A zajérzékenység nagy érzékenység a mindennapi hangokkal szemben, amelyek nem okoznak problémát az egészséges emberek számára. Ez gyakran trauma következménye, feszültség vagy egyéb sérülés.
Mi a zajérzékenység?
A zajérzékenység (hyperacusis) a környezeti hangok bizonyos frekvenciatartományaival szembeni túlérzékenységet magában foglaló rendellenesség. A zajérzékenységben szenvedő személyek a mindennapi hangokat nehezen tolerálják és nagyon hangosnak találják, amivel más embereknek nincs gondja. A zajérzékenység a hallószerv vagy a belső fül sérülésének eredménye lehet. A fül és a fül közötti idegpályák egyéb rendellenességei agy oknak is tekinthető. A rendellenesség idegrendszer or agy feltételezhető is. Ebben az esetben a zajérzékenység pusztán neurológiai probléma lenne, és a agyvétele és feldolgozása. A zajérzékenység súlyos formái nagyon ritkák, de a gyengébb formák sok embert érintenek. Nem ritkán hosszan tartó betegség következményei, feszültség, vagy kapcsolódó traumák, mint pl fülzúgás.
Okok
A zajérzékenység leggyakoribb oka a konfrontáció rendkívül magas decibelszinttel. Néhány embernél a zajérzékenység meglehetősen hirtelen kezdődik, például fegyvertüzelés, baleset (légzsákkal végzett autóbaleset), nagyon erős zajok, szerek amelyek stimulálják az érzékenységet, Lyme-kór, Meniere betegsége, craniomandibularis diszfunkció, fej sérülés vagy műtét. Más emberek zajérzékenységgel születnek, ívelt kiszáradás alakul ki, elhúzódó kórtörténetük van fülfertőzések, vagy olyan családból származnak, amelyben a hallási problémák gyakoriak. A zajérzékenység rendkívül gyakori mellékhatása a hosszú távú visszaéléseknek fenciklidin.
Tünetek, panaszok és jelek
A fokozott zajérzékenység - más néven hyperacusis - agresszióként, ingerlékenységként vagy stresszként nyilvánulhat meg idegek. A mindennapi hangok iránti fokozott érzékenység különféle okokból következik be. Ezeket általában ki lehet hangolni. Akut zajérzékenység esetén azonban a hangok annyira kiemelkedőek, hogy az érintett személy úgy érzi, hogy elárasztják őket. Az a tény, hogy az emberek általában képesek részben elzárni a szokásos zajszintet, azt mutatja, hogy a zajérzékenység szubjektív érzés. A megnövekedett zajérzékenység a normálisan működő szűrési lehetőségek elvesztését jelentheti az agyban. A megnövekedett zajérzékenység a megnövekedett zajszintből is adódhat. A tünetek mindkét oknál megegyeznek. Zavar zavaróan érzékelhető. Ennek a felfokozott felfogásnak az eredményeként az érintett egyének túlstimulálódnak, dühösek, agresszívek vagy stresszesek. A feltétel lehet átmeneti vagy tartós. Ha a zajérzékenység tünetei továbbra is fennállnak, az érintettnek orvoshoz kell fordulnia. A tartós zajérzékenység ugrásossá teheti a szenvedőt. Fejfájás vagy fülfájás fordulhat elő. Fülzúgás az egyik vagy mindkét fülben kialakulhat. Nyilvánvaló esetekben zaj okozta halláskárosodás kialakulhat. Ez a helyzet például a túl hangos zenének való gyakori kitettség vagy robbanásos trauma után. A megnövekedett zajérzékenység tüneteinek regisztrálásakor a betegeknek lehetőség szerint meg kell szüntetniük az okokat.
Diagnózis és lefolyás
A zajérzékenység diagnózisa a tünetek és jelek megnyilvánulására utal. Az érintett személyeket hirtelen olyan hangok zavarják, amelyek korábban problémamentesek voltak, vagy amelyek nem zavarnak más embereket. Panaszkodhatnak fájdalom vagy egyéb irritáció. Az érintett emberek irritáltak és vörösek lehetnek dobhártya, vagy laza vagy nagyon feszes dobhártya. A fülorvos valószínűleg teszteli a szint határértékeit fájdalom és kényelmetlenség mindkét oldalon. Ez az eljárás nagyon halk hangokkal kezdődik, amelyek fokozatosan fokozódnak és hangosabbá válnak. Amikor a tűrési küszöb a hangok esetében 90 dB és a hangok esetében 95 dB alá esik, általában akut zajérzékenységet feltételezünk. Az érzékenység azonban nagyon egyéni; nincs objektív teszt a zajérzékenységre. Ezeket a vizsgálatokat rendszeresen meg kell ismételni, mivel az érzékenység okai és megnyilvánulásai változhatnak. Pszichológiai tényezők, mint pl feszültség, a szorongás és az izgalom itt gyakran fontos szerepet játszik.
Szövődmények
A zajérzékenység számos szövődményt okozhat. Először is, a magas zajérzékenység stresszt okozhat. Azonnal alvászavarok és vírusos megbetegedések következhetnek be. Hosszú távon a stresszel kapcsolatos betegségek, mint pl emésztőrendszeri problémák, szív- és érrendszeri betegségek, mint pl magas vérnyomás és a szívritmuszavarok, valamint a migrén és a feszültség fejfájás kialakulhat. Ezenkívül a létező betegségek, mint pl cukorbetegség or neurodermitis fokozódhat, ami további szövődményekhez vezethet. Mentális betegségek, mint pl kiégés, szorongási rendellenességek és a depresszió is fejlődhet. Hasonlóképpen fokozódik a belső nyugtalanság és az idegesség. Meglévő feltételek, például ADD és ADHD elterjedtebbé válhat, ami további szövődményeket hozhat. Hosszú távon a kifejezett zajérzékenység jelentős terhet jelent az érintetteknek, ami további fizikai és pszichológiai problémákat okozhat. A zajérzékenység kezelésében komplikációk is felmerülhetnek. Például, altatók a stresszcsökkentő gyógyszerek pedig olyan mellékhatásokat okozhatnak, amelyek hosszú távon súlyosbítják a meglévő tüneteket. Az elkerülő stratégiák eredményeként társadalmi kirekesztés is előfordulhat, ami általában rontja a jólétet. A zajérzékenység esetén ezért elengedhetetlen a szakmailag támogatott kezelés.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A zajérzékenység gyakran ártalmatlan, és egy idő után magától elmúlik. Ha a túlérzékenység néhány hétnél tovább fennáll, vagy az idő múlásával még erősebbé válik, akkor az érintettnek orvoshoz kell fordulnia. Különösen, ha a zajérzékenység vezet fejfájás, ingerlékenység vagy általános rossz közérzet, orvoslátogatás javasolt. Ha a panaszok közvetlenül koncert vagy más olyan helyzet után jelentkeznek, amelyben az érintett személyek magas zajszintnek vannak kitéve, az orvosi rendelőt vagy a kórházat ugyanazon a napon kell felkeresni. Általános szabály, hogy a fokozott hallásérzékenységű embereknek azonnal orvoshoz kell fordulniuk, amint ennek eredményeként mentális vagy fizikai panaszok jelentkeznek. Azok az egyének, akiknek már régóta vannak ismételt történeteik fülfertőzések akkor érdemes a megfelelő orvossal beszélni, ha a zajérzékenység jeleit mutatják. Az alapellátáson kívül fülorvoshoz is lehet fordulni. Kísérő viselkedésterápia és a pszichoterápia hasznosak, mindig a panaszok okától, típusától és súlyosságától függően.
Kezelés és terápia
Bár a mai napig nincs invazív módszer a zajérzékenység műtéti korrigálására, számos módszer létezik, amelyek segíthetnek a szenvedőknek rendellenességükben élni és lassan csökkenteni bizonyos hangok iránti érzékenységüket. A legtöbb esetben ezek a módszerek akusztikával járnak terápia vagy a szenzáció célzott átképzése. Ezeknek a terápiáknak az a célja, hogy az érintett személyt újra megszokják a környezeti hangoktól azáltal, hogy bizonyos hangokkal szembesítik őket, és befolyásolják a rájuk adott pszichológiai és fizikai reakciókat. Itt, felügyelet alatt viselkedésterápia célja, hogy befolyásolja a beteg hozzáállását és a hangokhoz való hozzáállását. Akusztikus terápiamásrészt lassú lépésekben csökkenti az érzékenységet. Ennek a kezelésnek az elvégzéséhez speciális eszközök léteznek, amelyek folyamatos hangokat adnak ki. Az elmélet szerint a rendszeres, bizonyos hanggal történő stimulálás biztonságos környezetben felkészíti a beteget arra, hogy ellenálljon ezeknek a hangoknak a mindennapi életben. Ez terápia jó eredményeket ér el, de a hatálybalépéshez három hónap-két év szükséges.
Kitekintés és előrejelzés
A zajérzékenység általában nem eredményez nagyobb korlátozásokat az érintettek számára. A. Súlyosságától függően feltétel, már elég lehet füldugót viselni vagy strukturális változtatásokat eszközölni az otthonban. A legfontosabb intézkedés a hangos és zavaró zajok elkerülése. Ha ez megfelelően megtörténik, a prognózis viszonylag jó. Az érintettek komolyabb korlátozások nélkül folytathatják foglalkozásukat, és folytathatják a hobbikat is. Hirtelen fellépő zajérzékenység, például robbanásszerű trauma következtében, gyakran nagy stresszt eredményez, amelyet gyógyszeres kezeléssel kell kezelni. A várható élettartamot nem csökkenti a zajérzékenység. A szenvedőknek ügyelniük kell a hangos zajok lehető legnagyobb mértékű korlátozására. Ha a feltétel alapja a mentális betegségek, ezt először kezelni kell. Ennek eredményeként a zajérzékenység gyakran javul. A jólétet jelentősen rontó, tartós panaszok esetén a mindennapi életben jelentős változásokra lehet szükség. Lehet, hogy az érintettnek munkahelyet vagy akár lakóhelyet kell cserélnie, hogy elkerülje az állandó zajterhelést. Ebben az esetben a zajérzékenység jelentős terhet jelent, amely jelentősen rontja az életminőséget.
Megelőzés
Sokan a zajérzékenység kialakulását trauma következményeként írják le. Következésképpen meg kell védenünk magunkat a magas decibelszinttel való szembenézéstől. Ez vonatkozik például koncerten való részvételre vagy próbára hangos zene lejátszása közben. Ellenkező esetben a zajérzékenység korai diagnosztizálása és kezelése alkalmazandó, így az érzékenység nem nő.
Utógondozás
A nem gyógyuló zajérzékenység képes vezet az érintett egyének különféle panaszaira és szövődményeire, amelyek folyamatos utókezelést igényelhetnek. Bár ezek a panaszok nem csökkentik a várható élettartamot, nagyon negatív hatással lehetnek a beteg életminőségére és vezet a mindennapi élet jelentős korlátaihoz. Ezért az orvos első vizsgálatára az első tünetek és tünetek után kell sor kerülni. Az érintettek zajérzékenységük miatt nagyon ingerlékenyek, és nem ritkán súlyosak is depresszió vagy más pszichológiai zavarok. A barátokkal és a családdal folytatott érzékeny beszélgetések segítenek enyhíteni a mentális szenvedéseket. Hasznos az is, ha az érintettek előítéletek és félreértések megelőzése érdekében tudatosítják társadalmi környezetükben betegségüket. Mert néha ez lehet vezet alsóbbrendűségi komplexusok vagy csökkent önértékelés, ha a betegség továbbra is fennáll, és korlátozza az érintett személy mindennapi életét. Különösen stresszes helyzetekben vagy erőteljes fizikai tevékenység során a tünetek fokozódhatnak, így az érintett személy nem tud többé megfelelően koncentrálni. Ezért az embertársak célzott megszólítása az utógondozás elengedhetetlen eleme a betegség kezelésének hosszú távú elsajátítása érdekében.
Mit tehetsz te magad
A zajérzékenységet először orvosnak kell értékelnie. Az orvosi szakemberrel együtt intézkedések ezután kidolgozható, amely sok esetben csökkentheti a tüneteket. Az időszakos zajérzékenység, például stressz vagy betegség miatt, számos módszerrel kezelhető AIDS. A füldugók vagy fülvédők például megbízhatóan és gyorsan kiszűrik a zavaró zajokat. Hosszú távon azonban ezek AIDS súlyosbíthatja a zajérzékenységet. Ezért a magas zajérzékenységet ok-okozati módon kell kezelni. Például az akusztikus terápia vagy az érzetek és a hangokra adott reakciók célzott átképzése bevált. Ezeknek a terápiáknak a keretében a környezeti hangok pozitív ingerekhez kapcsolódnak, amelyek hosszú távon szabályozzák az ezekre gyakorolt pszichológiai és fizikai reakciókat. Ehhez társul viselkedésterápia, amely megtanítja a beteget a hangok kezelésére. Ha ezek intézkedések nincs semmilyen hatása, a mindennapi zajterhelést a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kell. Itt lehetőség van a falak szigetelésére, valamint informatív megbeszélésre a zajos szomszédokkal vagy munkatársakkal. Végül a csendesebb területre költözés vagy az állásváltás is segíthet.
