sugárzik a karokba vagy egészen az occipitalis régióig. A környező tömörítéstől függően idegek, érzékszervi zavarok vagy akár a kar és a kézizmok bénulása fordulhat elő. A tárcsa kiemelkedése az állstruktúrák fokozott kiugrásának tünete is lehet. Ez nem közvetlenül a porckorongsérv, hanem a korong kocsonyás magjának elszigetelt kiemelkedése. A korong külső szálas gyűrűje ebben a jelenségben még nem szakadt el. Egy manifesztben a nyaki gerinc sérvkorongja, a rostos gyűrű elszakad, és lehetővé teszi a kocsonyás mag oldalra, lefelé és felfelé történő kiemelkedését. Nemcsak a túlzott nyúlás, hanem a csökkent nyúlási képesség is jelezheti a kóros változásokat. Ez igaz például arra az esetre, amikor fiziológiailag ténylegesen képesek kinyúlni azok a struktúrák, amelyek már nem képesek elhúzódni. Általában ez a jelenség neuromuscularis eredetű.
