Rövid áttekintés
- Okok: legyengült szalagok és izmok a medence területén, helytelen megerőltetés nehézemelés miatt, súlyos túlsúly, krónikus székrekedés, gyenge kötőszövet, szülés.
- Terápia: Medencefenék gyakorlatok, hormonális kezelés menopauza idején, műtéti korrekció, pesszárium
- Tünetek: alhasi vagy hátfájás, nyomásérzés a hüvelyben, fájdalom vizeléskor vagy székletürítéskor, stressz inkontinencia, például köhögéskor, húgyúti fertőzések, vizelet visszafolyás a vesébe (nagyon ritka)
- Diagnózis: Nőgyógyászati vizsgálat hüvelytükörrel és tapintással, köhögési stresszteszt, esetleg ultrahang vizsgálat és vizelet ellenőrzés.
- Prognózis: Megfelelő kezeléssel és megelőző intézkedésekkel megelőzhető a prolapsus kiújulása.
- Megelőzés: Megelőző intézkedésekkel, például rendszeres testmozgással és medencefenéki gyakorlatokkal akadályozza meg a kiújulását, kerülje a nehéz emelést, csökkentse a túlsúlyt.
Mi a méh prolapsus és a hüvelyi prolapsus?
Amikor a medencefenék általánosan lesüllyed, az orvosok ezt genitális leszármazásnak vagy descensus genitalisnak nevezik. Ebben az esetben a méh, a húgyhólyag, a végbél, a végbél vagy a hüvely a szokásosnál lejjebb „lóg” a medencében.
A Descensus uteri a méh lesüllyedésére utal. Szélsőséges esetekben a méh részben vagy teljesen kinyúlik a hüvelyen keresztül kifelé. Az orvosok ekkor méhsüllyedésről beszélnek (uterin prolapsus). Enyhe esetekben a méh prolapsusa tünetmentes. A legtöbb esetben azonban különféle panaszok fordulnak elő.
A méhsüllyedés mellett van hüvelyi prolapsus (descensus vaginae) is. Ebben az esetben a hüvely lefelé ereszkedik, így a hüvely kidudorodik a hüvelynyíláson. Ha a hüvely egyes részei kilógnak, ezt hüvelysüllyedésnek nevezik (hüvelyprolapsus vagy hüvelyi prolapsus).
Összességében az összes nő 30-50 százalékánál alakul ki medencefenék prolapsus élete során. A tüneteknek azonban nem kell feltétlenül jelentkezniük. Sok nőnek nincs panasza az enyhe prolapsusra, ezért gyakran egyáltalán nem releváns orvosilag. Kezelés csak súlyosabb, észrevehető tünetekkel vagy funkciózavarral járó süllyedés és természetesen méh- vagy hüvelysüllyedés esetén szükséges.
A medencefenék területére való süllyedés néha a fiatalabb nőket is érinti. Ez különösen akkor fordul elő, ha a kötőszövet krónikus gyengülése áll fenn.
Melyek az okok és a kockázati tényezők?
- A medencefenék túlterhelése és helytelen terhelése nehéz fizikai munka következtében
- Nyomásnövekedés a hasüregben olyan betegségek miatt, mint a krónikus hörghurut vagy a krónikus székrekedés
- Elhízottság
- A kötőszövet általános gyengesége
Ezenkívül egyes nőknél a méh a születéstől fogva eltért a hasban fekszik. Az ilyen helyzeti anomáliák növelik a méhsüllyedés kockázatát is. Ilyenkor az első tünetek gyakran 30 éves kortól jelentkeznek.
Gyengült medencefenék szülés után
Szülés után megnő a süllyesztett medencefenék valószínűsége. Ha a magzatok nagy súlyúak, nagyobb terhelés éri a kismedencei szalagokat. Szülés közbeni hüvelyi sérülések is lehetséges kockázatot jelentenek. Azok a nők, akiknek életük során több gyermekük született, viszonylag gyakrabban és korábban szenvednek méhsüllyedéstől.
Hogyan kezelik a medencefenék ereszkedését?
A méh- vagy hüvelysüllyedés stádiumától és az érintett életkorától függően különböző kezelési módszerek jöhetnek szóba. Alapvetően a terápia akkor szükséges, ha a megereszkedés kellemetlenséget okoz. A módszer ezután attól függ, hogy a beteg szeretne-e még gyermeket.
Enyhe formákban és megelőző intézkedésként, például terhesség alatt a medencefenék gyakorlatok segítenek. Ezek speciális gyakorlatok, amelyek kifejezetten a medencefenék izmait erősítik. Ez segít megelőzni a kismedencei szervek lesüllyedését. Az enyhe leszármazási formák önmagukban, azaz speciális orvosi beavatkozás nélkül is visszafejlődnek.
Műtét méhsüllyedés vagy hüvelyi prolapsus miatt
Súlyosabb esetekben a műtét elkerülhetetlen. Elvileg a következő „hozzáférési útvonalak” jöhetnek szóba:
A legkedvezőbb esetben az orvos a műtétet csak a hüvelyen keresztül végzi.
A laparoszkópia során a hasfalon egy kis bemetszésen keresztül endoszkópot és a sebészeti műszert helyeznek be, és így hajtják végre a műtétet.
Néha azonban körülbelül öt centiméter hosszú bemetszést kell végezni az alsó hason, amelyen keresztül a műtétet végzik.
A műtét során a medenceizmok megfeszülnek és a lesüllyedt szervek visszakerülnek eredeti helyzetükbe. Az orvos úgynevezett vaginoplasztikát hajt végre a medencefenék izmainak megfeszítésére és a perineum megerősítésére.
A posterior vaginoplasztika során a sebész leválasztja a hüvelybőrt a végbélről, és eltávolítja a felesleges megnyúlt hüvelybőrt. A hólyag vagy a végbél összevarrása után újra összevarrja a hüvelybőrt. Rektális prolapsus esetén a hátsó vaginoplasztika szóba jöhet.
Az úgynevezett sacrocolpopexiában a műtőorvos a hüvelyvéget vagy a méhnyakot műanyag háló segítségével rögzíti a keresztcsonthoz. Ez az eljárás endoszkóp segítségével laparoszkópiával is lehetséges. A sacrospinalis rögzítés azt jelenti, hogy a sebész a méh vagy a hüvely végét a test saját, a medencében lévő megtartó szalagjaihoz (szalagjaihoz) rögzíti, így megemeli azt.
Az is, hogy milyen műtéti technikát alkalmaznak, attól is függ, hogy van-e egészséges méh, és hogy a beteg szeretne-e méhmegtartó műtétet. Például a sacrospinalis rögzítés az egyik ilyen technika.
Ha a méhsüllyedést vagy a hüvelysüllyedést ellenőrizhetetlen vizeletszivárgás (inkontinencia) kíséri, számos más sebészeti beavatkozás is lehetséges, mint például a hüvelyfal megemelése és a húgyhólyag nyaki szögének korrekciója (kolposzuszpenzió).
A transzvaginális háló (TVM) eljárás egy másik lehetőség a méh prolapsus kezelésére. Ebben az eljárásban az orvos a hüvelyen keresztüli műtét során hálót helyez a hólyag és a medencefenék közé.
Műtét utáni utókezelés
A műtét körülbelül 30-60 percet vesz igénybe, és általában általános érzéstelenítésben történik. Egyes kórházak és egészségügyi központok helyi érzéstelenítésben is kínálnak kezelést. A műtét után körülbelül két napos kórházi tartózkodásra van szükség. A műtét során nagyon ritkák a szövődmények. Általában az operált nők néhány nap elteltével visszatérnek normál munkájukhoz.
méhgyűrű
Az idősebb és fizikailag nagyon gyenge nők esetében a műtét nem lehetséges. Itt a kezelést általában óvatosan, úgynevezett pesszáriumokkal végzik. A pesszárium csésze, kocka vagy gyűrű alakú, keménygumiból vagy szilikonból készül. A pesszáriumot az orvos behelyezi a hüvelybe, és megtámasztja a méhet. Nem korrigálja a meglévő süllyedést, csak ellensúlyozza a további süllyedést. Fontos, hogy a pesszáriumot rendszeresen tisztítsa meg az orvos, és helyezze vissza, hogy ne okozzon gyulladást. Alapvetően csak akkor alkalmazható méhsüllyedés kezelésére, ha a perineális izmok még kellően erősek.
Milyen tüneteket okoz a megereszkedett medencefenék?
A legtöbb nőnél a méhsüllyedés krónikus nyomásérzést vagy idegen testet okoz a hüvelyben, valamint állandó lefelé húzást. Ez félelmet kelt, hogy valami „kieshet” a hüvelyből. Ezért az érintett nők gyakran keresztbe teszik a lábukat. Ezenkívül fokozott gyulladás és nyálkahártya-bevonat lép fel, mivel a hüvelyflóra megváltozik. Nyomásfekély is előfordul.
Egy másik tünet a véres váladék a hüvelyből. Ha a prolapsus viszonylag súlyos, a hüvely vagy a méh kidudorodhat a hüvelykimeneten keresztül, és tapintható.
A húgyúti fertőzések is gyakrabban fordulhatnak elő. Extrém esetekben a húgyhólyag is elmozdul vagy lesüllyed. Ennek eredményeként a vizelet visszakerül a vesébe. Ez a szövődmény azonban ritka.
Hátul, közel a méhhez van a végbél és az anális csatorna. Ha a méh le- és visszacsúszik, nyomást gyakorolhat a végbélre. Lehetséges következmények közé tartozik a székrekedés és/vagy fájdalom a székletürítés során. Elszigetelt esetekben széklet inkontinencia is előfordul.
Ha a méhsüllyedés hosszú ideig észrevétlen marad, az egyre jobban megnyomja a medencefenéket. Szélsőséges esetekben a méh teljesen vagy részben kinyúlik a hüvelyből. Az orvosok ezután méhsüllyedésről vagy méhsüllyedésről beszélnek. A tünetek itt nyilvánvalóak: a méh kívülről vizuálisan látható.
Hogyan vizsgálják és diagnosztizálják a medencefenék prolapszusát?
Ezután az orvos nőgyógyászati vizsgálattal egyértelmű diagnózist állít fel. Hüvelytükörrel vizsgálja a hüvelyt, és kívülről és a hüvelyen keresztül is kitapintja a hasi szerveket. A rektális vizsgálat is része a feltételezett méhsüllyedésnek. Az orvos közvetlenül a végbélbe tapint. Például kimutatható a végbél falának (rectocele) invaginációja a hüvely felé. Az ilyen dudor a székrekedés gyakori oka.
Az úgynevezett köhögési stressztesztet annak ellenőrzésére használják, hogy fennáll-e a stressz inkontinencia. Ez a helyzet akkor, ha a vizelet szivárog fizikai erőfeszítés során, például erőteljes köhögés vagy emelés közben. Ez nagyobb valószínűséggel fordul elő enyhe medencefenék prolapsus esetén. Azoknál a nőknél, akiknél súlyosabb a visszaesés, viszont általában nehezebben ürítik ki a hólyagot, mert a húgycső megtörhet.
A betegség lefolyása és prognózisa
A medencefenék (descensus genitalis) süllyedésének négy különböző fokozata van:
- 1. fokozat: süllyedés a hüvelyben
- 2. fokozat: A süllyedés eléri a hüvelyi kivezető nyílást
- 3. fokozat: Az ereszkedés túlnyúlik a hüvelykimeneten
- 4. fokozat: A méh vagy a hüvely nagymértékben kinyúlik a hüvelyből (prolapsus)
A méhsüllyedés és a hüvelysüllyedés nem önálló betegségek, hanem a medencefenék gyengülésének tünetei. Emiatt a medencefenék prolapsusa csak tünetileg kezelhető. Ok-okozati kezelés nem lehetséges. A medencefenék gyengesége miatt ismételt prolapsusok lehetségesek. A megelőző intézkedések segítenek csökkenteni a kiújulás kockázatát.
Megelőzés
Egy másik intézkedés a túlzott fizikai stressz, például a nehéz terhek emelésének elkerülése. Ha az emelés elkerülhetetlen, akkor ügyeljünk arra, hogy ne hajlított helyzetből emeljünk, hanem közben guggoljunk. A rendszeres testmozgás megakadályozza a méhsüllyedést is. Az olyan állóképességi sportok, mint az úszás, a kerékpározás vagy a futás különösen előnyösnek bizonyultak. Túlsúlyos nőknek a testsúly csökkentése is javasolt.
Mindezek az intézkedések segítenek a méhsüllyedés vagy a hüvelyi prolapsus műtét előtt és után is. Nincs azonban egy garantált módszer a medencefenék leereszkedésének megelőzésére. Minden megelőző intézkedés csak az egyéni kockázatot csökkenti.
