Paranasalis sinus szonográfia (szinonimák: paranazalis sinus sonography, ultrahang az orrmelléküregek) használják ultrahang diagnosztika a fülben, orr, valamint a torok (ENT) orvostudomány és fogászat. Szonográfiai eljárásként ezt a vizsgálatot mindenekelőtt különösen alacsony kockázatú vagy kevés mellékhatással jellemzik, mivel nem használnak röntgenfelvételt. orrmelléküregek latinul „sinus paranasales” néven említik. Anatómiailag a orrmelléküregek levegővel töltött üregek állnak ki csontok az koponya as nyálkahártyafedett kifizetései a orrüreg. Az orrmelléküregek kommunikálnak az orrüreggel és párban vannak; elhelyezkedésük szerint a következő üregeket kell megnevezni:
- Sinus maxillaris (mellkas felső végtagja).
- Sinus frontalis (frontális sinus)
- Sphenoidalis sinus (sphenoidalis sinus)
- Cellulae ethmoidales (etmoidális sejtek).
Az orrmelléküreg-szonográfia egy képalkotó technika, amelyet a paranasalis sinus patológiájának diagnosztizálására vagy vizualizálására használnak.
Jelzések (alkalmazási területek)
- Orrmelléküreg gyulladás (az orrmelléküregek gyulladása).
- Maxilláris sinus empyemára - felhalmozódása genny a maxilláris orrmelléküregekben.
- Mucoceles - nyálka felhalmozódása az ürítőcsatorna vízelvezetésének elzáródása miatt.
- A polipok (nyálkahártya-növekedések).
- Ciszták (vízzel töltött üregek)
- A csonttörések (csonttörések) csontok az orrmelléküregek lekötése trauma után (erőnek való kitettség).
- Hematosinus - vérzés a sinusba trauma után.
- Daganatok
Ellenjavallatok
Az alkalmazott hanghullámok miatt a sinus szonográfia teljesen mentes a mellékhatásoktól és ártalmatlan, és a kívánt gyakorisággal megismételhető. Az egyetlen dolog, amire vigyázni kell, az ép bőr felületre, hogy ne okozzon fájdalom vagy nagyobbak szennyeződése sebek.
Terápia előtt
A szonográfia elvégzése előtt nincs szükség különleges intézkedésekre; a vizsgáló orvos átlátszó gélt tartalmaz víz hoz bőr a vezetés optimalizálására ultrahang hullámzik a szövetbe és vissza.
Az eljárás
A vizsgálatot ülő betegen végzik. Mindkét oldalt mindig összehasonlítva vizsgálják a változások differenciáltabb felmérése érdekében. Az orrmelléküregek szonográfiáját főleg A-módú ultrahangvizsgálattal végezték, és ez volt a fő indikáció az ilyen típusú ultrahanghoz. Időközben azonban a B-módú szonográfia is egyre nagyobb jelentőséggel bír ezen a területen. Amikor A-módú ultrahangvizsgálatot végeznek, az ultrahang visszhangokat egyszerű görbehajlításként, azaz amplitúdóként mutatják be. Az újabb B-módú szonográfia az A-mód továbbfejlesztését jelenti. Ez a módszer az echo amplitúdóját úgynevezett szürke értékként jeleníti meg. A szonográfiában a jelátalakító ultrahanghullámokat bocsát ki, amelyeket a szövet tükröz. A levegő viszont fekete visszhang-szegmensként jelenik meg a képernyőn. A levegővel töltött orrmelléküregek esetében ez azt jelenti, hogy szonográfiával csak az egészséges orrmelléküreg elülső határa látható. Az üregben lévő levegő a hang teljes visszaverődését okozza, ezért a hátsó határ nem látható. Ezt a folyamatot hangtörlésnek hívják, de csak az egészséges sinusra vonatkozik. Ha viszont van egy változás, például daganat van a paranasalis sinuson belül, ez megváltoztatja az echogenitást, és a sinus hátsó fala úgynevezett háttérfal visszhangként válik láthatóvá, mivel az ultrahang az idegen szerkezet. Ez az egyszerű elv lehetővé teszi az orrmelléküregek releváns változásainak vizualizálását. Kiegészítő Röntgen vizsgálatokat végeznek. A paranazális sinus szonográfia különösen fontos:
- Orrmelléküreg gyulladás alatt terhesség alacsony sugárzási eljárásként.
- A posztoperatív követés kiegészítő diagnosztikai eljárásként.
- Gyerekek, mivel itt az orrmelléküregek csak kissé vannak tele levegővel
Lehetséges szövődmények
A sinus ultrahangvizsgálat során nem várható mellékhatás.
