Negatív stílus
Megtagadni azt jelenti, hogy egy dolgot nem létezőnek tekintünk, vagy megtagadjuk. Az oktatás negatív stílusát elhanyagoló stílusnak is nevezik. Ennek az az oka, hogy a szülők szándékosan nem vesznek részt gyermekeik nevelésében.
A szülők közömbösek és érdektelenek a gyermek iránt, és magukra hagyják. A negatívan nevelt gyermekek nem tudnak semmilyen támogatást a fejlődésükben. Az elhanyagolás gyakran súlyos fizikai és pszichológiai károkat okoz a gyermekeknek.
A gyerekek egyedül vannak, és problémáik vannak társadalmi környezetükben, ben óvoda és az iskolában. Nem tapasztalnak sem támogatást és biztonságot, sem szabályokat vagy korlátokat. Sajnos a gyakorlatban az elhanyagolt szülői stílus gyakran társul a családban elkövetett fizikai erőszakkal.
Ennek a stílusnak óriási hátrányai vannak. A gyermekek szenvedhetnek a táplálkozás és a higiénia hiányától, nagy nehézségekkel küzdenek a kötődésben, és gyakran nem alakulnak ki önértékelésük. Szembetűnő társadalmi magatartásuk miatt szembetűnőek és súlyos hiányokat mutatnak az iskolában. Felnőttkorukban különösen érzelmi hozzáférhetetlenség miatt szenvednek, és hajlamosak a kábítószer- és alkoholfogyasztásra. Gyakran nehezen tudnak beilleszkedni a társadalmi életbe és beilleszkedni a hierarchiákba.
Az előnyök és hátrányok összehasonlítása
Az autokratikus oktatási stílus az engedelmességen és a teljes elfogadáson alapszik. A gyerekek azt teszik, amit a szüleik mondanak, és nem kérdőjelezik meg a szabályokat. Előny, hogy a gyerekek később szakmai életük során jól elhelyezkedhetnek hierarchiában.
A hátrányok azonban ezt felülmúlják. Az autokratikusan nevelt gyermekek ritkán fejlesztik ki a kreativitást vagy a kezdeményezőkészséget. Azt szokták csinálni, amit mondanak nekik.
A gyermekek gyakran alacsonyabbrendűségi komplexeket fejlesztenek ki. Kevesebb az önbizalma, mint más gyerekeknek, és gyakran agresszív magatartással csökkentik bizonytalanságukat. Például az iskolában ezek a gyerekek általában a gyengébbek után járnak, mert nem tudnak más módon és nem tudják, hogyan hogy kifejezzék érzéseiket. A tekintélyelvű oktatási stílus mellett hűvös légkör uralkodik a pedagógus és a gyermek között.
A pedagógus személytelen és mindenben egyedül dönt. Ez súlyosan korlátozza a gyermekek viselkedését, és függővé teszi őket a nevelőtől. Nagy hátránya, hogy a gyermek spontaneitását és kreativitását alig vagy egyáltalán nem ösztönzik.
Csoportokban az autoriter módon nevelt gyermekek gyakran agresszív és elnyomó magatartást tanúsítanak más gyerekekkel szemben. Ezzel szemben a demokratikus nevelési stílus nagyon ellentétes. A pedagógusok és a gyerekek együtt hoznak döntéseket, és a gyermekeket arra ösztönzik, hogy önállóan járjanak el és önállóan oldják meg a problémákat.
A demokratikus nevelési stílusban a pedagógus tényszerűen és konstruktív módon dicséri és kritizálja a gyerekeket, így a gyermekekben magas fokú kreativitás és konstruktivitás alakul ki. A gyermekeknek viszonylag jobb lehetőségeik vannak karakterük és autonómiájuk fejlesztésére. Az egalitárius oktatási stílus erősen ellentmondásos.
Az egalitárius stílus nagy előnye, hogy a gyerekek önállóvá válnak, megtanulják kreatívan és korán kifejezni igényeiket, és megtanulják objektíven megvitatni őket. A szülők közel vannak a gyermekhez ebben az oktatásban, ami mély kapcsolathoz vezethet a szülők és a gyermek között. Az egalitárius nevelési stílus azonban sok időt és türelmet igényel, ha ezt következetesen a gyermek érdekében kívánják megvalósítani.
Ha egy gyermek úgy dönt, hogy nem megy fogorvoshoz, vagy nincs kedve emiatt iskolába járni fogfájás, a szülőknek gyakran hosszasan kell megbeszélniük, hogy meggyőzzék a gyermeket bizonyos dolgok előnyeiről. Ez nagyon kimerítő lehet, és a szülőknek türelmesnek kell lenniük, hogy a gyermek bizonyos döntései ne károsítsák magát a gyereket. Az egalitárius stílus azonban a gyakorlatban gyakran kudarcot vall.
A laissez-faire szülői stílus szintén nagyon ellentmondásos. Itt a gyerekek szabadon cselekedhetnek, ahogy akarják, és a szülők is beavatkoznak, ha ez a gyermek javát szolgálja. Ez a stílus alkalmas azoknak a gyermekeknek, akik felelősek és korán megkérdőjelezik a dolgokat.
A szülők passzív viselkedése oda vezethet, hogy a gyerekek nem tanulás sok minden, például határok, tisztelettudó viselkedés és megfontolás. Azok a gyerekek, akiknek nehézséget okoz a tájékozódás, szinte elvesznek a laissez-faire stílusban, és gyakran magányosnak érzik magukat. A legkritikusabb oktatási stílus a tagadó stílus, amelyben a gyermekeket elhanyagolják.
A gyerekek önmaguktól függenek, és fejlődésük során nem tanulják meg az alapvető szempontokat, például a szabályokat, a korlátokat és az embertársaival való tiszteletteljes interakciót. A gyermekeknek gyakran hiányzik az önbecsülésük, és nehézségeik vannak az iskolában és a társadalmi környezetben való alkalmazkodás terén, így gyakran kiemelkednek az iskolai hiányosságok és az agresszív viselkedés révén. A negatív nevelési stílusban felnőtt gyermekek felnőttkorukban nagy nehézségeket mutatnak beilleszkedni a társadalomba és a munka életébe. A tagadó stílus súlyos pszichológiai és fizikai problémák kialakulásához vezethet. A negatív, elhanyagoló oktatási stílust semmiképpen sem szabad tudatosan alkalmazni.
A sorozat összes cikke:
