Az Affodil egyszikű növény, amelynek körülbelül 20 faja van. Az tud nő több mint egy méter magas, és bárhol talál megfelelő helyet. Akár a magas hegyekben, akár a parton, a növény hosszú élettartammal hat. Mivel az aszfodel enyhén mérgező, belső használat nem ajánlott. A növény Európában védett faj.
Az aszfodel előfordulása és termesztése
Az Affodil, amely főleg a mediterrán térségben honos, egy spárga-szerű növény, amely a pázsitfűfélék családjába tartozik. Az Affodil, amely főleg a mediterrán térségben honos, egy spárga-szerű növény, amely a pázsitfűfélék családjába tartozik. A növény könnyen felismerhető, különösen mérete alapján, amely akár egy méter is lehet. A fejlődés érdekében az aszfodél általában a meszes talajt preferálja a hegyekben. Nem bánja a meleg és száraz nyári hónapokat, mivel ezeket túléli. Mivel az aszfodellnek nagyon kemény levelei vannak, és a szarvasmarhák elkerülik, nagy számban megtalálható az erősen legeltetett réteken is. A nagyon barátságos aszfodél olyan csoportokat alkot, amelyek teljes réteket képesek kitölteni. Különösen télen, méhek, valamint a Kanári-szigetek endemikus darázsai keresik fel őket. Mivel azonban a növény enyhén mérgező, nem alkalmas takarmánynövényként. Tele napsütéssel, valamint vályogos, homokos talajjal az évelő lágyszárú növény élettartama tíz év lehet. Egy-két méteres növekedési magasságot érhet el, és rizómát képezhet. Ez egy hajtástengely-rendszert ír le, amely a föld alatt vagy akár a föld közelében nő. Az aszfodel virágzata általában elágazó. A hosszú és keskeny lapok fehérek vagy ritkán halvány rózsaszínűek. A vaskos virágok nő fürtökben a szárak vége mentén. A szárak egyenesen a levegőbe hajtanak. A körülbelül 10–15 milliméter hosszú gömb alakú, háromlevelű kapszula gyümölcs virágzási ideje májustól augusztusig tart. Nyáron tojás alakú kapszula magokat tartalmazó növények a növény fehér virágain jelennek meg. A növény föld feletti részei nyár vége felé visszahalnak és a kapszula fokozatosan kiszárad, végül kinyílik és elengedi a magokat. A gumókat a föld alatt alakítják ki, hogy túléljék a nyári időszakot. Az aszfodel általában kevés karbantartást igényel, és kártevők ritkán támadják meg.
Hatás és alkalmazás
Az ókorban a növény keményítőtartalmú gumóit elfogyasztották, és a görög előtti törzseknél is fontos táplálékforrásnak számítottak, a gabonanövények bevezetése előtt. A keserű anyagok eltávolításához vagy megfőzték, vagy megpörkölték őket. Állítólag őket is használták sütés kenyér amikor összekeverjük gabonafélék. Más területeken az aszfodelt is használják: Az Affodil alpesi kertekhez, évelő határokhoz vagy nagy sziklakertekhez alkalmas. Legjobb magányos növényként használni, például nagy fehér virágú évelőként tűlevelű vagy más sötét háttér előtt. Egyformán jól ültethető, mint egy kis csoport homokos határban. Ezekben az esetekben az aszfodélt dísznövényként használják. Hasonlóképpen, a növény alkalmas egyetlen szemet gyönyörködtetőnek a sziklakertben vagy azzal együtt levendula vagy gyógynövények, mint pl rozmaring, zsálya és a kakukkfű. Ez a bonyolult növény jól fejlődik öntözés vagy trágyázás nélkül. Megfelelő magok kaphatók az üzletekben. Az Affodil általában szívós, és csak védtelen helyen vagy erős fagy esetén igényel védelmet. A nyári hónapokban, amikor a növény levelei elhervadnak, a megvastagodott gyökerekben összegyűlt nedvességre támaszkodik, de a virágszárak még mindig függőlegesen ragadnak. Az esetleges metszést tavasszal kell elvégezni. Az ipari szektorban a gyökér hatóanyagait használják alkohol és ragasztót készíteni. Az elszáradt szárakból gyönyörű szélmalmokat is készítenek. Korzika szigetén a szárakkal ellátott virágokat mindenszentek napjára levágják, majd áztatják olívaolaj hogy felgyújtják őket a sírok körül. Az aszfodelt az ókorban gyásznövénynek tekintették, és Dél-Európában is népszerű temetői növény. A tároló gyökér ideális étel, ha pörkölik és például fügével keverik.
Fontosság az egészség, a kezelés és a megelőzés szempontjából.
Gyógynövényként való felhasználása szintén ősidők óta nagy jelentőséggel bír. A népi gyógyászat gyógyászati felhasználása a gyökér kiszáradt állapotában található meg. Hidroxi-antracén származékok, például aszfodelin, lipidek, triterpének, nyálkák és fitoszterolok találhatók benne. A friss gyökerek csípősek íz és a kivonat vad forrásból történő gyűjtéssel történik. Az aszfodél főtt gyökerei segítenek az emésztési zavarokban és gyomor fekélyek. Mivel a növényt toxikussága miatt inkább el kell kerülni táplálékként, inkább kiegészíthet egy teakeveréket. Mindenesetre az átgondolt adagolás nagyon fontos. Ezenkívül a zúzott gumókból paszta készíthető a borogatáshoz, amely külsőleg segít bőr problémákra, gyulladás és fekélyek. A szárított gyökereket is használják víz visszatartás. Az Affodil számos terápiás tulajdonsággal rendelkezik: vízhajtó, vízhajtó és vese stimuláns. Az alkalmazást azonban mindig óvatosan kell végrehajtani az aszpodel enyhe toxicitása miatt. Inkább kerülni kell a belső felhasználást, és más gyógynövényeket kell igénybe venni.
