Egalitárius stílus | Oktatási stílusok

Egalitárius stílus

Az egalitárius nevelési stílusban a hierarchikus viszony egészen más, mint a fent leírt stílusok. Itt az alapelv az egyenlőség. A pedagógusok és a gyerekek egy szinten vannak.

A teljes egyenlőség révén minden döntés együtt születik. A gyermeknek mindig joga van véleményét kifejezni, és ezt a döntések meghozatalakor figyelembe kell venni. Az itt élő gyermekeknek azonban nemcsak ugyanazok a jogaik vannak, mint szüleikkel vagy nevelőikkel, hanem ugyanazok a kötelességeik is, például háztartási feladatok.

A mindennapi életben az egalitárius nevelési stílus problémákhoz vezethet, mert minden döntést megbeszélnek a gyermekkel. Ez sok időbe kerülhet és idegek. Ha az apának reggel időben kell lennie a munkához, és a gyermek úgy dönt, hogy nem megy iskolába, akkor elkerülhetetlenül konfliktus alakul ki.

A gyakorlatban az ilyen jellegű konfliktusok gyakran az egalitárius oktatási stílus kudarcához vezetnek. Az egalitárius nevelés előnyei, hogy a gyermek megtanul objektíven megfogalmazni és megbeszélni. A szülők kapcsolatban maradnak gyermekeikkel, ami elmélyítheti a kapcsolatot.

Ennek ellenére ez a stílus erősen ellentmondásos. Feltételezi, hogy a gyerekek elég érettek és felelősek. Az egalitárius nevelési stílus sok időt és türelmet igényel a gyermek fejlesztéséhez.

Laissez-faire stílus

A laissez-faire oktatási stílus lemond minden határról és szabályról. Itt megkérdőjelezik az oktatás fogalmát, és a gyerekeknek elvileg egyszerűsíteniük kell a dolgokat. Ez egy passzív nevelési stílus, amelyben a szülők hagyják, hogy a gyerekek akaratuk szerint cselekedjenek, és elvileg csak akkor avatkoznak be, ha szükséges, hogy megvédjék a gyermeket a káros veszélyektől.

Nincsenek tudományágak vagy szabályok, de kevesebb a dicséret és a hibáztatás is. A társadalomban ez a stílus ellentmondásos, mert a tudósok szerint számos hátránya van. A gyerekek nem tanulnak semmilyen határt, gyakran tiszteletlenül viselkednek, és néha képtelenek elismerni a kötelességszegést.

A gyermekek nem tájékozódnak, ugyanakkor hiányzik az elismerés és a megerősítés. Néhány gyermeknek nehézségei vannak megfontoltnak lenni, mert soha nem tanulták meg. Gyakran a gyerekek egyedül érzik magukat, mert a szülők túl passzívak, mint fontos gondozók. A laissez-faire stílus oda vezethet, hogy a gyermekek felnőttként nagy nehézségekbe ütköznek.