Mellkasi csigolya Örvény

Mellkasi csigolya

A mellkasi gerinc lefelé folytatja a nyaki gerincet. 12 csigolyából áll, amelyek bár felépítésükben hasonlóak a nyaki csigolyákhoz, csigolya szerkezetüket tekintve sokkal masszívabbak. Ennek egyik fő oka az a mellkasi gerinc sokkal nagyobb tömeget kell támogatnia, mint a nyaki gerinc.

A mellkasi gerinc szintén jelentős hatással van az ember statikájára, és felelős az egyenes járás képességéért. A mellkasi csigolyák szintén a gerinces test részben elcsontosodott, úgynevezett kompakt lemezből áll. A csigolyák hátsó részén kis lyukak találhatók, amelyek a létfontosságúak kiáramlásaként szolgálnak vér hajók.

A ér és a medencefenék ütőér a legfontosabbak. Oldalakon a mellcsigolyák kis csontos kiemelkedéssel rendelkeznek. A nyaki csigolyatestekkel ellentétben az borda a mellkasi csigolyatestek területén a csigolyákhoz kapcsolódnak.

Az oldalsó kiugrásoknál stabil tartást találnak és ívesen előrenyúlnak, így alkotják a mellkast. A mellkasi csigolyatestek szintén nyárs alakú csontos projekcióval rendelkeznek futás hátrafelé, amelyet processus spinosusnak neveznek. Ezek a kiemelkedések érintkeznek a szomszédos csigolyatestekkel, és így stabil csontegyesülést alkotnak.

Két nyílás van mindegyik között gerinces test. Először is, mint a nyaki csigolyatesteknél, a nyílások, amelyek lehetővé teszik a gerincvelő felülről lefelé kell húzni, másodszor pedig az oldalsó gerincfolyamatok közötti nyílások. A csigolyák átmérője az elsőtől a tizenkettedikig növekszik mellkasi csigolya, amely a folyamatosan növekvő szállítandó terheléssel és a statikus igényekkel is magyarázható.

Minden mellkasi csigolya között van egy korong. Ez egy porclemez, amelyre szükség van a csigolyatestek szükséges elválasztására. Ha a csigolyák nem voltak jelen, a csont a csonthoz dörzsölődött, ami hatalmas mozgáskárosodáshoz és fájdalom.

A porckorongsérv esetében a korong egy része kiemelkedik a két csigolyatest között, ami pontosan ezeket a panaszokat okozhatja. A mellkasi gerinc sérvkorongjai azonban ritkák. A legtöbb sérvkorong az ágyéki gerincben található, majd a nyaki gerinc következik.

Védő funkciója mellett a csigolyák „kenő” funkcióval is rendelkezik, és megakadályozza a mellkas gerincében elvégezhető mozgások során a túlzott súrlódást. Harmadik feladatként sokk-abszorpciós hatásokat tulajdonítanak az intervertebrális lemezeknek, amelyeknek csillapító hatással kell bírniuk az ugró mozgásokra. A mellkasi gerincben hajtható végre az elülső és a hátsó oldal, valamint az oldalirányú és az úgynevezett torziós mozgások.