Bárium-szulfát az alkáliföldfém-báriumból nyert gyengén oldódó vagy oldhatatlan szulfát só. A természetes állományokban baritként fordul elő. Mint a por, bárium-szulfát fehér színben izzik. Műanyagok töltőanyagaként használják festékek gyártásához és orvosilag mint Röntgen pozitív kontrasztanyag.
Mi a bárium-szulfát?
Bárium-szulfát egy alkáliföldfém-báriumból nyert gyengén oldódó vagy oldhatatlan szulfát-só. A természetes állományokban baritként fordul elő. A bárium-szulfát nagyon át nem eresztő anyag. Ezért használják radiológia formájában nehezen oldódó szuszpenzió Röntgen pozitív kontrasztanyag. Nem szívódik fel és alkalmas a emésztőrendszer. Ezt követően a szer változatlan formában ürül fehér székletként. Nyelőcső szondaként adva bárium-szulfátot használnak fiziológiai információk megszerzésére. Belép a gyomor orális formában a nyelőcsőn keresztül, majd az ürüléken keresztül ürül emésztőrendszer. Egy másik lehetőség a rektális bevezetés a morfológiai információk megszerzéséhez.
Farmakológiai hatás
Bárium-szulfát szuszpenziók használt Röntgen a diagnosztika viszkozitása, szemcsemérete és koncentráció. A bárium-szulfát mellett izotonizáló szerek, mint pl szorbit és sűrítő és diszpergáló szereket használnak a pelyhesítés (pelyhesítés) megakadályozására. A kontrasztanyag gyakran használják metil-cellulózzal kombinálva gélek és a szén dioxid a gyomor-bél traktus megnyúlásának kiváltására levegő bevezetésével. Két szer egyidejű alkalmazását kettős kontrasztos eljárásnak nevezzük. Ily módon a bél jobb vizualizációja nyálkahártya megkönnyebbülésben érhető el, mivel a kontrasztanyag önmagában csak vékony bevonatot eredményez a bél felszínén. Kontrasztanyagokat használnak a szervek vizualizálására röntgenvizsgálatokkal, amelyekben csak kis különbség van sűrűség a környező szervrendszerekből és szövetekből. Ily módon az orvosok képesek megkülönböztetni a kóros folyamatokat és az egészséges szöveteket. Mivel a bárium-szulfát szuszpenziók nem oldódnak víz és zsír, a test nem szívja fel őket, és változatlan formában ürül. A kiindulási anyag, a bárium-fém mérgező hatása nagyon csekély.
Orvosi alkalmazás és felhasználás
A kontrasztanyagoknak lehetnek nemkívánatos mellékhatásai, amelyek különböző szervekben és bőr. Ha kontrasztanyaggal végzett röntgenvizsgálatot jeleznek, általában szigorúbb követelmények vannak, mint a terápiára igazgatás of szerek. A modern röntgenkontrasztos anyagok sok éves tolerálhatósági tanulmányon mennek keresztül, mielőtt a törvényhozás jóváhagyja őket. Az orvosok kötelesek tájékoztatni pácienseiket a lehetséges kockázatokról is. A kontrasztanyagok használatával az orvosok további információkat szereznek, amelyeket képalkotás és ezen szerek használata nélkül nem szereznének. A kiegészítő információk két kategóriába sorolhatók: morfológiai (strukturális) és fiziológiai (funkcionális). Az előbbire jellemző vizsgálat a kettős kontrasztú képalkotás vastagbél rektális cseppentéssel (cseppenként igazgatás) bárium-szuszpenzió. A levegő későbbi bevezetése a bélbe feltölti és negatív kontrasztot mutat a bél lumenén (tiszta szélesség). Ez a levegő röntgensugarakra való nagy áteresztőképességéből adódik. Morfológiai változások, mint pl polipok, szigorítások, gyulladás, és a kifizetések láthatóvá válnak. A funkcionális információkat úgy kapjuk meg, hogy pap-kenetet adunk. Ily módon az orvosok felismerhetik a nyelőcső mobilitási rendellenességeit. A nagy fehér fényesség miatt a vizsgált szerv vagy szövet egyértelműen megkülönböztethető a környező szerv- és szövetszerkezetektől, amelyek sötétek maradnak a röntgenképen. A betegeknek igen böjtölés a vizsgálatra, ami azt jelenti, hogy előtte több órán keresztül nem szabad semmit enni vagy inni. A legtöbb esetben ezt a kontrasztos képet reggel végezzük, amikor a beteg még nem reggelizett, így csak rövid ideig kell tartózkodnia az ételtől.
Kockázatok és mellékhatások
A kezelőorvosnak alapos kockázat-haszon elemzést kell végeznie a röntgen kontrasztanyag alkalmazása előtt, mivel a bárium-szulfát szuszpenzió rossz helyre történő szállítása esetén súlyos idegen testreakciók léphetnek fel. Használata ellenjavallt, ha perforáció van a gyomor és a belek, és fennáll a kontrasztanyag aspirációjának (lenyelésének) veszélye. Ez a helyzet például fisztulákkal vagy perforáltakkal fekély mélyen elhelyezkedő anyaghiba formájában. Ennek a hibásnak az esetében igazgatás, a kontrasztanyag a peritoneális szervekbe jut, például a máj, lép, gyomor, vastagbél, méh or petefészkek. Ha a bárium-szulfát a szabad hasüregbe kerül, életveszélyes szövődmények léphetnek fel. Irrigoszkópia (vastagbél röntgen), a röntgenvizsgálatot csak a biopszia elvégezték. A nem jelzett intraperitoneális beadás a beteg halálához vezethet. A „peritonealis” ellentéte a „retroperitoneális”. Elsősorban retroperitoneális minden olyan szerv, amely a hasüreg mögött helyezkedik el, mint például az ureter és a vese. A másodlagos retroperitoneális szervek a háti hasfalhoz kapcsolódnak. Ezek a szervek magukban foglalják patkóbél (vékonybél a gyomorhoz kapcsolódik), a hasnyálmirigy és az emelkedő és leszálló vastagbél. A kevésbé veszélyes és meglehetősen ritka mellékhatások közé tartoznak székrekedésizzadás, gyengeség, gyomor görcsök, viszketés, csalánkiütés vagy a bőrpír bőr. Nehézség lélegző vagy nyelés, rekedtség, és átmeneti zavar is lehetséges.
