Lyme-kór diagnózisa: a tünetek mutatják az utat
A Lyme-kór diagnózisának legfontosabb jele a tipikus bőrkiütés a kullancscsípés helyén: a „vándorló bőrpír” (erythema migrans). Ez a korai Lyme-kór vezető tünete, és sok betegnél előfordul. Emiatt kullancscsípés után néhány hétig figyelnie kell a környező bőrfelületet. Gyakran segít, ha hetente tesz egy kis jegyzetet a naptárába, hogy újra ellenőrizze a területet. Ha bármilyen elváltozást észlel a bőrön, orvoshoz kell fordulnia.
Sajnos a kullancscsípés is gyakran észrevétlen marad vagy elfelejtődik. Ha Ön vagy orvosa ennek ellenére Lyme-kórra gyanakszik, fontolja meg, hogy fennáll-e a kullancscsípés alapvető lehetősége – például gyakori erdei séták, piknikek a réten, rendszeres erdei/kerti munkák vagy nyári kocogás során. Orvosa erről az anamnézis (kórtörténet) részeként kérdez rá.
Lyme-kór teszt antitestekre
Ha Lyme-kór gyanúja merül fel, laboratóriumi vizsgálatok szükségesek a tisztázás érdekében. Különféle Lyme-kórvizsgálatok állnak rendelkezésre erre a célra. Sokan közülük a Lyme-kór kórokozói (Borrelia) elleni specifikus antitestekre összpontosítanak. Az orvosok ezeket az antitestteszteket a Borrelia szerológia elnevezéssel foglalják össze.
Antitest kimutatása a vérben
Ezek a Lyme-kórtesztek (1. szakasz: ELISA, 2. szakasz: immunoblot) a Borrelia elleni specifikus antitesteket keresik a páciens vérmintájában. A pozitív eredmény azonban önmagában nem elegendő a Lyme-kór diagnózisához. A Lyme-kór tüneteinek is jelen kell lenniük. Ezen túlmenően álnegatív és álpozitív teszteredmények is lehetségesek.
Hamis negatív eredmény
A Lyme-kór vizsgálata a vérben lévő antitestek kimutatására csak néhány héttel a fertőzés után mutathat ki Borrelia fertőzést. Az immunrendszer csak ezután hoz létre specifikus antitesteket a Borrelia ellen. A jellegzetes bőrkiütés ("vándorpír") idején a Lyme-kór teszt tehát még negatív lehet (az esetek körülbelül felében).
A Lyme-kór tesztje hamisan negatív lehet olyan betegeknél is, akiket más betegség miatt immunszuppresszánsokkal kezelnek. Az immunszuppresszánsok olyan gyógyszerek, amelyek elnyomják az immunrendszert.
Hamis pozitív eredmény
A Lyme-kór ellenanyag-tesztje téves pozitív eredményeket is mutathat. Ez a helyzet például abban az esetben, ha a beteg valóban szifiliszben (lues) szenved. Ennek az az oka, hogy mind a szifilisz, mind a Lyme-kór kórokozói a csavarbaktériumokhoz (spirocheták) tartoznak. A tesztek aztán összetévesztik a kórokozókat hasonló szerkezetük miatt.
Az EBV-vel (Pfeiffersches mirigyláz), hepatitisszel vagy varicellával (bárányhimlő és övsömör) vírusos fertőzések, valamint egyes autoimmun betegségek is okozhatnak téves pozitív eredményeket.
A pozitív Lyme-kór teszt önmagában nem meggyőző
A Lyme-kór vérvizsgálata még akkor is pozitív lehet, ha a fertőzés már régen történt, és már régen meggyógyult – akár a szervezet védekezésének segítségével, akár antibiotikum-terápiával. A borrelia elleni antitestek gyakran még mindig kimutathatók a vérben.
A pozitív Lyme-kóros vérvizsgálat csak a Lyme-kór bizonyítékaként értelmezhető a tipikus tünetekkel és a beteg kórelőzményével (kullancscsípés) együtt.
Ha nincsenek tipikus Lyme-kór tünetei, vagy csak nem specifikus panaszok, például fáradtság, rossz közérzet, fejfájás, végtagfájdalom vagy láz, az orvos általában nem végez Lyme-kór vizsgálatot. Ennek az az oka, hogy a teszt eredményének nem lesz következménye.
Neuroborreliosis: antitest kimutatás a CSF-ben
Ha neuroborreliosisra gyanakszik a tünetei és a kórtörténeti interjúból származó információk alapján, az orvos mintát vesz a cerebrospinális folyadékból (cerebrospinális folyadék, CSF). Ez egy CSF-punkció során történik. A laboratóriumban ezután a CSF-mintát többek között a Borrelia elleni antitestekre is megvizsgálják.
Közvetlen kórokozó kimutatás
A specifikus antitestek kimutatása nagyon fontos a Lyme-kór diagnózisához. Ennek alátámasztására a Borrelia baktérium közvetlenül kimutatható a páciens mintaanyagából – egyrészt a baktériumok tenyésztésével, másrészt a Borrelia genom kimutatásával.
Borrelia kultúra
Itt megpróbálják tenyészteni a baktériumokat a páciens mintájából. A minta származhat például a kórosan megváltozott bőrből vagy a cerebrospinális folyadékból (neuroborreliosis gyanúja esetén).
Ha sikerül egy ilyen borrelia termesztés mintaanyagból, az biztos bizonyíték a Lyme-kórra. Ez az eljárás azonban nagyon idő- és munkaigényes, és csak néhány speciális laboratóriumban végzik el.
Borrelia PCR
Alternatív megoldásként a Borrelia baktérium genetikai anyaga kimutatható a betegmintákban. Az örökletes fragmentumok PCR-rel (polimeráz láncreakció) amplifikálhatók, majd kimutathatók. Ez gyorsabb, mint a borrelia termesztés. A Lyme-kór vizsgálatának ezt a formáját az orvos kezdeményezi, különösen akkor, ha az orvos Lyme-kórral összefüggő ízületi gyulladást (Lyme-arthritis) vagy neuroborreliózist gyanít.
A szakmai társaságok nem javasolják a (rutin) közvetlen kórokozó kimutatását vérből vagy vizeletből!
Borrelia kimutatás a kullancsban
Egyes laboratóriumok Lyme-kór vizsgálatokat kínálnak a beküldött kullancsok számára. A kimutatást általában polimeráz láncreakcióval (PCR) végzik, ezért röviden kullancs-PCR-nek is nevezik.
A pozitív teszteredmény azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a baktériumok emberre is átkerültek. Ha egy fertőzött kullancs 24 óránál rövidebb ideig szívott vért egy emberen, a borrelia átvitelének valószínűsége nagyon alacsony. Így az érintett személy nagy valószínűséggel nem Lyme-kórban szenved.
Emellett egyes laboratóriumok általában a kullancsokat vizsgálják a Borrelia burgdorferi sensu lato genetikai anyagára: ez a borrelia-genofajok szorosan összefüggő nagy csoportja, amelyek egy része Lyme-kórt okoz, mások viszont nem – legalábbis a jelenlegi ismeretek szerint. Tehát pozitív kullancs Lyme-teszt esetén az érintett kullancs csak Borreliával fertőződhet meg, amely emberben nem okoz Lyme-kórt.
A kullancsok borrelia kimutatása nem alkalmas terápiás döntések meghozatalára.
Nem ajánlott Lyme-kór tesztek
A borrelia kullancsok kimutatásán kívül számos egyéb Lyme-kóros vizsgálat is létezik, amelyeket a szakmai társaságok a jelenlegi ismeretek szerint nem javasolnak. A legtöbb esetben hiányoznak a meggyőző tudományos vizsgálatok, amelyek bizonyítják a megfelelő tesztek előnyeit. Ezek tartalmazzák:
- Limfocita transzformációs teszt (LTT-Borrelia; olyan embereknél is pozitív lehet, akik soha nem érintkeztek Borrelia-val)
- Limfocita populáció CD57+/CD3- (hasonlóan az LTT-hez)
- Antigén kimutatás különböző testnedvekből (nincs megbízható jelentősége)
- Xenodiagnosis (itt a kullancslárvák vért szívhatnak fel feltételezetten Lyme-kórral fertőzött személyektől, majd megvizsgálják a lárvákat Borrelia jelenlétére, ami nem bizonyult hasznosnak, nagyon költséges)
- Fénymikroszkópos kimutatás (összetévesztés veszélye)
- Vizuális kontrasztérzékenységi teszt (szürke skála teszt; a szürke tónusok felismerésének mérése azzal a feltételezéssel, hogy egy speciális Borrelia idegméreg károsítja a szemet, de nem bizonyított)
- Ingyenesen elérhető tesztek (túl pontatlanok)
Következtetés: A Lyme-kór diagnosztizálása nehéz
Például a feltételezett „vándorló bőrpír” valójában a bőr nem specifikus reakciója lehet rovarcsípés, ótvar (gyermekeknél) vagy erysipela hatására. A neuroborreliosisban megjelenő neurológiai tünetek többek között TBE-ben (kora nyári meningoencephalitis), porckorongsérvben vagy sclerosis multiplexben is előfordulhatnak.
Ez azt jelenti, hogy a Lyme-kór először gyanús klinikai diagnózis. A feltételezés viszont a beteg tüneteiből és kórtörténetéből adódik. A Lyme-kór vizsgálati eljárásainak pozitív eredményei alátámasztják a gyanút. Ha az orvos a tünetek egyéb lehetséges okait is kizárhatja, a Lyme-kór diagnózisát megerősítettnek tekintik.
