A combnyaktörés osztályozása
Combcsonti nyak a töréseket három különböző séma szerint osztályozhatjuk. Van a Garden, a Pauwels és a AO osztályozás. Németországban a AO osztályozás a leggyakoribb.
A Kert osztályozásában négy súlyossági fokot alkalmaznak, ezáltal az egyén eltérése törés részek (diszlokáció) a fő tényező. Az I. és II. Kerti fokozatban csak a combcsont enyhe elmozdulása tapasztalható fej a combcsontig nyak. Ebben a két esetben a prognózis nagyon jó a korai kezeléssel, így nem mindig szükséges a műtét, és a betegség során ritkán fordulnak elő szövődmények.
A III. És IV. Fokozatot nehezebb elmozdítani, és azonnal a megfelelő tengelyirányú helyzetbe kell hozni. Ezenkívül a műtétet szinte mindig jelzik. A III. És IV. Kerti fokozat során súlyos szövődmények, mint pl elhalás a combcsont fej vagy a pseudoarthrosis kialakulása gyakrabban fordul elő.
A Pauwels szerinti osztályozásnak inkább akadémiai értéke van az orvostudományban. Pauwels három különböző súlyossági fokot különböztet meg. A vízszintes vonal húzódik a Röntgen kép, valamint a vízszintes és a törés vonalat mérik.
I. Pauwels leírja a combcsont terjedését nyak 30 fokig. 30 és 50 fok között Pauwels II-nek hívják combnyak törés. 50 foktól Pauwels után érjük el a III. Stádiumot. Minél magasabb a súlyossága Pauwels után, annál rosszabb a beteg prognózisa.
Terápia
A combcsont-nyak törés szinte mindig a műtéti kezelés indikációját jelenti. A törés kezelésére különböző megközelítések léteznek. A művelet típusát különféle tényezők alapján döntik el.
Ide tartozik mindenekelőtt a beteg életkora, de a törés lokalizációja és típusa is fontos szerepet játszik. Lényegében két különböző megközelítés létezik a combcsont-nyak törés: csípő fej tartósítással vagy endoprotézissel. Egyrészt megpróbálják megőrizni a combcsont fejét, és nem pótolni protézissel.
Ez a megközelítés különösen hasznos fiatal betegek számára, mivel az ízület gyakran csak kis mértékben károsodik. A törést különböző csavarokkal és lemezekkel kezelik, amelyek a töréstől függően formában és funkcióban különböznek egymástól. A csavarok speciális típusa az úgynevezett dinamikus csípőcsavar (DHS).
A DHS-t elsősorban laterális (laterális) és pertrochantericusra (a két csontemelkedés között) használják. combnyak törések. A dinamikus csípőcsavarral az egyes csonttöredékeket egyre jobban összenyomják, hogy a lehető fiziológiásabban növekedhessenek. A combfej megőrzési stratégiájával járó fő kockázat ún femorális fej nekrózis.
Ezt az okozza, hogy a törés akadályozhatja a vér ellátás a csontig a combcsont fejében. Ennek következtében a csont helyrehozhatatlanul meghal, és a súlyos szövődmények elkerülése érdekében műtéti úton el kell távolítani. Ezért fontos a combcsont-nyak törés fiatal betegeknél a lehető leghamarabb a megelőzés érdekében femorális fej nekrózis.
Ebben az esetben a művelet sürgősségi beavatkozásnak minősül. Ez más az idősebb betegeknél, akiknél a combnyak törés. A műtét könnyebben megtervezhető, mivel a törést nem kell azonnal kezelni. A legtöbb esetben csípőprotézist alkalmaznak a kezeléshez.
Vagy csak a combfej cserélhető, vagy az acetabulum is cserélhető. Az eljárást a beteg egyénileg dönti el. Előny: A protézisek használatának nagy előnye, hogy a betegek meg tudják és kell hízniuk a súlyukon láb a művelet után azonnal.
Különösen az idősebb betegeknél az ágyhoz kötöttség nagy problémát jelent az orvostudományban, és ezzel a kezelési stratégiával megelőzhető. Kockázat: Az idegen testek betegbe juttatásakor nagy kockázat a fertőzés. Ha a fertőzés bekövetkezik, és nem konzervatívan kezelhető vele antibiotikumok, újabb műveletre lehet szükség a protézis eltávolításához.
A sorozat összes cikke:
