A Gerstmann-szindróma különböző kognitív károsodásokkal járó rendellenesség. Az érintett személyek intelligenciája azonban nem csökken. A Gerstmann-szindróma kapcsán még a mindennapi élet egyszerű feladatai is problémát jelenthetnek a betegek számára.
Mi a Gerstmann-szindróma?
A Gerstmann-szindróma a különféle panaszok és tünetek kiterjedt komplexumát foglalja össze. A jelenség első leírója Gerstmann, aki elemezte a feltétel A Gerstmann-szindróma tipikus jelei például az acalculia, vagyis az átlagos intelligencia ellenére az aritmetika gyengesége. Ezenkívül sok esetben az érintett személyek agrafiában szenvednek. Ez azt jelenti, hogy nehezen tudnak írni, bár nincsenek zavarok a motor működésében vagy az intelligencia csökkenése. Számos Gerstmann-szindrómás betegnél jelentkezik egy úgynevezett bal-jobb gyengeség is, ami azt jelenti, hogy nagyon gyakran összekeverik a két irányt vagy kifejezést a mindennapi életben. A Gerstmann-szindróma másik tipikus tünete a ujj és a lábujj agnosia. Ebben az összefüggésben az egyéneknek problémáik vannak a lábujjak és ujjak felismerésével vagy elnevezésével. Bizonyos körülmények között a Gerstmann-szindrómára az angularis szindróma szinonim kifejezés utal. Szigorúan véve azonban ez a betegség kifejezés szűkebben definiált feltétel. Emiatt egyes orvosok bírálják a kifejezések szinonimáját. Az esetek többségében a Gerstmann-szindróma tünetei más betegségek összefüggésében jelennek meg. A legtöbb esetben ezek olyan tünetek, amelyek más neurológiai károsodásokkal együtt jelentkeznek. Ilyen rendellenességek lehetségesek például a agy balesetek vagy más okok miatt. A Gerstmann-szindróma tipikus tünetei a ütés. Elvileg a Gerstmann-szindróma elszigetelt előfordulása ritka. Emiatt még mindig vitatott, hogy a Gerstmann-szindróma önmagában olyan rendellenesség, amely alkalmas egyedüli diagnózisra. A legtöbb esetben a Gerstmann-szindróma nem fordul elő tiszta formájában, azaz neurológiai rendellenességek, valamint apraxia és acalculia nélkül. Bizonyos esetekben a tipikus panaszok más lehetséges okai is megtalálhatók, például a munkavégzés károsodása emlékezet.
Okok
A Gerstmann-szindróma okai elsősorban a agy. Például bizonyos esetekben a ütés kiváltja a Gerstmann-szindróma jellegzetes tüneteit. Ez különösen akkor áll fenn, ha a szögletes gyrus vagy a supramarginalis gyrus érintett a károsodás során. ütés. A Gerstmann-szindróma egyéb lehetséges okai a agy vagy daganatok.
Tünetek, panaszok és jelek
A Gerstmann-szindróma tipikus tünetei és panaszai első pillantásra általában azt mutatják, hogy az érintett személy csökkent intelligenciával rendelkezik. Ez azonban valójában nem így van, mert a Gerstmann-szindrómás betegek átlagosan magas intelligencia-hányadossal rendelkeznek az esetek többségében. A Gerstmann-szindróma jellemzői például a lábujjak és az ujjak megkülönböztetésének és elnevezésének problémái. Például az érintett egyének nem tudják azonnal megkülönböztetni a gyűrűt ujj a mutatóujjától, és keresse meg a megfelelő kifejezést. Ugyanez vonatkozik a jobb és bal irányokra is, amelyeket a beteg gyakran összekever egymással mind nyelvi, mind motoros szinten. Ezen kívül vannak olyan panaszok, mint az acalculia és az agraphia, vagyis a számtan és az írás problémái. Mindkét tünet anélkül jelentkezik, hogy kognitív vagy motoros okok nyilvánvalóak lennének.
Diagnózis
Ha a Gerstmann-szindróma jellegzetes tünetei és panaszai felhalmozódnak, és befolyásolják az érintett életminőségét, orvoshoz kell fordulni. Kezdetben az elsődleges orvos megfelelő kapcsolattartó. Esetleg a beteget neurológushoz irányítják. A diagnózis felállításának első lépése a beteg felvétele kórtörténet. Ebben a beszélgetésben minden panaszt megvitatnak. Ezenkívül a beteg leírja életkörülményeit, valamint a korábbi betegségeket vagy baleseteket. Például egy korábbi stroke jelzi Gerstmann-szindrómát. A vita után általában különféle vizsgálatokat végeznek a Gerstmann-szindróma diagnosztizálására. A leírt jellemzők alapján már kísérleti diagnózist készítenek. Ha a beteg anélkül szenved, hogy szellemileg retardálva vagy intelligenciája károsodna, a Gerstmann-szindróma jelenléte viszonylag valószínű. A megkülönböztető diagnózis is végre kell hajtani. Hasonló rendellenességek a fejlődési Gerstmann-szindróma vagy a Gerstmann-Sträussler-Scheinker szindróma.
Szövődmények
A Gerstmann-szindróma rendkívül rontja a beteg életminőségét, és nagyon megnehezíti a mindennapokat. Általános szabály, hogy az érintett személy a mindennapi életben más emberek segítségétől függ, és már nem képes különféle feladatokat elvégezni egyedül. Különösen a kognitív képességek romlanak. Az intelligenciát a Gerstmann-szindróma nem rontja, ezért nincs retardáció. Nem ritka azonban, hogy a korlátok miatt pszichológiai panaszok és szövődmények jelentkeznek. Ezek a pszichológiai panaszok a beteg szüleit és rokonait is érinthetik. A legtöbb esetben problémák vannak a beszéddel és a gondolkodással, így például számokkal történő számítás vagy bizonyos objektumok megnevezése nem megy könnyen. Az írás is korlátozható. Okozati terápia A Gerstmann-szindróma a legtöbb esetben nem lehetséges. Emiatt csak a tüneteket kezelik. Ez nem így van vezet további szövődményekhez, és gyakran korlátozhatja a tüneteket. A beteg életminőségét nem rontja a Gerstmann-szindróma. Ha Gerstmann-szindróma stroke után következett be, a betegség további lefolyása a stroke okaitól és következményeitől is függ.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Gerstmann-szindróma esetén mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Ez megakadályozhatja a felnőttkori további szövődményeket. Orvoshoz kell fordulni, ha a gyermek Gerstmann-szindróma miatt jelentősen csökkent intelligenciában szenved. Ez a panasz már diagnosztizálható óvoda vagy az iskola. Minél korábban diagnosztizálják és kezelik a Gerstmann-szindrómát, annál nagyobb az esélye a betegség pozitív lefolyásának. Különösen az olyan egyszerű tevékenységek, mint a bal és a jobb, vagy az egyes ujjak megnevezése, nehézségeket okozhatnak az érintett személy számára. Ha ezek a tünetek jelentkeznek, orvoshoz kell fordulni. A megfelelő kapcsolattartók a háziorvos vagy a gyermekorvos. A Gerstmann-szindróma további kezelését azonban neurológus végzi. Mivel egyes esetekben a szindróma is vezet a gyermekek vagy a szülők pszichológiai panaszai esetén pszichológiai kezelést is kell végezni.
Kezelés és terápia
Ennek része a terápia a Gerstmann-szindróma esetében a hangsúly az alapbetegség vagy ok kezelésére vagy megszüntetésére irányul. Ugyanis az egyenként jelentkező tünetek nagymértékben függenek előfordulásuk okaitól is. Ha egy személy stroke-ot szenved, a tünetek általában nagyon gyorsan észrevehetővé válnak. Lehetséges azonban a betegség tüneteinek visszafejlődése, különösen, ha a beteg rendszeresen kap foglalkozásterápia. Bizonyos körülmények között logopédikus terápia szintén hasznos, és idővel enyhíti a tüneteket.
Kitekintés és előrejelzés
A Gerstmann-szindróma prognózisa a megjelenő problémáktól vagy rendellenességektől függ. A szindróma nem önálló betegség, ezért egy másik szabálytalanság eredményeként diagnosztizálják. Ennek eredményeként a kezelési terv nem a Gerstmann-szindróma gyógyítására, hanem az eredeti rendellenesség kezelésére összpontosít. A szindrómában a kognitív teljesítmény csökken. Támogatják őket különféle és egyénileg összeállított támogatásokban intézkedések. Ez a tünetek enyhüléséhez és egyben a közérzet javulásához vezet. Az alapbetegségek nagy számában nincs gyógymód. Ennek eredményeként a Gerstmann-szindróma tüneteitől való mentesség nem valósulhat meg. Sok esetben minden erőfeszítés ellenére az érintett személy a mindennapi életben a napi támogatástól és gondozástól függ. Gyakran nem lehet segítség nélkül megbirkózni a feladatokkal. Az általános helyzet igen vezet további másodlagos betegségekhez. A pszichológiai rendellenességeket gyakran diagnosztizálják, mivel drasztikus változás történt az életmódban. Ha a Gerstmann-szindróma a stroke kísérő tüneteként jelentkezik, a betegek nemcsak kognitív, hanem motoros veszteségeket is szenvednek, amelyekkel általában nehéz megbirkózni. Az alapbetegség mértékétől függően az átlagos várható élettartam is jelentősen csökkenhet.
Megelőzés
intézkedések a Gerstmann-szindróma közvetlen megelőzésére nem léteznek, mivel a rendellenesség mindig egy másik alapbetegség vagy más ok eredménye. A megfelelő terápia gyakran jó eredményeket mutat.
Követés
Az utógondozás lehetőségei a Gerstmann-szindrómában a legtöbb esetben nagyon korlátozottak. Ebben az esetben az érintett személy elsősorban az orvos közvetlen orvosi kezelésétől függ, így megelőzhetők a további szövődmények. Ennél a betegségnél az öngyógyulás nem fordul elő, ezért a kezelés mindig szükséges. A kezelés lehetőségei erősen korlátozottak, és általában a tünetek pontos megnyilvánulásától és jellegétől függenek. Ha Gerstmann-szindrómában szélütés lépett fel, teljes gyógyulás általában már nem lehetséges. Az érintettek a rokonok és barátok támogatásától és gondozásától függenek a tünetek enyhítésében és a megfelelő mindennapi életben. Hasonlóképpen a kellemetlenségek egy része is enyhíthető fizikoterápia. Az ebből a kezelésből származó gyakorlatok közül sok a beteg saját otthonában is elvégezhető a gyorsabb gyógyulás érdekében. A többi szenvedõvel való kapcsolat szintén nagyon hasznos lehet ebben a folyamatban. Lehetséges, hogy az érintett személy várható élettartama csökken a Gerstmann-szindróma miatt. Gyakran a saját családjával folytatott empatikus beszélgetések is nagyon hasznosak.
Mit tehetsz te magad
Sok esetben a Gerstmann-szindróma által érintettek függnek más emberek segítségétől a mindennapi életben. Ebben az összefüggésben különösen a barátok és rokonok szeretetteljes gondozása nagyon pozitív hatással lehet a betegség lefolyására. Azonban sok család függ a gondozóktól a szindróma miatt. A legtöbb esetben az ellátás a mindennapi élet minden aspektusát magában foglalja, mivel az érintett személyek bénulásban és más kognitív rendellenességekben szenvednek. Egyformán függenek a rendszerestől foglalkozásterápia, otthon gyakran megismételhető gyakorlatokkal. Beszédterápia ebben a tekintetben is gyakran hasznos, és otthoni gyakorlatokkal is kísérhető. A Gerstmann-szindróma közvetlen és oksági kezelése azonban nem lehetséges. Ha a szindróma pszichológiai panaszokhoz is vezet, ill depresszió, pszichológus látogatása alkalmas. Segíthet a partnerével, a családjával vagy a barátaival való beszélgetés is. A Gerstmann-szindrómában érintett más emberekkel való kapcsolat szintén pozitív hatással van a betegség lefolyására, és hozzájárulhat az információcseréhez. A további kezelés és a Gerstmann-szindróma lefolyása azonban nagyon függ az alapbetegségtől.
