EEG (EEG) egy nem invazív eljárás az elektromos mérésére agy tevékenység. Németül arra is hivatkoznak agy hullámmérés. EEG teljesen ártalmatlan, és rutinszerűen használják az orvosi diagnosztikában, valamint kutatási célokra.
Mi az elektroencefalográfia?
EEG az agykéreg potenciális ingadozásainak mérése a fejbőrre helyezett elektródák segítségével. Az elektroencefalográfia kifejezés a görög encephalon (agy) és a graphein (írni). Az agykéreg potenciális ingadozásainak mérésére utal a fejbőrre erősített elektródák segítségével. Az agy összes neuronjának van egy úgynevezett nyugalmi membránpotenciálja, amely izgatottan változik. Egyetlen idegsejt állapotváltozása kívülről nem érzékelhető; ha azonban a nagyobb idegsejt-klaszterek szinkron módon gerjesztődnek, a potenciális változások összeadódnak, és a hálózaton kívül is mérhetők koponya. Mivel a jelet csillapítja koponya csontok, agyhártyastb., és csak a μV tartományban van, emellett fel kell erősíteni. Továbbá a zavaró zajt ki kell szűrni. A mért potenciális ingadozásokat grafikusan ábrázoljuk az idő múlásával egy elektroencefalogramon. Ezekből az EEG görbékből képzett szakértők kiolvashatják a betegség folyamatait, de a kutatás szempontjából releváns egészséges agyi tevékenységeket is. Az elektroencefalográfiát az 1920-as években fejlesztette ki Jena neurológus és pszichiáter Hans Berger (1873-1941).
Funkció, hatás és célok
Egészséges emberekben az elektroencefalográfia jellegzetes ritmikus aktivitási mintákat talál, az ébrenlét és a kognitív teljesítmény állapotától függően: ébren, nyugodt állapotban csukott szemmel alfa hullámok (8-12 Hz) fordulnak elő; nyitott szemmel béta hullámok (13-30 Hz) lépnek fel. A mentális megterhelés során a gamma hullámok a 30 Hz feletti frekvenciatartományban jelennek meg. Alvás közben viszont a theta hullámok (4-8 Hz) és a delta hullámok (<4 Hz) a jellemzőek. Ezektől az oszcillációktól való alapvető eltérések neurológiai betegségfolyamatokat jeleznek. Az elektroencefalográfia különösen fontos az epilepsziák diagnosztizálása és nyomon követése szempontjából, amelyek során az idegsejtek nagy csoportjainak rohamszerű kisülése fordul elő. Itt az EEG segít meghatározni a rohamok típusát és időtartamát, valamint (fokális epilepszia) a rohamok gócainak azonosítására. Az elektroencefalográfiát más tudatzavarok esetén is alkalmazzák: Az alvásgyógyászatban gyakran egész éjszaka EEG-t rögzítenek. A felvett hipnogramból többek között az elalvás késleltetése, időtartama és terjesztés az alvási szakaszok és az ébredési reakciók olvashatók. A legtöbb esetben az elektroencefalográfiát más fiziológiai mérési módszerekkel kombinálják, például poliszomnográfiával, pl. Elektrokardiográfiával (EKG) vagy pulzus-oximetria (artériás nem invazív meghatározása oxigén tartalom). Ilyen módon más alvászavarok mint például álmatlanságok, parasomniák vagy dyssomniák detektálhatók és tárgyiasíthatók. Ezenkívül az elektroencefalográfia segít meghatározni a mélységét érzéstelenítés, valamint a eszik. Az elektroencefalográfia a meghatározás eszköz agyhalál. Mivel az agykéreg nyugalmi állapotban is állandó elektromos aktivitást mutat, ennek hiánya visszafordíthatatlanul elhalt szövet jelzésének tekinthető. Klinikai alkalmazásai mellett az elektroencefalográfiát is gyakran használják a kutatásban. Itt az EEG-görbe releváns változásai általában finomabbak és nem olvashatók közvetlenül, de statisztikai szoftver segítségével ki kell szűrni. Az elektroencefalográfiát gyakran használják bizonyos ingerekre adott reakciók és reakcióidők mérésére kísérletekben. Az elektroencefalográfia különösen alkalmas erre a célra, mert nagy az időbeli felbontása (milliméteres tartományban). Ebből a szempontból egyértelműen felülmúlja a többi vizsgálati módszert, mint pl mágneses rezonancia képalkotás (MRI), számítógépes tomográfia (CT) és pozitron emissziós tomográfia (HÁZI KEDVENC). Ezzel szemben az elektroencefalográfia térbeli felbontó ereje viszonylag durva. Ezenkívül csak az agykéreg elektromos aktivitását rögzítik; a mélyebben fekvő agyterületek csak közvetetten (az agykéregre gyakorolt hatásuk révén) vizsgálhatók elektroencefalográfiával. Az elektroencefalográfiát már évek óta használják kereskedelemben és terápiában az úgynevezett agy-számítógép interfészekben (BCI). Ez a technológia lehetővé teszi a számítógépek közvetlen vezérlését agyhullámok segítségével, és játékra használják, de lehetővé teszi a súlyosan bénultak számára, hogy kommunikáljanak a külsővel világ.
Mellékhatások és veszélyek
Az elektroencefalográfia teljesen biztonságos és ártalmatlan vizsgálati módszer. Csak a külső fejbőrre vannak elektródák kapcsolódva, és az egyébként is jelen lévő elektromos jelek származnak. A beteg vagy az alany nincs kitéve sugárzásnak vagy más veszélynek. A rutinvizsgálat körülbelül 20-30 percet vesz igénybe; speciális kérdések esetén hosszú távú elektroencefalográfia lehet szükséges.
