A szexuális preferenciák mind genetikai beállítottságon, mind epigenetikus lenyomatokon alapulnak (környezeti tényezők amelyek mindenki számára egyediek). A környezeti hatások fontosságát a homoszexualitás kialakulásában ikertanulmányok igazolják.
Utóbbiak nagyrészt korai gyermekkor 0 és 3 év közötti lenyomatok.
A genetikai vagy kromoszóma nem (XX vagy XO, valamint XXX vagy XY vagy XXY, valamint XYY) meghatározása objektív; emiatt a nemi mirigyek / nemi mirigyek női vagy férfi differenciálódása (petefészkek/ petefészek vagy herék /herék) kb terhesség.
A nemi identitás (nemi identitás) a magban még az élet első másfél évében kialakul.
A negyedik életév végén megkezdődik a tényleges nemi differenciálás szakasza.
Nemi identitás: „az a személy szubjektív érzése, hogy férfinak vagy nőnek / binárisnak (vagy kettősként / nem binárisként) éli meg önmagát”, valószínűleg elsősorban a pubertás előtt alakul ki. Kevéssé ismert a nemi identitás serdülőkori fejlődéséről, bár valószínűleg nagy társadalmi összetevőt feltételezhetünk.
Az anyagcsere zavarai hormonok (hipofízis-gonád tengely) és neurotranszmitterek (dopamin, szerotonin) szintén lehetséges okoknak tekinthetők.
