Rövid áttekintés
- Mi az anális fistula? Összekötő járat a bél utolsó szakasza (anális csatorna) és a külső bőr között a végbélnyílás területén.
- Okok: Az anális sipoly gyakran az anális területen felhalmozódó genny (anális tályog) kapcsán alakul ki, de előfordulhat önmagában is. Bizonyos betegségek, mint például a krónikus gyulladásos bélbetegség, cukorbetegség, immunhiány (pl. HIV), vérbetegségek és életmódbeli szokások (pl. dohányzás, hosszan tartó ülés) növelhetik az anális sipoly kialakulásának kockázatát.
- Kezelés: Az anális sipoly önmagában vagy önmagában gyógyszeres kezeléssel nem gyógyul. A kezelés műtétből és azt követő sebkezelésből áll.
- Tünetek: szivárgó, gennyes vagy széklettartalmú váladék, fájdalom (bélmozgás közben, ülés közben), duzzanat és/vagy viszketés az anális területén, esetleg nem specifikus tünetek, mint láz, fáradtság, fáradtság
- Diagnosztika: A külső anális régió vizsgálata (az alul látható anális sipoly szája), tapintás, a sipoly traktus szondázása, esetleg végbél endoszkópia (proctoscopia) vagy kolonoszkópia az egyidejű betegségek (pl. polipok, divertikulák, daganatok) kizárására. , esetleg a végbél ultrahangos vizsgálata
Mi az anális fistula?
Az anális sipolyban összekötő csatorna képződik az anális csatorna (belső) nyálkahártyája és a végbélnyílás környező (külső) bőre között. Az anális fisztulákat gyakran a végbél területének gyulladásos elváltozásai okozzák, például a genny felhalmozódása (anális tályog) következtében.
Egyes anális sipolyok nyitottak, mások vakon végződnek. A sipolynyílás vagy a külső bőrön található, és belül vakon végződik, vagy a nyílás a bélnyálkahártyában fekszik anélkül, hogy a sipolycsatorna elérné a külső bőrt.
Az anális fisztulák eltérően helyezkednek el:
- A bőrön belül és a záróizmok alatt (szubanodermális)
- A belső és a külső záróizom között (intraszfinkter)
- Mindkét záróizom áthaladása (transzfinkter)
- Közvetlenül a záróizom felett kezdődik és az anális régióban nyílik (szuprasfinkterikus)
- Az anális csatorna belsejében kezdődik a záróizom közvetlen közelsége nélkül (extrasfinkter)
Leggyakoribbak az intrasphincterikus anális sipolyok, amelyek a két záróizom között futnak, és a transzsfinkteriás anális sipolyok, amelyek a belső és a külső záróimon keresztül futnak át.
Frekvencia
Honnan származik az anális fistula?
A fenéken kialakuló anális sipoly leggyakrabban az anális területen felhalmozódó genny (anális tályog) kapcsán jelentkezik. Az anális tályogot pedig gyakran az úgynevezett proktodeális mirigyek gyulladása okozza. Ezek a kicsi, kezdetleges mirigyek a végbélnyílásban helyezkednek el, a külső és belső záróizmok között. Kiválasztó csatornájuk az anális csatornába nyílik. A férfiaknak általában több proktodeális mirigyük van, mint a nőknek.
Különféle betegségek és tényezők növelik az anális tályog és a kapcsolódó anális sipoly kockázatát, például:
- Krónikus gyulladásos bélbetegség, pl. Crohn-betegség, fekélyes vastagbélgyulladás
- Diabetes mellitus
- A vérképző rendszer betegségei (pl. leukémia)
- Immunhiányos betegségek (HIV-fertőzés)
- dohányzás
- Elhízás (elhízás)
- Elsősorban ülőmunka
- Hosszan tartó ülés (tolás) székletürítés közben
Anális fistula – mit kell tenni?
Ha van egy anális tályog, az orvos megnyitja a genny felhalmozódását egy műtéti eljárás során. Ez kiüríti a gennyet. Marad egy sebüreg, amelyet fertőtlenítő oldattal gondosan leöblítenek. A seb a műtét után is nyitva marad (azaz nincs felvarrva), és géztamponáddal megtöltjük. Utána jó sebkezelésre van szükség.
Különféle sebészeti technikák léteznek az anális fisztulák kezelésére. A műtét típusa a szövetben lévő fisztula lefolyásától függ.
Nagyon ritka és súlyos anális fisztula esetén ideiglenesen mesterséges végbélnyílást kell létrehozni. Ez azt jelenti, hogy a sebész összeköti a bél végét a has külső bőrével. A legtöbb esetben a bél visszakerül a természetes kivezető nyílásba a végbélnyílásba, amint a gyógyulási folyamat lehetővé teszi.
Vannak újabb kezelési megközelítések az anális sipolyok kezelésére is, mint például a lézerterápia, bizonyos szövetragasztók (fibrin ragasztó) vagy az őssejtek használata. Ezeknek az eljárásoknak a sikeréről azonban keveset tudunk, ezért nem tartoznak a bevett standard eljárások közé.
Utókezelés
Az anális sipoly műtéti kezelése után az utókezelés szempontjából nagyon fontos a gondos sebápolás. Ide tartozik például a bőrnyugtató adalékanyagokkal (például kamilla) végzett ülőfürdő és a fertőtlenítő oldatokkal (például H2O2 vagy etakridin) történő öblítés.
A székletürítés során fellépő fájdalom megelőzése és a sebterület védelme érdekében az is fontos, hogy a széklet a lehető legpuhább maradjon. Ez székletlazító szerek (pl. laktulóz) alkalmazásával érhető el. Győződjön meg arról is, hogy rostban gazdag étrendet fogyasszon, és igyon sok folyadékot – lehetőleg ásványvizet vagy cukrozatlan gyógyteákat.
Az anális fisztula nem gyógyul magától, és mindig orvosi kezelést igényel. Ha nem kezelik, az anális sipoly veszélyes lehet, különösen akkor, ha bakteriális fertőzés van jelen. Ha a szervezet maga nem képes felvenni a harcot a kórokozókkal, akkor legrosszabb esetben vérmérgezés (szepszis) veszélye áll fenn.
Ezenkívül a végbélnyílásban lévő kezeletlen fisztula tovább nő, és megnehezíti a későbbi kezelést. Bizonyos körülmények között a végbélnyílásnál lévő záróizom olyan mértékben érintett lehet, hogy a széklet feletti kontroll elveszik. Ez széklet inkontinenciához vezet.
Tünetek
Az anális fisztula különféle tüneteket okoz. Fájdalom gyakran előfordul székletürítéskor és ülés közben. Ha a fistula traktus nyitott, az érintettek általában az anális régióban is észrevesznek váladékot. Ezek vizesek, véresek vagy gennyesek, és székletet is tartalmazhatnak.
Ha az anális sipolyt anális tályog okozza, az érintettek néha fájdalmas duzzanatot éreznek az anális régióban. A fertőzés olyan általános tüneteket is okoz, mint a láz, rossz közérzet és fáradtság.
Diagnózis
A vizsgálat során az orvos megvizsgálja az érintett területet és gondosan tapintja. Egyes esetekben kemény zsinórnak érzi a sipolyt.
Ha a fisztula nyílása látható az anális régió külső bőrén, általában a sipoly traktusát szondázzák. Ez lehetővé teszi az orvos számára, hogy meghatározza, hogyan fut a fisztula, és hogy átjárható-e. Egyes esetekben – például ha a sipoly traktusát nem lehet teljesen kiszondázni – az orvos festékoldattal ellenőrzi annak átjárhatóságát.
A végbélbe helyezett ultrahangszondával (transzrektális szonográfia) kimutatható a sipoly lefolyása és az esetleges anális tályog.
Bizonyos kísérő betegségek (pl. daganatok) gyanúja esetén, vagy ha a korábbi vizsgálatok nem adnak egyértelmű leletet, ritka esetekben mágneses rezonancia képalkotást (MRI) végeznek.
Prognózis
Az anális sipoly lefolyása az anatómiai elhelyezkedésétől és attól is függ, hogy először fordul elő, vagy már többször kezelték. Az anális területen végzett gyakori műtétek a záróizom károsodásának és a széklet inkontinencia kialakulásának kockázatával járnak. A széklet inkontinencia kockázata magasabb az idősebb nőknél, akiknek gyermekük született, mint más csoportokban.
Megelőzés
Nincsenek speciális intézkedések az anális fistulák megelőzésére. Bizonyos betegségek és az anális sipoly kialakulását elősegítő tényezők kockázata azonban bizonyos mértékig csökkenthető.
A következő intézkedések hasznosak a kedvező tényezők ellensúlyozására:
- Kerülje el a túlsúlyt. Az elhízás többek között a diabetes mellitus kockázati tényezője.
- A megfelelő emésztés érdekében fogyasszunk egészséges, kiegyensúlyozott étrendet, sok rostot, friss gyümölcsöt és zöldséget minden nap, és igyunk sok folyadékot (ásványvíz, gyógyteák).
- Győződjön meg róla, hogy elegendő napi testmozgást végez. A túlnyomórészt ülő tevékenység növeli az anális fisztula kockázatát. Az álló és az állítható magasságú íróasztalok lehetőséget kínálnak a pozícióváltásra munka közben.
