Gondolathiányos betegek ego-diszfunkciót tapasztalnak. Úgy gondolják, hogy saját gondolataikat külső erők megállítják. A gondolat visszavonása gyakori tünete skizofrénia és gyakran derealizációval jár.
Mi a gondolat visszavonása?
Pszichotikus állapot összefüggésében a betegek gyakran beszámolnak úgynevezett gondolatvonulásról. Ezt a gondolat-visszavonást pozitív tünetnek tekintik a psziché különféle betegségei kapcsán, és ego-rendellenességnek nevezik. Az érintettek szubjektíven tapasztalják meg, hogy mások befolyásolják őket a különféle betegségek kapcsán. Úgy gondolják, hogy saját gondolataikat hiányzik bizonyos helyzetekben. Gyakran beszámolnak arról is, hogy gondolataik egyszerűen elakadnak, vagy valamilyen erő megállítja őket. Attól kezdve, hogy mi irányítja és hajtja őket, nem érzékelik önmaguk részének. A szubjektíven érzett gondolatmegvonás az érintett személy nyelvében és kognitív viselkedésében is megjelenhet, és csak ennek eredményeként válik nyilvánvalóvá a terapeuta számára. Így a gondolkodáshiány különösen gyakran összefügg a rendszertelen és rendszer nélküli beszéddel, vagy a kommunikációban ismételten összefüggéstelen beszúrással jelentkezik. Mint minden pozitív tünetet, a gondolat visszavonását is egy objektíve egészséges állapot feletti túllépésnek kell tekinteni, amely közel áll a manifesztumhoz hallucináció.
Okok
A gondolat visszavonása általában az ego rendellenességeinek összefüggésében történik. Ezek olyan tapasztalati módok, amelyekben az ego-környezet határa zavart tapasztal. A beteg személyes egységélménye vagy ego-tapasztalata torzul. Az egó-környezet határának tiszta rendellenességei mellett, mint például a deperszonalizáció, az ego-észlelés képességének hiánya is ego-rendellenességként írható le. Továbbá gyakran előfordulnak olyan jelenségek, amelyek a saját tapasztalati tartalmának a gondolkodás szintjén a manipuláció szubjektív ízét adják. Ebben az összefüggésben a betegek szenvednek attól a tapasztalattól, hogy mások befolyásolják őket. Ha az ego rendellenesség pusztán ego észlelési rendellenesség a külső befolyás megtapasztalása szempontjából, a tünetek általában téveszmékkel társulnak, vagy legalábbis zökkenőmentesen mutatják át őket. Az érintett személy zavart viselkedése a következmény. Különösen mások tapasztalatainak hatására a gondolatok visszavonása gyakori tünet. Ahelyett, hogy saját gondolataival irányíthatná önmagát, az érintettek úgy élik meg magukat, mintha távvezéreltek lennének. Az ilyen ego zavarok a gondolat visszavonásával egyre inkább a skizofrénia. A gondolat visszavonását ezért e rendellenesség pozitív tünetének nevezik.
Tünetek, panaszok és jelek
Még az egészséges emberek gondolatai sem teljesednek ki bizonyos helyzetekben. Például csökkenő koncentráció megnehezítheti az egyéni gondolatok nyomon követését. A gondolat visszavonásának semmi köze ezekhez a fiziológiailag normális formákhoz. Inkább a gondolkodáshiány egyfajta téveszme, amelyet szükségszerűen a külső befolyás gondolata kísér. Az érintett személyek úgy gondolják, hogy bármiféle hatalom leállítja gondolataikat annak érdekében, hogy irányítsák őket viselkedésükben és gondolkodásmódjukban. Gyakran ezt az erőt konkretizálják a betegek. Az érintettek gyakran más néven hívják, Sátánként írják le, idegenként vagy titkosszolgálatként értelmezik. Ha nincs idegen befolyásélmény, akkor nem beszélhetünk feltétlenül a gondolkodáshiány tünetéről. A legtöbb esetben a gondolkodáshiányos emberek olyan kísérő tüneteknél szenvednek, mint a deperszonalizáció vagy a derealizáció. Például gyakran tapasztalják, hogy környezetük torz vagy távoli. Bizonyos esetekben saját testrészeiket vagy egész testüket elidegenedettként is tapasztalják. Így gyakran már nem élik meg a környezetet valóságként. Külsőleg az erős bizalmatlanság és az állítólagos gondolatolvasás elzárására tett kísérletek gondolathiányra utalhatnak. Valószínűleg az érintett személy a megfelelő szemrehányással szembesíti környezetét. Minden esetben fontos azonban figyelembe venni a viselkedés alternatív magyarázatait is, és nem feltételezni automatikusan a gondolat visszavonását.
Diagnózis és lefolyás
A gondolat visszavonásának diagnózisát a pszichológus vagy pszichoterapeuta állapítja meg. Nagyobb kontextusban a gondolat visszavonásának diagnosztizált tünete az ego rendellenességének bizonyítékául szolgál, így leginkább annak bizonyítékául skizofrénia.A gondolat visszahúzódású emberek prognózisa erősen függ az elsődleges októl. Amennyiben a skizofrén téveszmék okozzák a tünetet, viszonylag kedvezőtlen prognózis érvényesül. A skizofrénia nehezen kezelhető a vele kapcsolatos ego szintonia miatt, mivel a betegek képtelenek meglátni saját téveszmeiket és betegségeiket.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Ha az érintett személy többször olyan rendellenes magatartást tanúsít, amelyet a környezetben élők a normától eltérőnek tartanak, orvoshoz kell fordulni. Ha téveszmék támadnak, ha az érintett gondolkodásmódja és cselekvési módja a közeli emberek számára nem érthető, vagy ha az érintett zavaros kijelentéseket tesz, orvosra van szükség. Ha különböző helyzetekben a gondolatokat nem gondolják végig folyamatos formában, ezt szokatlannak tekintik, és orvosilag tisztázni kell. Ha erős ingadozások vannak benne koncentráció vagy ha a figyelem megszakad, előfordul, hogy orvoshoz kell látogatni. Amint az az érzés támad, hogy a saját gondolatait egy külső test irányítja, megszakítja vagy szabályozza, tanácsos orvoshoz fordulni. A saját tapasztalataira és a kogníciókra gyakorolt külső hatás észlelése aggasztónak tekinthető, és orvosilag meg kell vizsgálni, valamint kezelni kell. Ha az érintett személynek nincs kapcsolata a közvetlen környezettel, vagy ha a saját testét úgy érzékelik, hogy nem tartozik, orvosra van szükség, hogy tisztázzák az okát. Derealizáció esetén az érintettnek segítségre van szüksége, ezért orvoshoz kell mutatni. Ha további viselkedési rendellenességek figyelhetők meg, például agresszív viselkedés, zavart cselekedetek, valamint emlékezet rendellenességeket, ezeket orvosnak kell megvizsgálnia.
Kezelés és terápia
A gondolatelvonással járó betegek kezelése általában egyenértékű az elsődleges ok kezelésével. Antipszichotikumokat hoztak létre skizofréniás betegek kezelésére. Kognitív módon terápia, a beteg ideális esetben új perspektívát kap a saját furcsának vélt gondolatairól. A cél terápia megkérdőjelezni a gondolatokat és a külső forrásokhoz való hozzárendelésüket érintő véleményeket és ítéleteket. Amint a betegek már nem gondolják idegen gondolatoknak a gondolataikat, javul a gondolat visszavonása. Mindazonáltal a skizofrénia főleg asszociatív lazítással jellemezhető. Ez azt jelenti, hogy a beteg gondolkodási mintái és kognitív agy a folyamatok elidegenednek és fokozatosan nyilvánvaló téveszmékké válnak, gyakran minden észrevehető rendszerszintű kontextus nélkül. Mivel a betegek általában nem hajlandók elfogadni téveszméiket, a pszichoterápiákat és minden más formát beszél terápia gyakran nem vezet a kívánt célhoz. A gyógyszeres kezelés tehát gyakran az egyetlen ésszerű terápiás lehetőség. A nyilvánvaló skizofrénia gyógyítása aligha érhető el. Az antipszichotikumok azonban mérsékelhetik, sőt néha késleltethetik a skizofrén epizódokat, beleértve a gondolat visszavonását.
Kitekintés és előrejelzés
A prognózis elképzelt külső gondolat-visszahúzódás jelenlétében viszonylag gyenge. Az érintett egyének általában az ego észlelésének károsodásától szenvednek. Mivel a képzelt gondolat visszavonásának oka gyakran a skizofrén téveszmékben keresendő, a kezelés nehéz. A szenvedők nem ismerik zavaruk jellegét. A gondolat visszavonása nem a rendellenesség egyetlen jellemzője. Pozitív prognózis lehetséges lenne, ha az alapbetegséget sikeresen kezelik. A statisztikák szerint a skizofréniában szenvedők mintegy 60-80 százaléka visszatérő skizofrénia-epizódokat tapasztal. Ez gyakran azt jelenti, hogy a feltételezett gondolat-visszahúzódás helyreáll. Igaz, hogy a klinikai területen a kezelési lehetőségek jelentősen javultak. A skizofrénia kezelhető antipszichotikumokkal vagy neuroleptikumok. A korábban előforduló relapszusok aránya 40-50 százalékkal csökkent. Ennek ellenére a prognózis továbbra is viszonylag kedvezőtlen. Az érintettek átlagosan gyakrabban követnek el öngyilkosságot. A depressziós tünetek megmagyarázhatatlan külső beavatkozás miatt fokozzák a szenvedőkben a gondolathiány érzését. Minél fiatalabbak és szociálisan jobbak a szenvedők, annál nagyobb a kockázata annak, hogy nem képesek megbirkózni a vélt gondolat-visszahúzódással. Lehetséges azonban egy kedvezőbb tanfolyam is. A kezelés korai megkezdésével, a megszilárdított életmóddal, a támogató partnerrel és a feszültség amennyire lehetséges, a gondolat visszavonása, mint a skizofrén rendellenesség tünete kezelhető és sikeresen kezelhető.
Megelőzés
A gondolat visszavonása csak annyiban akadályozható meg, hogy az okozó ego rendellenességek megelőzhetők legyenek. Átfogó megelőző intézkedések kifejezetten skizofrénia esetén alig állnak rendelkezésre, mivel a rendellenességben számos egyedi tényező játszik szerepet a genetikai hajlam és a pszichoszociális tényezők mellett.
Utógondozás
Attól függően, hogy mi váltotta ki a gondolat visszavonását ennek eredményeként pszichózis, az utógondozást a tünetek és az okozó tényező szerint kell megtervezni. Például, ha a kábítószer-függőség létezett a gondolat visszavonásának okaként, kábítószer-megvonás valószínűleg nem elegendő. Pszichiátriai utógondozás és felvétel a metadon program ajánlott. A tapasztalatok azt mutatják, hogy magas a relapszus aránya, és ezért a gondolat visszavonása is megismétlődhet. Ha más okú pszichotikus rendellenesség vagy skizofrénia van, akkor a kezelés más. Itt is hosszú távú kezelés és ellenőrzés Az érintett személy ajánlott. Az egyértelműen meghatározott diagnózis azonban fontos. A gondolatok visszavonását külső befolyásnak kell okozni. Mivel az ilyen betegségek gyakran epizódokban fordulnak elő, a gyógyulás esélye általában alacsony. A betegség betekintése hiányzik a skizofrén téveszmékből. Ezért a kezelést általában abbahagyják, nem támogatják vagy aláássák. Következésképpen ez a követést is megnehezíti. Az antipszichotikumok lehetővé tehetik a kezelést. Enyhítik a tüneteket. De nem tehetnek semmit maga a betegség ellen. Az utógondozás lehet kognitív ill viselkedésterápia. De ennek hosszú távúnak kell lennie. Megköveteli a beteg részvételét. A skizofrénia klinikai képére való tekintettel ez valószínűtlen. Ezért a betegek valósnak tartják téveszmeiket, és hiányzik belőlük az együttműködési hajlandóság.
