Diagnózis
A diagnózis a tüdő tályog gyakran a klinikai kép alapján készíthető. Ezután a tüdő röntgensugarait használják a diagnózis igazolására. Ezután egy számítógépes tomográfia megmutatja a folyamat pontos menetét tályog üreg.
A vér a szám a gyulladás értékeinek növekedését mutatja, mint például a CRP, a leukociták és a fertőző vérszegénység. Már alagút esetén tüdő tályogok, egy bronchoscopy megmutathatja a tályog csatorna. A tüdő tályog bakteriális fertőzés következtében alakulhat ki, például tüdőgyulladás.
A kórokozót a vér mintával vagy a köpet (köpet) diagnosztikájával. Tipikus kórokozók, amelyek tüdő tályogot okoznak tüdőgyulladás pneumococcusok, streptococcus, Pseudomonas, Legionella vagy Klebsiello. A tüdőtályogokat is okozhatja baktériumok tól száj és a torok területét, amelyeket a garat váladékával belélegeztek, és megsokszorozódtak a tüdőben.
Ezek a kórokozók általában anaerobak baktériumok amelyek növekedéséhez nem szükséges oxigén, például Becteroides, Peptostreptococcusok vagy Fusobacterium. Aerob és anaerob vegyes fertőzések baktériumok valamint további gomba- vagy férgfertőzés is lehetséges tüdőtályog esetén. A diagnózis és a megállapítások megerősítése érdekében a tüdő CT-képe felvehető az an alternatívájaként Röntgen mellkas. A CT-vizsgálat pontos képet adhat a tüdőszövetről, és kizárhat más betegségeket, amelyek szintén kerek gócként jelentkeznek a tüdőben (pl. tuberkulózis vagy hörgőkarcinóma).
Terápia
A pulmonalis tályogok konzervatív kezelése antibiotikus kezelésből és a genny. Úgynevezett rezgés masszázs a váladék felgyorsult feloldódásához is vezethet. A konzervatív terápia sikertelensége esetén a legtöbb esetben műtéti terápiát kell alkalmazni, amely a tályogüreg műtéti megnyitásából és az azt követő eltávolításból vagy leszívásból áll. Ezután behelyezik a sebelvezetést, és a tályogüreget rendszeresen öblítik.
A nagyon nagy tályogokat vagy a krónikus tályogokat általában műtéttel kell teljesen eltávolítani, ami gyakran a tüdő teljes részének eltávolítását jelenti. A tüdő tályogjának kezelése antibiotikus terápiával történik. Ehhez a kórokozó mikrobiológiai vizsgálatával szükséges meghatározni vér vagy köpet (köpet).
A antibiotikumok a tevékenység széles spektrumát lefedik, és a kezelés hatékony mind az aerob baktériumok (oxigént igénylő baktériumok), mind az anaerob baktériumok (baktériumok, amelyek oxigén nélkül is képesek élni) ellen. A tüdőtályogok legtöbb esetben a klindamicint cefotaximmal vagy ciprofloxacinnal kombinálva adják be. A súlyosság mértékétől függően az úgynevezett béta-laktám antibiotikumok mint például ampicillin, piperacillin vagy amoxicillin kórokozók leküzdésére is felhasználható.
Az antibiotikum-terápiát az első napokban infúzióval, majd tabletták formájában alkalmazzák. A teljes kezelés antibiotikumok több hétig tart, amíg a tályog teljesen visszahúzódik. A tüdő tályogját általában nem műtéti úton, azaz konzervatív módon kezelik.
Itt antibiotikumokat használnak. Ezenkívül gyakran végeznek bronchoszkópiát, amelynek során a tályog üregét kiürítik, és általában egy citológiai mintát vesznek a rosszindulatú folyamat kizárására. Általában ez a két intézkedés elegendő a tüdő tályogjának gyógyításához, még akkor is, ha a gyógyulási folyamat időnként sokáig tart.
Ritka esetekben azonban előfordulhat, hogy a tüdő tályogja nem gyógyítható meg antibiotikum és bronchoszkópiás kezelés alatt. Ebben az esetben az a művelet, amelyben a tüdő azon részét el kell távolítani, amelyben a tályog található, utolsó lehetőségnek tekintendő. A lehető legkevesebb tüdőszövetet távolítják el. Ritkán, a tályog nagysága vagy elhelyezkedése miatt a tüdő egy egész lebenyét kell kimetszeni.
A sorozat összes cikke: