A sejtmembrán szerkezete
A sejtmembránok különféle területeket választanak el egymástól. Ehhez számos különféle követelménynek kell megfelelniük: Először is, a sejtmembránok két zsírfólia kettős rétegéből állnak, amelyek viszont egyes zsírsavakból állnak. A zsírsavak vízoldható, hidrofilek fej és vízben oldhatatlan, hidrofób farok.
A fejek egy síkban kapcsolódnak egymáshoz, így a farok tömege egy irányba mutat. Ezzel szemben a zsírsavak másik sora azonos mintázatban kapcsolódik egymáshoz. Ez létrehozza a kétréteget, amelyet kívülről a fejek korlátoznak, és így hidrofób terület jön létre belülről, vagyis olyan terület, amelybe víz nem hatolhat be.
Az alkotó molekuláktól függően fej a zsírsavak különböző nevekkel és tulajdonságokkal rendelkeznek, de ezek csak csekély szerepet játszanak. A zsírsavak lehetnek telítetlenek vagy telítettek, ami a faroktól és annak kémiai szerkezetétől függ. A telítetlen zsírsavak sokkal merevebbek, és csökkentik a membrán folyékonyságát, míg a telítettek növelik a folyékonyságot.
A fluiditás a lipid kettős réteg mobilitásának és deformálhatóságának mértéke. A feladattól függően és feltétel a sejt különböző mértékű mobilitására és merevségére van szükség, amely az egyik vagy másik típusú zsírsav további beépítésével érhető el. Továbbá, koleszterin beépíthető a membránba, amely masszívan csökkenti a folyékonyságot és ezáltal stabilizálja a membránt.
Ennek a szerkezetnek köszönhetően csak nagyon kicsi, vízben oldhatatlan anyagok képesek könnyen legyőzni a membránt. Mivel azonban jelentősen nagyobb és vízben oldhatatlan anyagoknak is át kell menniük a membránon, hogy a sejtbe bejussanak vagy onnan kikerüljenek, a transzport fehérjék és csatornákra van szükség. Ezek beépülnek a zsírsavak közötti membránba.
Mivel ezek a csatornák egyes molekulák számára átjárhatók, mások számára nem, ezért a molekulák féláteresztő képességéről beszélünk sejt membrán, azaz részleges permeabilitás. A sejtmembránok utolsó építőköve a receptorok. A receptorok is nagyok fehérjék, amelyek általában magában a sejtben termelődnek, majd beépülnek a membránba. Teljesen lefedhetők, vagy csak kívülről támogathatók.
Kémiai szerkezetük miatt a transzporterek, csatornák és receptorok szilárdan megmaradnak a membránban és a membránon, így nem tudnak ilyen könnyen leválni róla. Azonban oldalirányban mozgathatók a membrán különböző helyeire, attól függően, hogy pontosan hol van rájuk szükség. A sejtmembránok külső oldalán továbbra is jelen lehetnek cukorláncok, úgynevezett glycocalyx.
Például ezek a vér csoportos rendszer. Mivel a sejt membrán annyi különböző építőelemből áll, amelyek változóan megváltoztathatják pontos lokalizációjukat, ezt folyékony mozaik modellnek is nevezik. A sejtmembránok vastagsága kb. 7 nm, azaz rendkívül vékony, de ennek ellenére robusztus és felülmúlhatatlan a legtöbb anyag esetében. A fej a területek mindegyike körülbelül 2 nm vastag, míg a hidrofób farok területe 3 nm széles. Ez az érték alig változik az emberi test különböző sejttípusai között.
