A mikroszkádok a szem minimális mozgása, amelyek döntő szerepet játszanak a vizuális érzékelésben. Másodpercenként egy mikrosaccade nélkül a agy nem éri el a vizuális érzékelést, mert csak a mikroszakádok biztosítanak fényeltolódást a retinán. Ez a váltás fontos a retina receptorok számára, hogy a vizuális információkat továbbítsák a agy.
Mik azok a mikrosaccades?
Az emberi szem keresztmetszete, amely annak anatómiai összetevőit mutatja. Kattintson a képre a nagyításhoz. A szemmozgásnak több típusa van. Az egyik a rögzítés, amely megfelel a szem nyugalmi helyzetének egy adott rögzítési ponton. Még akkor is, ha a szem látszólag mozdulatlanul rögzül, a mikromozgások még mindig másodpercenként fordulnak elő. Az ilyen mikromozgásokat mikroszkádoknak nevezzük. A szem másodpercenként egy-három mikroszkádot tesz ki. A három és 50 szögperc közötti amplitúdójú rángatózó villanás közben a beeső fény elmozdul a retinán. A vizuális érzékelés csak ezeken a mikroszkádokon keresztül lehetséges. A szem retináján lévő receptorok túlnyomórészt a fényváltozásokra reagálnak. Így a fény eltolódása az egyik befogadó retina területéről a másikra a receptorok reakcióját idézi elő, és végül lehetővé teszi a látást. A „helyi adaptáció” kifejezés olyan vizuális jelenségre utal, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy a vizuális képben rögzített ingereket érzékeljenek, de rögzítettként nem. Ez a hatás bizonyos környezeti feltételek mellett jelentkezik. Az a tény, hogy az embereknek a mindennapi életben nincsenek vizuális észlelési problémáik a szem helyi adaptációja miatt, viszont összefügg a mikroszkádokkal.
Funkció és feladat
A mikroszkádák amplitúdója öt és 50 szögperc között mozog. Mikroszkádok esetében a mozgás maximális sebessége lineárisan függ a távolságtól. Így körülbelül nyolc fok / s az amplitúdókra, öt szögperctől kezdve. Hasonlóképpen, ez körülbelül 80 deg / s az 50 szögperc körüli amplitúdókon. A mikroszkádok vagy megfelelnek a kis sebességű sodródásoknak, vagy részei az úgynevezett mikromozgásoknak a szemmozgások között. A mikromozgások összefüggésében a szakkádokat a mozgás mikrotremor részének is nevezik. Mindegyik mikroszkád újra irányítja a tekintet vonalait a rögzített pontra. Fiziológiailag a szemek sodródó mozdulatokkal tartósan eltérnek a rögzített pontoktól, hogy elkerüljék a helyi alkalmazkodás jelenségét. A mikroszkádok tehát a vizuális észlelési képesség egyik legfontosabb eleme. Biztosítják, hogy a szem állandóan továbbítsa a vizuális ingereket a környezetből a agy és nem szűri ki őket az észlelésből a helyi alkalmazkodás összefüggésében. Helyi adaptációra azért van szükség, mert enélkül az emberi lény állandóan észlelné a saját szemének finom vénáit a környezetből származó ingerek felett. Az emberek a szem által ellenőrzött lények közé tartoznak, akik elsősorban a vizuális érzékelés útján találnak utat a környezetükben. Az, hogy képesek erre, néha olyan jelenségeknek köszönhető, mint a helyi adaptáció és a mikroszakádok. A mikrosakkádok általában másodpercenként egy-három alkalommal fordulnak elő. A megfelelő arány személytől függ, és olyan befolyásoló tényezőkhöz is kapcsolódik, mint pl fáradtság. A tudósok most azt feltételezik, hogy a saccádok generálásában résztvevőkhöz hasonló neuronfolyamatok szerepet játszanak a mikroszkádok létrehozásában. Úgy tűnik, hogy a közös idegsejtek alapozzák a mozgásokat. A szemnek a rögzítési ponttól való elmozdulása ugyanolyan automatikus és akaratlan, mint a korrekciós mikroszakádok, amelyek a szemet a rögzítési pontra irányítják. Ezeket a folyamatokat ritkán veszik észre tudatosan, és másodpercnél rövidebb idő alatt fordulnak elő.
Betegségek és rendellenességek
A mikroszkádoknak klinikai jelentőségük elsősorban a szemizmok bénulásával összefüggésben van. A legtöbb esetben az ilyen típusú bénulások neurológiai betegségekkel társulnak, és így megfelelnek az idegsejtek elváltozásainak az érintett izmok által szolgáltatott területen. Ha a szem izmai megbénulnak, néha már nem történhetnek mikroszkádok. Ennek végzetes következményei lehetnek a vizuális érzékelésre. Mivel a retina receptorai szinte kizárólag a változó fényviszonyokra reagálnak, a mikroszakádok fényeltolódást okoznak a retinán. Amikor a mikroszkádák már nem történhetnek meg, csak állandó fény ingerek érik el a szemet, amikor fej megjavítva. Ezt a jelenséget a teljes látás abszolút elvesztése kíséri. Ezt a receptor miatti látásvesztésnek is nevezik fáradtság. Ily módon a megbénult szemizmokkal rendelkező beteg ideiglenesen megvakul, ha az övé fej kívülről rögzítették. Fej a mozgás a retina fényingerét a mikroszkádákhoz hasonló módon elmozdíthatja. Így, ha a beteg újra elmozdíthatja a fejét, a szemizom bénulás ellenére is láthat valamit. Az orvos a fej rögzítésével követheti nyomon a szemizmok bénulását, mert az ebben a helyzetben a bénulás által megakadályozott mikroszakádok vezet ideiglenes vakság. A retinára folyamatosan hulló fény nem tolódik el különféle receptorokhoz mikroszakád nélkül, ami főleg a szem sarkában található perifériás látásra hat. A befogadó retinamezők túl nagyok a periféria retinasejtjein ahhoz, hogy a beeső fényinger ingereltolódását lehetővé tegyék máshol végzett mikroszkádok kontextusában. A központi látómezőben a fényinger ingerlése más mikromozgásokon keresztül is előfordulhat, mivel a központi retina sejtek kisebb méretűek, mint a perifériás retina sejtek. Ezáltal a közepén lévő befogadó mezők kisebbek lesznek, így a fény ingerek eltolódása könnyebben lehetséges.
