Az effúzió típusa
A leggyakoribb tünet, amely a mellkasi folyadékgyülem légszomj (dyspnoe), amely főleg fizikai megterhelés során jelentkezik. Ezenkívül emelt hőmérséklet akár láz gyakran előfordul. Néhány beteg beszámol a feszültség érzéséről a mellkas.
A tünetek mértéke a felhalmozódott folyadék mennyiségével növekszik, és az effúzió okától is függ. A legtöbb esetben a tünetek nem korlátozzák súlyosan a beteg általános állapotát feltétel. A legfeljebb 500 milliliter folyadék felhalmozódásával járó kisebb folyadékok általában nem válnak tünetekké.
Ha a mellkasi folyadékgyülem rövid időn belül jelentkezik, általában (súlyosabb) lélegző nehézségek. Ha azonban az effúzió fokozatosan történik, akkor a légszomj csak egy idő után következik be, amikor már a folyadék rengeteg halmozódott fel a pleurális résben. Ha gyanú merül fel a mellkasi folyadékgyülem orvosi szempontból a kezelőorvos elkezd csapolni és hallgatni a légutakat.
Elfojtott kopogó hang (különösen az alsó tüdő határok) és csökkentik lélegző a hangok a folyadék felhalmozódását jelzik. Ha a gyanú megalapozott, an ultrahang vizsgálat következik, amelynek során a pleurális rést meglátogatják, és pleurális folyadékgyülem esetén a folyadék fokozottabb felhalmozódása lesz látható. Álló páciensnél a folyadék felhalmozódik az alja között tüdő és a diafragma.
Ez abban nyilvánul meg ultrahang úgynevezett visszhangmentes anyagként - fekete felhalmozódás látható. Ha a ultrahang a vizsgálat nem elegendő a diagnózis felállításához, an Röntgen a mellkas (250-300 ml mennyiségből kimutatható) vagy számítógépes tomográfia hozzáadható. Mivel a pleurális effúzió okát mindig tisztázni kell, a következő lépés a szúrás a pleurális folyadékgyülem, így a folyadékból mintát lehet kapni, amelyet aztán a laboratóriumban megvizsgálhatunk, így meghatározható a mellhártyafolyás oka és kezelhető az alapbetegség.
A szúrás ultrahang vezérléssel végezzük, hogy az eljárást végző orvos véletlenül ne hatoljon be a tüdő során a szúrás. A szúráshoz egy finom tűt helyeznek be az alsó részébe borda és a lyukasztótűn keresztül folyadékot szívnak ki. Önmagában a folyadék színe és konzisztenciája adhat kezdeti információt az okról.
Például egy véres folyadék inkább rosszindulatú okra utal. Ezután a laboratóriumban meghatározzák a fehérjetartalmat, a súlyt és a sejttartalmat. A sejtek esetében különös figyelmet fordítanak a gyulladásos és a tumoros sejtekre.
A szúrás során az orvosnak különös figyelmet kell fordítania a steril munkakörülményekre, amelyek egyébként környezeti hatások csíra beléphet a mellkasba és pleurához vezethet empyemára, például. Ha a szúrás nem nyújt információt a pleura effúzió okáról, úgy lehet végső megoldásként úgynevezett thoracoscopiát végezni. A torakoszkópia egy műtéti vizsgálat, amelynek során kamerarendszert helyeznek a mellkasba egy bőrmetszés révén. Gázt (általában szén-dioxidot) használnak a rétegek kibővítésére kiáltott hogy könnyen láthatóak legyenek.
