A mellkas gerincének MRT-je

Bevezetés

Az MRT rövidítés mágneses rezonancia képalkotást jelent, és fontos diagnosztikai eszköz az orvostudományban. Az MRI működése azon a tényen alapul, hogy az emberi test sok úgynevezett protont tartalmaz. Ezek olyan egyedi hidrogénmolekulák, amelyek diffúz eloszlásúak a testben.

Ezeket a protonokat egy MRI egy bizonyos irányban eltérítheti egy mágneses impulzus alkalmazásával, ezért a mágneses rezonancia képalkotás neve. Ez egy metszeti képet hoz létre, hasonló a számítógépes tomográfhoz (CT). Ez azt jelenti, hogy az MRI segítségével a mellkasi gerinc metszetben vagy hosszanti metszetben jeleníthető meg, hogy jobban láthatóvá tegye a mellkasi gerinc teljes menetét.

Az MRT számos előnyt kínál. Egyrészt az MRI nem jár sugárterheléssel. Ez egyértelmű előnyt jelent Röntgen vagy CT.

Az MRI azonban nagyon lassú a CT-hez képest. Ezenkívül az MRI nem használható azon betegek vizsgálatára, akiknek a pacemaker vagy más mágnesesen aktív alkatrészek, például fémlemezek testükben a törés. Az MRI vizsgálatának eljárása nem mindig ugyanaz, mivel különböző típusú MRI képek vannak.

Általános szabály, hogy a vizsgálat előtt a mellkasi gerinc MRI-vel legalább a felső részeket és a melltartót is el kell távolítani, mivel ezek zavaró tényezőkké válhatnak. Ezután a beteget egy mobil kanapén helyezik el. Ezzel a heverővel a beteget most az MRT „csőbe” lehet mozgatni.

Fontos, hogy a beteg ne mozogjon a vizsgálat során, mivel ez zavaró tényezőkhöz is vezethet. Bizonyos gyakorlatokban a beteg ezért hallgat zene a vizsgálat során, amelyet hangszórón hallanak. Az MRI vizsgálat időtartama a mellkasi gerinc körülbelül 20-30 percet vesz igénybe.

A folyamatban lévő MRI felvétel során a fizikai körülmények a cső be- és kikapcsolásakor ismétlődő kopogási zajokat okozhatnak. Ezek nem nyugtalaníthatják a beteget, mivel ez teljesen normális és sajnos elkerülhetetlen. Fontos tudni, hogy a vizsgálatot bármikor leállíthatja.

A betegek általában harangot kapnak, amellyel jelezhetik, hogy meg akarják szakítani a vizsgálatot. Ezen túlmenően a betegek azonban a vizsgálatot végző orvossal, a radiológussal is folyamatosan kapcsolatban vannak. Tehát, ha a beteg a vizsgálat időtartama vagy más ok miatt rosszul érzi magát, a vizsgálat mindig megszakítható, de az eredmények általában akkor már nem használhatók.