Szinonimák tágabb értelemben
Acromioclavicularis diszlokáció, acromioclavicularis diszlokáció, acromioclavicularis dislokáció, kulcscsont diszlokáció, Tossy sérülés, Rockwood sérülés, kulcscsont, kulcscsont, acromion, acromioclavicular diszlokáció, ACG osteoarthritis
Meghatározás
Az acromioclavicularis diszlokáció a kulcscsont oldalsó végének elmozdulása a acromion az acromioclavicularis ízület stabilizáló kapszula-szalag készülékének sérülésével.
Okok
Az acromioclavicularis ízület diszlokációjának leggyakoribb oka /vállízület a vállra esés, közvetlen erővel az acromioclavicularis ízületre. A kinyújtott karon esés okozta közvetett sérülések ritkábbak. Ez gyakran azt eredményezi, hogy a kulcscsont törés. A balesetek gyakori oka a kerékpár, a ló vagy a síelés közbeni leesés.
- Akromion
- Kulcscsont
- Különbség = emelt kulcscsont
Tünetek
Az acromioclavicularis ízület diszlokációja főleg három tünetben nyilvánul meg: Általában az acromioclavicularis ízület diszlokációja azonnali, lövöldözéssel jelentkezik fájdalom. Az érintett személy gyakran enyhítő testtartást alkalmaz, mivel a váll vagy a kar bármilyen mozgása növeli a kényelmetlenséget, például: A kar befelé fordítása megakadályozza fájdalom és a mozgás. Rendszerint a védő testtartás magában foglalja a kar meghajlítását, a test előtt tartását és az egészséges kar támogatását.
Az enyhítő testtartás mozgásképtelenné teszi az acromioclavicularis ízületet (ezt is szeretné elérni például egy hátizsákos kötéssel végzett terápia során), ami az fájdalom. Azonnali intézkedésként a kar kötéssel vagy hevederrel stabilizálható a has előtt. Az acromioclavicularis diszlokáció következménye gyakran a kapszula repedése a váll területén.
Ezért ajánlott a következő témával is foglalkozni: A kapszula repedése a vállban
- Fájdalom közvetlenül a vállízület felett
- A váll területének duzzanata és
- Gyengéd testtartás
- Felső mozgások
- A kar oldalirányú emelése vagy
- Karemelés az ellenállás ellen.
Ha az acromioclavicularis ízület elmozdulása sport közben történik, a fájdalom általában arra kényszeríti az érintett személyt, hogy hagyja abba a sporttevékenységet. A vállrégióra gyakorolt nyomás további fájdalmat is okoz, ezért a sérült vállon fekve rendkívül kényelmetlen lehet. Az acromioclavicularis ízület elmozdulása esetén a kar viszonylag jól passzívan mozgatható, ami azt jelenti, hogy egy másik személy (pl. A vizsgáló orvos) a sérült karral és vállával mozgásokat hajthat végre az érintett aktív segítsége nélkül.
Ez a jó passzív mobilitás acromioclavicularis diszlokációban fontos különbséget jelent a váll diszlokációjától (diszlokáció), és a passzív mobilitás is korlátozott lenne. Az aktív mobilitás és az érintett váll vagy kar mozgási lehetőségei általában jelentősen korlátozottak, és csak nagy fájdalommal hajthatók végre. Bizonyos körülmények között a váll részleges vagy teljes instabilitása meghatározható az acromioclavicularis diszlokációval.
Röviddel a sérülés után általában duzzanat jelentkezik, amely a váll és a felkar egyes részeire kiterjed. Néha a zúzódás (hematoma) is kialakul. A jéggel történő hűtés megakadályozhatja a szövetek súlyosabb duzzadását és ezáltal még nagyobb fájdalmat.
A sérülés súlyosságától függően nemcsak a fájdalom, a duzzanat és a testtartás enyhülése jelentkezhet. Bizonyos esetekben a kulcscsont (kulcscsont) helyzetében elmozdulhat az acromioclavicularis ízület diszlokációja miatt, ami az acromioclavicularis ízület érintett szalagjainak szakadásával magyarázható. Ez az acromioclavicularis ízület érintett szalagjainak szakadásával magyarázható.
A kulcscsont külső vége felfelé nyúlhat ki, és dudort képezhet a bőr alatt. Ez azonban láthatóan csak a kulcscsont emelt helyzetét jelenti; valójában a kar alacsony helyzete vagy vállízület a kar súlya és a gravitáció miatt a kulcscsont kiemelkedése. Ha az összes szalagszerkezet teljesen szétszakadt, akkor az a vállízület diszlokáció létezik.
On fizikális vizsgálat, a „zongorakulcs jelenség” bizonyíték (patognomonikus) a teljes acromioclavicularis diszlokáció jelenlétére, mivel az elmozdult kulcscsont a ujj mint egy zongorabillentyű, de amikor elengedik a nyomást, azonnal újra felpattan. Néha hallható, hogy a csontok dörzsölje egymást (krepitáció). Ezt az általában fájdalmas tünetet a váll duzzanata elfedheti, ha a kulcscsont kissé kifejezett. A zongorakulcs jelenség mértéke közvetett jelzés a szalagkárosodás súlyosságáról a váll sarokízület elmozdulás.
A nagyon jellegzetes tünetek miatt az acromioclavicularis ízület diszlokációjának diagnosztizálása gyakran már gyanítható. A vállterület duzzanata, a testtartás enyhítése és a vállízületen fellépő lokális nyomásfájdalom az acromioclavicularis ízület megrepedését jelzi. Általános szabály, hogy a mozgások között a felkar és a lapockacsont nem okoz fájdalmat, ha a lapocka stabilizálódik.
A diagnózis megerősítéséhez egy röntgen a vállízület vizsgálata szükséges a tipikus tünetek mellett. Az acromioclavicularis ízület megszakadásakor az ízület és a kulcscsont körüli különféle szalagstruktúrák gyakran elszakadnak a vállra esés következtében. Attól függően, hogy hány szalag sérült meg, és milyen típusú sérülésről van szó, a fájdalom intenzitása is változhat.
Különösen a kulcscsont külső végén lévő acromioclavicularis ízület területén erős fájdalom jelentkezik, amely aztán a karba is sugározhat. Gyakran a fájdalom már olyan súlyos, hogy a beteg már nem képes mozgatni a vállát vagy a karját. Gyakran még a kar puszta lógása is nagyon fáj, ezért a betegek általában a másik vállat támasztják.
Ezenkívül duzzanat is előfordulhat a váll környékén, és a váll nagyon érzékeny a nyomásra. A komplettum további tipikus tünete váll sarokízület a III. diszlokációs fokozat Tossy szerint az úgynevezett zongorakulcs jelenség. Az ínszalagok szakadása miatt a kulcscsont olyannyira kinyúlik, hogy zongorakulcsként lenyomható és újra felemelkedik.
A fájdalom enyhítésére a beteg gyógyszert szedhet, mint pl ibuprofen or paracetamol. A beteg bevétele után kórtörténet és a fizikális vizsgálat, Egy röntgen rendszeresen alkalmazzák acromioclavicularis ízületi diszlokáció esetén. A vállra esés esetén a vállat két síkban (elölről (ap) és oldalról) röntgenfelvételnek vetik alá, és ha sérülésnek megfelelő gyanúja merül fel, akkor az acromioclavicularis ízület célképét ábrázolják. venni.
A zongoraérintés további fokozása érdekében a Röntgen a célkép stressz alatt és oldalirányú összehasonlításban készíthető. Ebből a célból egy súlyt (10 kg) tekerünk minden beteg köré csukló, húzza a acromion tovább a láb felé és feltár egy esetleg fel nem ismert zongorakulcs jelenséget. Szonográfia (ultrahang) szintén alkalmazható az acromioclavicularis diszlokáció diagnosztizálására.
Szalagsérülések esetén az ízületi területen vérzés mutatható ki (alacsony visszhangterület), és a 3-4 mm-es ízületi tér megnagyobbodhat a frontális síkban. A szonográfia előnye az is, hogy a váll inak (rotátorköpeny) egyszerre vizsgálható sérülés szempontjából. Különösen az idősebb betegeket sújtja gyakrabban a rotátorköpeny.
-> Folytatás a témához Az acromioclavicularis ízület diszlokációjának osztályozásaA Tossy szerinti osztályozás fok az acromioclavicularis ízület diszlokációjának osztályozása. Különböző fokozatokat tartalmaz, amelyek alapján a sérülés súlyosságát felmérik. Ezenkívül ezt a besorolást használják a műtét indikációjának értékelésére is.
Ez a sérült struktúrák számától függ. A Tossy I-ben a kapszula és az ínszalag törzse vagy részleges szakadása a váll akromiklavikuláris részében található. A kulcscsont többi szalagja nem sérült meg, a kulcscsont pedig nem magasabb.
Az acromioclavicularis ízület ízületi területe kiszélesedik. A Tossy II a kapszula és a köztük lévő szalag teljes repedése acromion és kulcscsont. Ezenkívül a kulcscsont szalagjai szakadtak.
Ez a kulcscsont kismértékű emelkedését mutatja a külterületen. Végül a Tossy III-ban az acromioclavicularis ízület összes szalagja és a kulcsszakadás szakad meg, ami a kulcscsont látható emelkedését eredményezi a zongora kulcsjelenségnek megfelelően. A röntgenképen láthatóvá válik az ízületi tér világos kiszélesedése.
