Az orvostudomány összefoglalja az epikritikus és protopátiás észlelés képességét fájdalom, hőmérséklet és mechanikai ingerek a bőr mint az érintés érzésének felületi érzékenysége. A felfogás a tapintás és a haptikus vonatkozásában egyaránt releváns. Az érzékenység zavarait általában idegelváltozások okozzák.
Mi a felületi érzékenység?
Az orvostudomány összefoglalja az epikritikus és protopátiás észlelés képességét fájdalom, hőmérséklet és mechanikai ingerek a bőr mint az érintés érzésének felületi érzékenysége. Az érintésérzetet más néven bőr érzék. Ez egyike az öt emberi percepciós példának. A bőrérzék elsősorban az exterocepciót szolgálja, de a nyálkahártyák esetében az interocepciót is szolgálhatja. A saját testéből származó ingerek észlelése tehát éppúgy a rendszer felelősségi körébe esik, mint a környezetből származó ingereké. A bőrérzék lehetővé teszi az emberek számára, hogy passzívan és aktívan érzékeljék a nyomást, fájdalom és hőmérsékletek. Az aktív részt hívják haptikusnak, a passzív részt pedig tapintási észlelésnek. Az érzékszervi szerkezet észlelési tulajdonságai különféle szempontok szerint különböztethetők meg, például az inger típusa, az gerjesztés helye, a centripetális átvitel és a különböző magterületek vezetékei. Az inger típusa alapján az orvostudomány megkülönbözteti a felületi érzékenységet a fájdalom észlelésének nocicepciójához, a hőmérséklet érzékeléséhez a termorecepcióhoz és a nyomás, hőmérséklet, rezgés és nyújtás mechanorecepciójához. A felületi érzékenység egyaránt vonatkozik a mechanorecepció felfogására, valamint a nociception és a thermoreception benyomásaira. A felületi érzékenység különböző magterületekhez kapcsolódik, és magában foglalja a protopátiás bruttó érzékelést és az epikritikus finom érzékelést is.
Funkció és feladat
A felületi érzékenység a bőr érzékének legfontosabb minősége. Különböző receptorok teszik lehetővé, amelyek a bőrrétegekben elhelyezkedő szabad idegvégződések. Ezek a receptorok mindegyike specializálódott egy adott stimulusmolekulához való kötődésre. A mechanoreceptorokat ebben az összefüggésben különböztetik meg a termoreceptoroktól és a nociceptoroktól. Ezek az érzékszervi sejtek az olyan ingereket, mint a nyomás, a fájdalom vagy a hőmérséklet, a központi nyelv nyelvére fordítják idegrendszer (CNS). Az érzékelők átalakítják az ingereket an-vá akciós potenciál és afferens utakon továbbítja őket a központi idegrendszerbe. Az embereknél a tapintási érzékelés elsősorban a bőr mechanoreceptoraihoz kapcsolódik. Ennek a csoportnak az egyes receptorai például a Merkel sejtek, valamint a Ruffini, Vater-Pacini és Meissner sejtek. Ezen receptorok révén képesek az emberek például érzékelni a tartós nyomásterheléseket és nyújtás. A mechanoreceptorok észlelései megfelelnek az epikritikus érzékelésnek. Az epikritikus mechanoreceptoroktól származó információk a felületi érzékenység területén az Aβ osztályú idegrostokon keresztül haladnak a központi idegrendszer. Az egyes szálak keresztezés nélkül futnak a. Fasciculusában vagy hátsó zsinórjában gerincvelő. A hőmérséklet és a fájdalom protopátiás érzése a termoreceptorok és a fájdalom receptorok által hozzájárul a felület érzékenységéhez. Ezek a felfogások a központi felé utaznak idegrendszer afferens Aδ és C osztályú idegrostok révén, és szabad idegterminálok által közvetítettek. Közvetlenül azután, hogy belépett a hátsó szarvba gerincvelő, a protopátiás utak rostjai átjutnak az ellenoldali oldalra, ahol felemelkednek a traktus spinothalamicus anterior et lateralis. Ban,-ben agy, az egyes receptorok észleléseit átfogó felfogássá dolgozzák fel. Ez a folyamat megfelel az érzékszervi integrációnak, és átfogó benyomást nyújt a személy számára a rájuk jelenleg ható ingerekről. A felületi érzékenységnek megvan a maga emlékezet hogy segít a agy az észlelések szűrése, értelmezése, értékelése és osztályozása. Mind az aktív haptikus, mind a passzív tapintás szempontjából a felületi érzékenység, a fájdalom, a hőmérséklet és a mechanikai tulajdonságokkal együtt, döntő fontosságú elem.
Betegségek és kényelmetlenség
A neurológia megkülönbözteti a felszíni érzékenység rendellenességeit hiperesztéziákra, érzéstelenítésekre, hipesztéziákra és paresztéziákra. A hiperesztézia megfelel a túlzott felületi érzékenységnek. A fokozott tapintási észlelést az orvostudományban tapintásos védekezésnek is nevezik. A túlérzékenység védekező magatartást vált ki a betegben, úgymond. Az érintett személy kerüli a tapintási ingereket, például az érintést. Gyakran elzárkóznak nemcsak attól, hogy más emberek megérintsék őket, hanem bizonyos anyagok, például homok, por, iszap, paszta vagy nemez, valamint olyan felületek, mint a fém vagy fa, érintésétől is. Ennek oka általában a hiperesztézia okozta fájdalomérzet a bőrön. A hiperesztéziák ellentéte a hipesztézia. Ezek csökkent érzetek, amelyek általában a bőr tompa érzésének felelnek meg. Az úgynevezett anasztéziákban viszont a beteg felületi érzékenysége teljesen hiányzik, az érintett bőrterületek pedig teljesen zsibbadnak. A paresztéziának nevezett hiányérzeteket meg kell különböztetni ettől a jelenségtől. Például a paresztézia kifejezhető bizsergő érzésként vagy a égő szenzáció. A hideg a bőrön fellépő ingert a betegek néha tévesen a forró forró inger. Az összes fent említett felületi érzékenységi rendellenesség elsősorban a idegkárosodás. Különösen akkor, ha a központi idegrendszer útvonalai érintettek, a felületi érzékenység területéről csak elégtelen információ jut el agy. Ez a fajta idegkárosodás központi idegi elváltozásokkal jár, amelyek néha traumatikusak lehetnek. Daganatok vagy neurológiai betegségek, mint pl sclerosis multiplex lehetséges okai is. Ugyanígy a felületi érzékenység zavara oka lehet az agyban lévő feldolgozó központoknak. Ilyen kárt okozhat stroke vagy ischaemia. Gyulladáskapcsolatos agyi elváltozások is lehetségesek. Bizonyos körülmények között a felületi érzékenység zavara oka lehet az érzékszervi integráció hiánya is. Az érzékszervi integrációs rendellenességek gyakran genetikai hajlamból származnak, és bizonyos edzési módszerekkel enyhíthetők.
