Műszaki megállapítások
A miokardiális infarktus gyanúja esetén a bizonyosság megszerzésének legfontosabb eljárása a elektrokardiogram vagy röviden EKG. Ez magában foglalja a gerjesztés mérését szív izmok elektródák segítségével. Az EKG-ban tipikus változások vannak, amelyek a miokardiális infarktust jellemzik.
Az akut stádium után tovább keringési rendellenességek vagy krónikus szívritmus zavar stressz EKG segítségével detektálják és a hosszú távú EKG. Az EKG az elektromos gerjesztést ábrázolja a szív, ami úgyszólván a pacemaker a szívverésért. Attól függően, hogy mely sejtek izgatottak és így aktiválódnak, kiütések lépnek fel az EKG-ban.
Az az idő, amikor a szív az aktivált kamrák az EKG-ban úgynevezett ST szegmensként láthatók. Mivel a szívizomsejtek elpusztulnak a szívroham és ezért már nem aktiválható, bekövetkezik egy változás, amely egy ST szegmens magasságában jelenik meg, vagyis nagyobb vonalvezetés, mint általában az EKG-ban látható. Ez azonnal észlelhető a szívroham történt, és a test különböző elektromos gerjesztésének mérési pontjai információt nyújthatnak az infarktus szíven történő elhelyezkedéséről.
A QRS változás azt a szövetet jelzi, amely már elpusztult, azaz olyan szövetet, amely már elpusztult annak hiánya miatt vér folyam. Egy ilyen változás mindig úgynevezett infarktushegként látható marad. A szívinfarktus akut stádiumában az EKG kísérő szövődményeket is okozhat, mint pl szívritmus zavar vagy kamrai fibrilláció látható. Az infarktusban szenvedő betegek körülbelül 20% -ánál azonban nem jelennek meg tipikus jelek az EKG-n, és az infarktust egy vér minta.
Képalkotó technikák
Infarktus gyanúja esetén olyan képalkotó eljárások, mint pl angiográfia or echokardiográfia infarktus jeleit is mutatják. Így könnyek a kamra falában, képtelenség bezárni a mitrális szelep vagy folyadék a szívburok (pericardialis effúzió) kimutatható. Az angiográfia lehetővé teszi az elzáródások és összehúzódások közvetlen detektálását szívkatéter segítségével.
Laboratóriumi teszt
Végül egy laboratóriumi vizsgálat a miokardiális infarktus jeleit is feltárja. A következő körülményt használják ki: A szívizom infarktusra jellemző haldokló szívizomsejtek úgynevezett biomarkert választanak ki. A biomarker lehet enzim vagy más fehérje.
A szív ezen biomarkerei közé tartozik az egyik, amely az említett markerek koncentrációját méri vér egy ideig. Nagyon magas koncentráció jele lehet a szívroham. Ily módon következtetéseket lehet levonni a szívroham kezdetéről, intenzitásáról és végéről, ami később fontos lehet a pontos diagnózis és a terápia szempontjából.
- A kreatin-kináz
- troponin
- mioglobin
- Laktát-dehidrogenáz
- Aszpartát-aminotranszferáz
Működésüktől függően a test különböző sejtjei mást tartalmaznak fehérjék. Például a fehérje troponin csak a szívizomsejtekben van jelen. Szívroham esetén a szívizomsejtek a zavart vérkeringés miatt elpusztulnak.
Ennek eredményeként a fehérjék a cella belsejéből, beleértve troponin, felszabadulnak és megnövekedett mennyiségben vannak jelen a vérben. A szívroham kezdete után két órától emelkedett troponin szint kimutatható a vérben. Ez megbízható bizonyíték a szívroham diagnózisa és vércseppekkel végzett gyors teszt segítségével vagy a vérvizsgálat a laboratóriumban.
A sorozat összes cikke:
