Kinesztetikus differenciálóképesség által a szaknyelv megérti az emberek képességét arra, hogy megítéljék a mozgássorozatot annak minősége és szempontjából adag ennek megfelelően. Ez a képesség lehetővé teszi az emberek számára, hogy mozgásukat gazdaságosan, biztonságosan és pontosan (differenciáltan) hajtsák végre, és alkalmazkodjanak a jelenlegi helyzethez. A cél egy magas színvonalú mozgásteljesítmény elérése, amelyet minőségének javulásával egyre finomabban koordinálnak, ezáltal lehetővé téve a megfelelő erőadagolást és a céladaptációt.
Mi a megkülönböztetés képessége?
A differenciálási képesség azt jelenti, hogy egy személy képes helyzetileg irányítani a motoros készségeket a mozgás pillanatnyi helyzetéről szóló folyamatos információcsere alapján. A személy megkülönböztetésének képessége a kinesztétikai információkon alapul, amelyek a tudat nélküli, de rendezett mozgásérzetet irányítják a személy felelős területének segítségével. agy. A kinesztetikum szó az ókori görög kineō (mozogni) és aisthēsis (tapasztalat, észlelés) kifejezésekre vezet vissza. Jól fejlett összehangolás a képesség döntő előfeltétele a képességnek egyensúly és a ritmus, amely differenciált módon ellenőrzi a bejövő szenzoros információt a fontos szempontjából, továbbítja ezt az információt a felelősnek agy területet, és a megvalósítást követően adagolt módon igazítja hozzá a mozgásszekvenciákat. Az emberek képesek a motoros készségeket szituációs irányításra az aktuális mozgási helyzetről szóló állandó információcsere alapján. Ennek a megkülönböztető képességnek a példái közé tartoznak a különböző mozgássorozatok, mint például a labda elkapása, taps, tánc vagy tárgyak zsonglőrködése.
Funkció és feladat
A differenciálási képesség az egyik legfontosabb koordinációs képesség. Csak az orientációs képességgel, a reakcióképességgel, a ritmizálási képességgel, egyensúly képesség, váltási képesség és kapcsolási képesség. Az emberek orientálódnak a térbeli viszonyokba és a változásokba, és képesek megfelelően alkalmazkodni ehhez a helyzethez. A kinesztetikus információcsere, amely a felelősséggel zajlik agy lehetővé teszi számára, hogy megfelelően reagáljon erre a bejövő szenzoros információra, és azt motorikusan valósítsa meg. Ezen felül képes arra, hogy mozgásszekvenciáit ehhez a megváltozott, előre meghatározott ritmushoz igazítsa, testét és mozgásszekvenciáit egyensúly és motorikusan egymáshoz finomhangolni őket. Csatolási képessége lehetővé teszi számára, hogy e folyamat végén az összes mozgását vagy akár részleges mozgását térben és időben koordinált módon szinkronizálja a kívánt célmozgás lehető legjobb elérése érdekében. A differenciálás lehetősége alárendelt szerepet játszik ezekben az érzékszervi képességekben, mivel ez nélkülözhetetlen különösen a megnövekedett teljesítményszint területén. A mozgás differenciált koordinálásához elengedhetetlen az információk messzemenő fogadása és feldolgozása. A kisagy kinesztetikus analizátorával itt meghatározó szerepe van, mert különbséget tesz az információbevitel és az információfeldolgozás között. Példa a sport területéről: Annak érdekében, hogy tenisz A játékosnak ahhoz, hogy a teniszpályán keresztül eltalálhassa a feléje haladó kis teniszlabda közepét, amely körülbelül 180 km / h sebességgel halad, az ütőjét optimálisan kell irányítania a közeledő teniszlabda felé. E cél elérése érdekében az ütő helyzete fej a labda vonatkozásában döntő fontosságú. A tenisz a játékosnak adagolva kell alkalmaznia az erejét a kinesztetikus differenciálási képessége alapján, amely e mozgássorozattal az egyik legfontosabb koordinációs képességgé válik. Folyamatos információcsere folyik az aktuális helyzetről, a helyzetkorrekcióról és a további, ezt követő mozgássorozatokról. Minél rendszeresebben edzik ezeket a motoros szekvenciákat, annál sűrűbben kapcsolódnak össze az ebben a mozgási folyamatban részt vevő idegsejtek egy finomhangolásban összehangolás több központja nagyagy és a kisagy.
Betegségek és rendellenességek
A vizuális, fonematikus és dallamos differenciálási képességek más szenzoros észlelések, amelyek nélkül nem tudnánk megbirkózni a mindennapi életben. Az optikai érzékszervi érzékelés nélkülözhetetlen előfeltétele tanulás olvasni és írni. Rendszerint ezeket az ismereteket az iskolában tanuljuk meg. Ebben a folyamatban a gyerekek az optikai érzékelés nagy pontosságától függenek. A. Elején tanulás szakaszban a gyermek a tanulási folyamat technikai és formai oldalára koncentrál, mivel képességei még nem annyira rutinszerűen fejlettek, hogy lehetővé tegyék ennek a folyamatnak a különösebb erőfeszítés nélküli automatikus lefolyását. Az írott karakterek vizuális modalitásának automatikus és pontos érzékelése előfeltétele annak, hogy biztosítsuk az olvasási és írási folyamatot, mint a motoros készségek és a megértés egységét (az információk feldolgozása az agyban). A fonematikai differenciálási képesség lehetővé teszi az emberek számára, hogy egy szóban kiválasszák a fonetikus hangokat, hogy megértsék a kimondott szót. A kinesztetikus differenciálási képesség felelős az olvasásért és az artikulációért, és ellenőrzi a helyes kiejtést. A megkülönböztetés dallamos képessége lehetővé teszi az emberek számára, hogy a dallamok segítségével különböző módon értékeljék a mondatokat és szavakat. Ha a különféle differenciálási képességek rosszul vannak kialakítva, vagy csak nem eléggé fejlettek, az érintett emberek megfelelő jeleket mutatnak, például zavart mozgássorrendet, finom motorikus képességek hiányát, olvasási, írási vagy számolási fogyatékosságot, valamint a kiejtés hiányosságait. Ezek a hiányzó vagy rosszul fejlett készségek mélyen gyökerező és hosszan tartó viselkedésmintákat okozhatnak az érintett egyének személyes és társadalmi életének minden területén. Például az olvasási és írási fogyatékossággal élő emberek gyakran bizonytalanságban és alacsonyabbrendűségi komplexusokban szenvednek, mert nem képesek ugyanolyan szinten teljesíteni, mint társaik. Ha a finommotorika nem megfelelően fejlett, ez a hiány kényelmetlenséget okozhat mindennapjainkban, mivel egész nap mozdulatokat kell végeznünk, legyen szó sportteljesítményről, gépelés a számítógépről, vásárlás vagy egyéb mindennapi tevékenység. Az érintett egyének viselkedési mintái többé-kevésbé jelentősen eltérhetnek a kulturális, társadalmi és elfogadott irányelvektől. Ezek az eltérések különböző területeken nyilvánulnak meg, például a kognitív érzékelésben, az impulzus-kontrollban és az affektivitásban. Az ebből fakadó viselkedési minták rosszul alkalmazkodók, rugalmatlanok és nem megfelelőek lehetnek. Az érintett személyek személyes szorongást és környezetük káros hatását tapasztalják. A megkülönböztetés képességének hiánya messzemenő következményekkel jár az emberek egész életében, befolyásolva azt, hogy miként érzik magukat, gondolkodnak, érzékelik, reagálnak a környezetre és viszonyulnak másokhoz.
