Az antidotum olyan szer, amely megsemmisíti egy másik anyag hatását a beteg testében. Leggyakrabban az ellenszereket használják a mérgezések kezelésében.
Mi az ellenszer?
A mérgeket, valamint az emberi szervezetre nagy dózisban káros vegyi anyagokat kezelni kell. Bizonyos esetekben nincs megfelelő ellenszer, ezért az egyetlen lehetőség a páciens megfigyelése, tüneti kezelés és lehetőség szerint beavatkozás, amikor életveszélyes vagy nagyon kellemetlen mérgezési tünetek jelentkeznek. Jobb azonban a megfelelő ellenszerrel történő kezelés. Az antidotum sokféle mechanizmus segítségével megsemmisíti a toxikus anyag hatását. Egyes antidotumok a páciens testében található toxinokra dokkolnak, ezáltal mérgező hatásukban ártalmatlanná teszik őket, mivel már nem tudják kifejteni azt. Mások úgy bontják le a toxint, hogy csak az ellenszer maradjon a testben. Bár az ellenszer nem mérgező a beteg számára, gyakran sem teljesen ártalmatlan. Tehát bár megszünteti a sokkal veszélyesebb mérgezést, a igazgatás Az antidotum önmagában is okozhat mellékhatásokat és tüneteket.
Farmakológiai hatások a testre és a szervekre
A mérgező anyag blokkolja a test fontos funkcióit, ezért elsősorban annyira veszélyes az emberi szervezetre. Például gátolják a légzőizmokat, leállítják az emésztést vagy megzavarják a szív izom. Egyes mérgezések csupán kellemetlenek, de a test általában önmagában megbirkózik velük - mások valójában életveszélyesek, mert befolyásolják a test létfontosságú szerveit és folyamatait. Az ellenszer nagyon hasonló hatásokat fejt ki, de a mérgező anyagra, és már nem a betegre. Ily módon az ellenszer megszünteti az idővel először bevitt kémiai anyag toxikus hatását. Ez például úgy történik, hogy az ellenszer enzimatikusan katalizálja vagy dokkolja a mérgező anyagot, és így blokkolja a kémiai folyamatokat, így a mérgező anyagnak már nincs toxikus hatása, és a szervezet egyszerűen ki tudja választani vagy lebonthatja. A beteg mérgezését tehát kellően nagy mennyiségű ellenszer fejezi be. Az ellenszertől függően azonban az ellenszer a fizikai funkciókat megtámadhatja mellékhatásként. Ennek eredményeként a páciens további tüneteket szenved a mérgezés vagy a gyógyszer túladagolásának kezelése miatt, amelyeket azonban az orvos elfogad a sokkal veszélyesebb mérgezés kezelése érdekében. Mérgezés, például kígyómarás esetén alkohol, vagy más kémiai anyagokat, a betegek olyan mellékhatásokat tapasztalhatnak, mint pl hányinger, hányás, fejfájásvagy fájdalom az érintett szervekben. Egyes gyógyszerek túladagolásának a megfelelő ellenszerrel történő kezelésének gyakori mellékhatásai pszichológiai jellegűek lehetnek. Ide tartozik az idegesség, szorongás vagy pánikrohamok. Mindegyik antidotum önmagában is erős vegyszer, farmakológiai aktivitással. Ez viszont azt jelenti, hogy a mérgezés kezelésének nem kell tünetmentesnek lennie.
Orvosi alkalmazás és kezelés és megelőzés.
Tág értelemben kétféle felhasználási mód létezik az antidotumok számára: mérgezés és túladagolás. A mérgezés a abszorpció olyan anyag bejutása a testbe, amely károsítja, akadályozza vagy teljesen felfüggeszti alapvető funkcióit. Ez akkor életveszélyes lehet a beteg számára, ha egy méreg megtámadja a létfontosságú szerveket. A túladagolás viszont az, amikor a beteg túlzott mennyiségű olyan anyagot fogyasztott be, amely önmagában nem veszélyes. Túladagolás lehet altatók, pszichotróp gyógyszerek, vagy még sokkal kevésbé veszélyes anyagok, például a vény nélkül kapható anyagok tabletta. Az ellenszert általában intravénásan adják be a betegnek, hogy az gyorsan beléphessen a véráramba és a lehető leghamarabb lebontsa a toxint, mielőtt a beteg további kárt szenvedne. Az ellenszereket általában nem alkalmazzák megelőző intézkedésként, mivel a betegnek inkább meg kell próbálnia elkerülni a mérgezést vagy a túladagolást. Kivételek lehetnek, ha a beteg olyan gyógyszert kap, amely gyógyítja az alapbetegségét, de részben mérgező is lehet. Ezekben az esetekben az ellenszert néha a gyógyszerrel egyidejűleg adják be, hogy a lehető legtöbb hasznot és a lehető legkevesebb kárt érjék el. Például, ha ismert, hogy a beteg kialakulhat hasmenés, az aktív szén megelőző antidotummal egyidejűleg adható a hasmenés lehető legnagyobb mértékű elkerülése érdekében.
Kockázatok és mellékhatások
A mérgek nagyon erős anyagok, amelyek nagy kárt okozhatnak. Ezért nem túl meglepő, hogy a szóban forgó ellenszer is erősen hatásos. Szinte minden ellenszere önmagában is képes a túl magas mérgezésre adag, ezért ésszerűen és a kockázatok és előnyök mérlegelése után kell használni. Tehát, ha túl magas antidotumot alkalmaznak a adag, fennáll annak a veszélye, hogy maga is toxikus hatást mutat. A beteget újra kezelni kellene. Bármely antidotum mellett számos mellékhatás is létezik, amelyek a pontosaktól függenek a cselekvés mechanizmusa az anyag, valamint annak adag. Egyes antidotumok gyakorlatilag észrevétlenek maradnak, amíg alacsony dózisban adják őket, és ez elegendő a kezeléshez. Akik cselekszenek belső szervek okozhat hányinger, hányás, hasmenésés fájdalom. A pszichofarmakológiai szerek ellenszerei nagyobb valószínűséggel váltanak ki pszichológiai mellékhatásokat, például szorongást vagy pánikrohamok. A pontos mellékhatások azonban az antidotumtól az antidotumig változnak, és a páciensnek a kezelés előtt - vagy amikor reagál - reagálnak rájuk.
