A paruresisben szenvedők nehezen és néha lehetetlen vizelni a nyilvános mellékhelyiségekben. Az összes férfi csaknem 3 százaléka érintett, de a probléma tabu jellege miatt ritkán fordulnak szakemberhez. Ez nem szerencsés, mivel vannak hatékony módszerek a parurézis leküzdésére.
Mi a paruresis?
A paruresis egy vizelési rendellenesség, amelyet pszichológiai tényezők okoznak. A vizeletürítést köznyelven „vizelésnek” is nevezik. Az érintett egyének gátolják az ürítésüket hólyag nyilvános mellékhelyiségekben. Vagy egy bizonyos időre van szükségük ahhoz, hogy eljussanak erre a pontra, vagy el kell hagyniuk a megkönnyebbülést és újra el kell hagyniuk a WC-t. A gátlást különösen más férfiak jelenléte okozza. Különböző fokozatok és súlyossági fokok figyelhetők meg az úgynevezett félénken hólyag. Az érintett férfiak egy része inkább egy fülkéhez megy, nem pedig piszoárhoz, mert itt távol vannak a többi WC-használó esetleges tekintetétől. Néhányan képesek jobban pihenni ülve. Súlyos esetekben még ezek is intézkedések már nem lehet segítség és a vizelés csak otthon lehetséges. Ennek következménye az életminőség hatalmas csökkenése.
Okok
Az ok egy olyan kialakuló helyzetben rejlik, amelyet az érintettek - általában pubertáskor - tapasztalnak meg, amelyben félelmet, szégyent és feszültség. Vizelés közben figyelték őket, vagy kinevették őket, amiért nem tudtak azonnal vizelni. Ez a tapasztalat hozzájárulhat az úgynevezett „előrejelző szorongás” kialakulásához: attól a félelemtől, hogy a nyilvános vécé létesítményének legközelebbi látogatásakor újból „kudarcot vallanak”. Így egy olyan ciklus indul, amelyet alig lehet korrigálni. Ezen kívül előfordul, hogy pszichológiai feszültség kiváltó élmény nélkül okozhatja a problémát. Nem lehet pihenni és hólyag az ürítés blokkolva van. Férfiaknál a belső és a külső záróizom bezárja a húgycső és általában biztosítják, hogy a hólyag ne akarata ellenére ürüljön ki. Viszont WC-re járva idegesség és feszültség megakadályozhatja a záróizom ellazulását és ezáltal a hólyag kiürülését.
Tünetek, panaszok és jelek
A férfiak körülbelül egyharmada időnként szembesül azzal a problémával, hogy nem tud vizelni, de a paruresisben szenvedőknek többszörös szenvedésük van: Olyan helyzetekben, amikor feltétlenül vizelniük kell (hosszú repülés megkezdése előtt, buszozás közben) különös nehézségekkel sikerülniük. A súlyos fizikai kényelmetlenséget pszichés irritáció fokozza. Ezt súlyosbítja, hogy más emberek nem tudják megérteni a problémát és mosolyogni rá. Az érintettek félreértést éreznek, és úgy érzik, hogy valami nincs rendben velük. Ez növeli a feszültséget. Gyakran azok az emberek szenvednek paruresisben, akik hajlamosak a perfekcionizmusra és az önmegfigyelésre. Nagy jelentőséget tulajdonítanak annak is, hogy mások mit gondolnak róluk, de ez gyorsan megfigyeltnek érzi őket. És a figyelés érzése döntő szerepet játszik a félénk hólyagban.
A betegség diagnózisa és lefolyása
A diagnózis felállításához először szükséges, hogy a szakember kizárja a lehetséges fizikai okokat (kibővítve prosztata, a húgycső). Különféle pszichotróp gyógyszerek felelős is lehet vizelet-visszatartás. A betegség tabu jellege általában alakítja annak lefolyását is: az érintettek megpróbálják elrejteni embertársaik elől, megbékélni vele és integrálni az életükbe. Kifejezett elkerülő magatartást tanúsítanak, ami megnehezíti szakmai tevékenységüket, szabadidejüket és párkapcsolati életüket. Nem ritkán a nehézségek vezet a társadalmi elvonulásig és depresszió.
Szövődmények
A különböző fokú parurézis valójában nem olyan ritka, és általában sem súlyos feltétel. Ugyancsak nem a nyilvános WC-k vizelettel való viselkedésének a következményei vezet szövődményekig. Végül is a félénk hólyag vizelettel való viselkedése csak a nyilvános WC-ket érinti, ahol az érintett személy úgy érzi, hogy mások megfigyelik. Otthon a hólyag kiürítése problémamentesen működik. Azonban az érintett személy pszichológiai fejlődésére gyakorolt hatás problematikus lehet a parurézissel. Leggyakrabban a parurézis pubertáskor alakul ki, amikor a férfi serdülők különös hangsúlyt fektetnek a testre és a férfias viselkedésre. A parurézist trauma okozhatja. Vagy az lehet a félelem, hogy a férfias magatartásnak tartott álló pisilést mások tekintete előtt nem tudjuk elvégezni, ezért nevetségessé teszik. A parurézis által érintett férfi kamasz ebből a félelemből kerüli a nyilvános WC-k használatát, azt gondolva, hogy mások férfiatlannak vagy akár rendellenesnek ítélik őt. Ez gyakran veszélyes kisebbrendűségi komplexumhoz vezet, amely beárnyékolhatja az egész életet. Súlyos esetekben az érintett teljesen szociálisan elszigetelődik, csak azért, hogy mindig otthon tudjon mosdóba menni. Ha nem kezelik, depresszió és akár öngyilkossági hajlam is kialakulhat késői következményként.
Mikor kell orvoshoz menni?
Azoknak a személyeknek, akiknek nagy a félelme a nyilvános mellékhelyiségek használatától, meg kell beszélniük ezt a problémát egy pszichológussal vagy pszichoterapeutával. Paruresis esetén általában ajánlott a kezelés, mivel a fóbia negatívan befolyásolhatja az életminőséget, ha például az illető nem tud WC-re menni repülőgépen vagy busszal. Az orvoslátogatásra akkor van szükség, ha az elkerülő magatartás észrevehető korlátokhoz vezet a mindennapi életben. Bárki, aki a fóbia miatt munkát keres a saját otthona közelében, vagy kerüli a hosszabb utazásokat, kezelést igénylő parurézissel járhat. Azoknál az embereknél, akik a leírt félelmekben szenvednek, először konzultálniuk kell háziorvosukkal. Kezdeti előzetes diagnózist állíthat fel, és ha szükséges, forduljon szakemberhez. A feltétel viselkedési ill beszél terápia és így hatékonyan kezelhető. Súlyos fóbiák esetén fekvőbeteg-kezelés szakközpontban a szorongási rendellenességek van szükség.
Kezelés és terápia
Az elkerülési magatartás a betegség egyértelmű jele, és itt jön be a kezelés. A betegség részeként viselkedésterápia, az érintettek szakértő irányításával szembesülnek a stresszes és szorongást kiváltó helyzetekkel. Megpróbálják óvatosan növelni a nehézségi szintet: Az elején meglátogatják az üres nyilvános WC-t, és vizelnek egy fülkében ülve; egy sikeres vége terápia vizeletürítésből áll egy forgalmas nyilvános WC-ben. A cél az megszüntetése a kudarctól való félelem és a tudat érése, hogy nem mindegy, hogy a vécé többi látogatója mit gondol (gondolhat) Egy másik eszköz - gyakran kísérő viselkedésterápia - van kikapcsolódás otthon végezhető gyakorlatok. Ezek közé tartozik a progresszív izom kikapcsolódás szerint Edmund Jacobson vagy medencefenék edzés Arnold H. Kegel szerint. Ezek segítik az összehúzódás edzését és célzását, ill kikapcsolódás a hólyag ürítésében részt vevő záróizmok közül. A kezelés sikerének esélye nagyon jó, és arra kell ösztönöznie a betegeket, hogy legyőzzék szégyent és bízzanak szakemberben.
Kitekintés és előrejelzés
Elvileg a paruresis gyógyítható. A mentális rendellenességeket a jó prognózis érdekében a korai szakaszban kell kezelni. Minél súlyosabbak a tünetek, és minél hosszabb ideig fennáll a rendellenesség, annál hosszabb a normális helyreállítási folyamat. Nélkül terápia, az érintett személynek ritkán sikerül a gyógyulás. Inkább a szorongás növekedésére kell számítani, és további pszichológiai rendellenességek alakulhatnak ki. A prognózis ezekben az esetekben rosszabb, mivel a szorongás vagy a fób viselkedési tulajdonságok kialakulása átterjedhet más területekre is. A tünetek enyhítése kizárólag akkor fordul elő, ha az érintett személy együttműködése jelen van. Ellenkező esetben az orvosok és a terapeuták csak korlátozott sikereket érhetnek el. A Egészség a helyzetet úgy lehet elérni, hogy viselkedésképzéssel és kognitív munkával kezdeményezzük a változásokat. A legtöbb esetben nincs szükség az ok megmunkálására. Inkább a kezelés középpontjában áll tanulás vizelni nyilvános helyeken. Ugyanakkor az általános szorongásérzet és az ebből fakadó fizikai kényelmetlenség fokozatosan csökken. A sikeres prognózis érdekében a terápia gyors megkezdése és a tünetek enyhítésére való hajlandóság mellett elegendő türelemre van szükség. A fejlesztéseket gyakran néhány hét vagy hónap után érik el. Néhány betegnél azonban évekre van szükség a tünetek mentességének eléréséhez.
Megelőzés
Mivel a legtöbb esetben traumatikus esemény váltotta ki a paruresist, a megelőzés nehéz. Az a széles körben elterjedt hiedelem, hogy az ember csak akkor „igazi” férfi, ha állva kiüríti a hólyagját, növeli a szenvedést. Az ilyen sztereotípiák vezet az instabil emberek bizonytalanságának és veszélyeztetésének, akiket aggasztanak embertársaik véleménye. A legjobb megelőzés a nagyobb önbizalom kialakítása, és nem annak fontosságának tulajdonítása, hogy köröznek a vélemények arról, hogy mit kell elsajátítania egy „igazi” férfinak.
Utógondozás
A legtöbb esetben a paruresis által érintett személy nagyon kevés vagy korlátozott intézkedések vagy utógondozási lehetőségek. Ezért az érintettnek nagyon korán fel kell fordulnia orvoshoz ebben a betegségben, hogy ez a további folyamat során ne okozzon szövődményeket vagy egyéb panaszokat. Minél korábban fordulnak orvoshoz, annál jobb a betegség további lefolyása. Ezért már az első jelek és tünetek esetén orvoshoz kell fordulni. A parurézist különböző terápiákkal és relaxációs gyakorlatokkal lehet enyhíteni. A teljes gyógyulást azonban nem mindig lehet elérni, így az érintetteknek életük során továbbra is kerülniük kell a nyilvános WC-ket. Sok esetben a beteg saját családjának támogatása és segítsége nagyon fontos a tünetek enyhítésében. További intézkedések parurézis esetén tehát az érintett személy számára nem elérhető. A betegségnek azonban nincs különösebb hatása a Egészség az érintett személy várható élettartama nem csökken. Ebben az esetben az érintett személy megpróbálhatja a nyilvános WC-kben is vizelni magát, hogy ellensúlyozza a szégyenérzetet.
Ezt teheti meg maga is
Parureris mindig megköveteli viselkedésterápia. Az érintetteknek egy terapeutával együtt meg kell tanulniuk a nyilvános WC-k használatát anélkül, hogy éreznék a tipikus szorongást. Ez fokozatos megközelítéssel érhető el. Például a betegek először meglátogatnak egy üres nyilvános WC-t, mielőtt végül egy nagyobb sűrűségű WC-hez mennének, ahol lassan megszokták a vizelést. A terápia célja a kudarctól való félelem kiküszöbölése. Relaxációs gyakorlatokkal lehet kísérni a terápiát. Ezek végezhetők terápiás felügyelet mellett vagy egyedül otthon. A bevált módszerek közé tartozik progresszív izomlazítás or medencefenék kiképzés. Mindkét módszer megkönnyíti a hólyag kiürülését, és általánosságban nyugodtabbá és lazábbá teszi az érintetteket. Ha a terápia nem lehetséges, például azért, mert a beteg súlyos paruresisben szenved, esetleg súlyos trauma következtében is, kerülni kell a nyilvános WC-ket. A legfontosabb intézkedés ilyenkor a megelőzés. Például a tömegközlekedéssel történő hosszabb utazások előtt biztosítani kell, hogy ne legyen vizelési inger az utazás közben. Ha kétségei vannak, a szenvedőknek felnőtt pelenkát kell viselniük, vagy lépéseket kell tenniük az elhúzódó utazások elkerülése érdekében, anélkül, hogy teljesen hozzáférnének saját WC-hez.
