Bizonyos ritmuszavarok Szívritmus zavar

Bizonyos ritmuszavarok

A következőkben az egyes ritmuszavarokat részletesebben ismertetjük, és elmagyarázzuk, hogyan merülnek fel és milyen tünetekkel társulnak. A szívritmuszavarok diagnosztizálásának legfontosabb eszköze az EKG (elektrokardiográfia). A különféle szívritmuszavarok jellegzetes változásokhoz vezetnek az EKG-ban.

Ezeket itt is leírjuk. Sajnos az EKG helyes „elolvasása” nagyon nehéz dolog, amely nagy tudást igényel a test fiziológiai folyamatairól. szív. Az egyes szívritmuszavarok leírását követően néhány magyarázatot talál az EKG alapvető működéséről.

Általános kezelés

Nem minden szívritmuszavar igényel azonnali terápiát, mivel számos forma - különösen más esetekben szív-egészséges betegek - nem jelentenek veszélyt és nem vezetnek fizikai korlátokhoz. Az egészséges szívekben a leggyakoribb ritmuszavar az extra ütem, amelyet extraszisztolának is neveznek. A terápiára ezért csak akkor van szükség, ha a már előre feltöltötthez hozzáadódik egy ritmuszavar szív vagy ha a kísérő tünetek szubjektíve erős fizikai vagy pszichés károsodásokhoz vezetnek.

Általánosságban megkülönböztetünk egyet: a ritmusterápia típusa a rendellenesség típusától függ (tachycardicus, bradycardicus rendellenesség, extra ritmusok stb.) A gyógyszeralapú antiaritmiás terápiában többféle gyógyszert alkalmaznak, amelyek négy különböző osztály: az 1. osztályba tartoznak az ún nátrium a szív csatornái (pl. flekainid), a 2. osztályba tartoznak az a1 receptorokat blokkoló anyagok (béta-blokkolók, pl.

metoprolol) a 3. osztály tartalmazza kálium csatornagátlók (pl amiodaron), a 4. osztályba pedig olyan anyagok tartoznak, amelyek gátolják kalcium csatornák (pl verapamil). Mindezek a gyógyszerek célja a szívverés gyakoriságának szabályozása és stabilizálása.

Az úgynevezett elektromos terápia egyrészt magában foglalja a pacemaker abban az esetben szívritmus zavar ami miatt a szív túl lassan dobog. Az elektromos eszköz serkenti a szívizmok összehúzódását egy bizonyos ritmusban, így garantálva a kellően szabályos pumpálást. Másrészt az a Defibrillátor szintén az elektromos terápia része, ahol ezt előnyösen túl gyors ritmuszavarok (pl. kamrai fibrilláció) esetén alkalmazzák.

Ha az eszköz regisztrálja a kezéből kiszabaduló ritmust, áramlökést küld a szívbe, amely rendszerint visszaállítja normális, szabályozott ritmusba. Külső elektromos azonban sokk alkalmazható a szív normális ritmusának helyreállítására szívritmuszavarok esetén is, különösen az átriumban (pl. pitvari csapkodás, pitvarfibrilláció). Ezt az eljárást elektromos kardioverziónak hívják, és rövid érzéstelenítésben, alacsonyabb dózissal hajtják végre, mint a defibrilláció (gyógyszeres kardioverzió is elvégezhető altatás nélkül!)

Az invazív ritmusterápiás módszerek között szerepel az úgynevezett katéterabláció. Itt kifejezetten a ritmuszavarok helyét keresik az a során szívkatéteres vizsgálat majd a szívszövet felelős a szívritmus zavar elektromosan szklerózis.

  • Gyógyszer
  • Elektromos és
  • Invazív terápia,