A Ganser-szindrómában szenvedő betegek egyszerű kérdésekre és cselekvési kérelmekre rosszul adaptív viselkedéssel reagálnak. A szindrómát a bűnüldözésben sokáig szimulált rendellenességnek tekintették, mára azonban disszociatív konverziós rendellenességként ismerik el. A kezelés nehéznek bizonyul és magában foglalja viselkedésterápia valamint a gyógyszeres kezelés igazgatás.
Mi a Ganser-szindróma?
A disszociatív konverziós rendellenesség átmeneti pszichoszomatikus rendellenesség. Az érintett egyének testi funkcióinak zavaraitól szenvednek, amelyek időben kapcsolódnak egy pszichológiailag stresszes eseményhez. A Ganser-szindróma disszociatív konverziós rendellenességnek minősül. Ez egy ritka rendellenesség a pszichiátriában. Az érintett személyek az egyszerű kérdésekre következetlenül vagy akár helytelenül válaszolnak, azt a benyomást keltve demencia. Helytelen cselekvési szekvenciák jellemzik a klinikai képet is. A rendellenességet először 1897-ben írta le a német pszichiáter SJM Ganser, aki a rendellenességnek nevet adta. A Ganser-szindróma első eseteit a büntetőrendszeren belül figyelték meg, és összefüggésben voltak az őrültség kinyilvánításának vágyával. Ebben az összefüggésben a szindrómát kezdetben mesterséges rendellenességnek gondolták, amely csupán szimulációt szolgált mentális betegségek. A Ganser-szindrómát azonban mára valóságos pszichiátriai rendellenességként ismerik el, és ilyenként megtalálható az ICD-10-ben.
Okok
A Ganser-szindróma okait még nem sikerült meghatározni. Mivel a szindrómát először a büntető rendszerben figyelték meg, a rendellenességet sokáig szándékos megtévesztési kísérletnek gondolták azzal a céllal, hogy őrültséget nyilvánítson. Annak ellenére, hogy a szindrómát valós betegségnek ismerik el, a pszichiáterek és pszichológusok a diagnózis felállításakor még mindig figyelembe veszik annak lehetséges szimulációs jellegét. A valódi betegség és a szándékosan szimulált betegség közötti különbségtétel rendkívül nehéz, különösen a Ganser-szindróma esetében. Néha agy-szerves károsodás lehet vezet hasonló klinikai képre. A tisztán pszichológiailag okozott Ganser-szindrómát általában jelentősen megterhelő esemény előzi meg, amely rendkívül erősen megrázta az érintett ember lelki életét. Ez az ok-okozati összefüggés indokolja a szindróma disszociatív konverziós rendellenességnek minősítését.
Tünetek, panaszok és jelek
A Ganser-szindrómás betegek helytelen választ adnak az egyszerű kérdésekre. Például arra a kérdésre, hogy milyen színű a nap, a zöldre válaszolnak. Évszakkal válaszolnak az aktuális nap kérdésére, és a cselekvésre való felhívásokat helytelenül hajtják végre. Egyéb kognitív zavarok és viselkedési problémák nincsenek jelen. A tipikus válasz mellett Ganser, az első leíró azt állítja, hogy a tudat ingadozó zavarát, érzékszervi zavarokat, például fájdalomcsillapítást, bizsergő érzéseket vagy akár bénulást, valamint akusztikus, valamint vizuális pszeudohallucinációkat észlelt a betegeknél. Gyerekes sántítás, depresszióizgatás, emlékezet elévül, és a látómező károsodása lehet jelen. Ezenkívül az echopraxia, valamint az álepileptikus rohamok tipikus tüneteknek számítanak. Az akut tünetek általában csak rövid ideig tartanak, és később a beteg nem emlékszik rá. Környezetük gyakran az érintetteket „ostobának” tartja. Emiatt az akadémiai, szakmai és társadalmi kudarc gyakori következmény. A társadalmi elszigeteltség komplikációként jelentkezhet. Eközben az esettanulmányok szerint egyre több gyermek szenved a szindróma tüneteitől.
Diagnózis és lefolyás
A Ganser-szindróma kiterjedt diagnosztikai vizsgálatot igényel. A pszichiátriai vagy pszichológiai értékelés általában nem elegendő a meghatározott diagnózis felállításához. Neurológiai vizsgálatok és a agy szükségesek, hogy kizárják az agy-szerves károsodást, mint a kognitív károsodás okát. Miután kizárták a fizikai okokat, a pszichiáter vagy pszichológusnak meg kell különböztetnie a szimulált rendellenességet. A differenciáldiagnosztikai differenciálás a klinikai képektől, mint pl skizofrénia szintén szükséges a diagnózis részeként. Ez a feladat kötéllel járásnak bizonyul. A Ganser-szindrómás betegek prognózisa viszonylag kedvezőtlen, mivel a jelenséget nehéz kezelni. A Ganser-szindróma miatt súlyos pszichológiai panaszok és szövődmények vannak. Ezek főleg a társadalmi környezetben fordulnak elő, mivel a beteget gyakran kizárják a társadalmi életből, és már nem tud aktívan részt venni benne. Ez ahhoz vezet depresszió és agresszív hangulat a betegben. Tudatzavarok és koncentráció is előfordulhatnak. Különösen gyermekeknél a Ganser-szindróma képes vezet a kötekedésre és a zaklatásra, ezáltal rendkívül csökkentve az életminőséget. Nem ritka, hogy az érintettek a kívülállók számára intelligensnek tűnnek, ezért nőnek a pszichológiai panaszok. Egyéb viselkedési rendellenességek is előfordulnak, és nem ritka, hogy a test egyes régiói megbénulnak. A Ganser-szindróma kezelése nagyon bonyolultnak és hosszú távúnak bizonyul. Nem is vezet minden esetben a sikerhez, így a betegnek egész életét a tünetekkel kell töltenie. Bizonyos helytelen viselkedéseket kezelnek a terápiákban. A gyermek fejlődése azonban szintén korlátozott, így a tünetek felnőttkorban is jelentkezhetnek. Magát a várható élettartamot nem befolyásolja a Ganser-szindróma.
Szövődmények
A Ganser-szindróma súlyos pszichológiai panaszokat és szövődményeket okoz. Ezek főleg a társadalmi környezetben fordulnak elő, mivel a beteg gyakran kirekesztődik a társadalmi életből, és már nem tud aktívan részt venni benne. Ez ahhoz vezet depresszió és agresszív hangulat a betegben. Tudatzavarok és koncentráció is előfordulhatnak. Különösen gyermekeknél a Ganser-szindróma ugratáshoz és zaklatáshoz vezethet, ezáltal rendkívül rontva az életminőséget. Nem ritka, hogy az érintettek a kívülállók számára intelligensnek tűnnek, ezért nőnek a pszichológiai panaszok. Egyéb viselkedési rendellenességek is előfordulnak, és nem ritka, hogy a test egyes régiói megbénulnak. A Ganser-szindróma kezelése nagyon bonyolultnak és hosszú távúnak bizonyul. Ez sem vezet minden esetben sikerhez, így előfordulhat, hogy a betegnek egész életét a tünetekkel kell töltenie. Bizonyos helytelen viselkedéseket kezelnek a terápiákban. A gyermek fejlődése azonban szintén korlátozott, így a tünetek felnőttkorban is jelentkezhetnek. Magát a várható élettartamot nem befolyásolja a Ganser-szindróma.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Azoknak az embereknek, akik nem megfelelő módon reagálnak társaik vagy közeli hozzátartozóik utasításaira és cselekvési kérésére, orvosi segítségre van szükség. Ha az egyszerű kérdésekre a meglévő ismeretek ellenére sem lehet helyesen válaszolni, akkor ezt szokatlannak tekintik, és orvosnak kell értékelnie. Ha az érintett személy viselkedése miatt kiemelkedik, mert az nem felel meg a normájának, akkor javasoljuk, hogy kezdeményezzen ellenőrző látogatást orvosnál. Ha úgy tűnik, hogy az illető mentálisan alkalmatlan és mentálisan hiányos, akkor a rendellenességek tisztázása érdekében terapeutával kell fordulni. Ha a páciens ismételten hasonló viselkedést mutat, mint a demencia betegeknél van ok az aggodalomra. Meg kell vizsgálni és orvosilag kell kezelni a feledékenységet, a dezorientációt és a hiteles alkalmatlanság hiányát a mindennapi helyzetekben. Tartós vagy ismételt kognitív károsodás, emlékezet - károsodás, és hangulatingadozás olyan jelzések, amelyeket orvosával kell megbeszélni. Ha változnak a tudat, az érzékszervi zavarok vagy a belső izgatottság, akkor orvosra van szükség. Ha vannak hallucinációk, bénulás vagy a test érzésének zavara, orvoshoz kell fordulni. Ha az érintett panaszkodik a látómező korlátozásaira, vagy ha a rokonok észreveszik ezeket, meg kell látogatni az orvost. Ha pszeudoepileptikus rohamok ismételten előfordulnak, és az érintett személynek nincs emlékezet közülük orvoshoz kell fordulni.
Kezelés és terápia
A Ganser-szindrómát pszichológiai gondozással kezelik. Okozati kezelést kérnek; azonban oksági terápia nehéznek bizonyul. Az egyik sokat használt lehetőség a kognitív viselkedésterápia. Viselkedésterápia a kezelési lépések alapja tanulás elmélet. Viselkedésterápia a rendezetlen viselkedést tanultnak tekinti, és célja a terápia során történő megtanulása. A viselkedésterapeuta célja, hogy a beteg szembetűnő gondolkodási és viselkedési módjait megfelelő gondolkodási és viselkedési módszerekkel helyettesítse, és új perspektívát nyújtson a személy saját viselkedésére. A kívánatos viselkedés megerősítése és megszüntetése a nemkívánatos vagy nem megfelelő viselkedés minden magatartás központi célja terápia. A Ganser-szindrómában szenvedő betegek nagyon jól értik a kérdéseket és a cselekvési kéréseket, de nem megfelelő módon viselkednek annak ellenére, hogy alaposan megértik, amit tőlük kérnek. Ez a kapcsolat teszi a viselkedést terápia munka. Ha alapvetően nem értették a kérdéseket és a kéréseket, akkor a helyzetben tanúsított viselkedésüket nem lehetett korrigálni. Az esetek többségében az oksági kezelés megközelítése egy tüneti terápiás megközelítéssel kombinálódik. A szenvedők gyakran súlyos izgatottságot mutatnak, ami akadályozza viselkedésterápia. A konzervatív gyógyszeres kezelés lépéseit általában a páciens izgatottságának enyhítése érdekében hajtják végre. A rövid távú igazgatás of lorazepam ebben az összefüggésben általánossá vált. A rendellenesség hosszú távú feloldása érdekében a terapeutának meg kell határoznia a helytelen viselkedés okozati helyzetét és ingereit. A beteg szenzitizáció eléréséig szembesül ezekkel az ingerekkel.
Kitekintés és előrejelzés
A Ganser - szindróma prognózisa a feltétel. Sok esetben nincs beteg betekintés a betegségbe. Ennek eredményeként a rendellenességek és a viselkedés sajátosságai ellenére sem fordulnak orvoshoz, vagy elutasítják a terápiát. Ezenkívül a betegség nehézsége a helyes diagnózisban rejlik. Ennek a mentális rendellenességnek a jelenlétét sokáig rosszul ítélik meg. Ha terápiát keresnek, jó esély van a meglévő tünetek enyhítésére. Ennek ellenére a kezelés általában nagyon nehéz és összetett. A lemorzsolódás magas, mert szükséges intézkedések kiterjedtek, és sok esetben a beteg nincs meggyőződve arról, hogy a problémák a viselkedésének köszönhetők. Számára az ok a környezetben vagy más emberek viselkedésében keresendő. Hasonlóképpen, a terápia során gyakran hiányzik a beteg megfelelő együttműködése. A Ganser-szindróma hosszú távú kezelést igényel, amelynek a leginkább érintett személyek teljes életében kell végbemennie. A cél nem a tünetek teljes mentessége. A hangsúly az életminőség fokozatos javítására és az interperszonális konfliktusok csökkentésére irányul. Kognitív változtatásokra van szükség, hogy az általános helyzet javulhasson. A visszaesések ebben a folyamatban nem ritkák.
Megelőzés
Mivel a Ganser-szindróma pontos okait széles körűnek tartják, nehéz teljes mértékben megakadályozni a szindrómát. A stabil psziché profilaktikus lehet. Megelőző pszichoterápia valamilyen mértékben megelőző intézkedésként írható le.
Utógondozás
A legtöbb esetben nincs külön utógondozási lehetőség a Ganser-szindrómában érintett személy számára. Ebben az esetben a beteg függ a betegség átfogó kezelésétől, bár a teljes gyógyulás nem garantálható. Ha azonban a Ganser-szindróma teljesen meggyógyul, meg kell akadályozni a kiújulást. A beteg várható élettartamát ez a betegség nem csökkenti. A Ganser-szindrómát általában pszichológus vagy terapeuta kezeli. Sok esetben a család vagy a barátok támogatása is szükséges és nagyon hasznos a gyógyulási folyamat felgyorsításához. Hasonlóképpen, a külső személyeknek általában fel kell hívniuk a figyelmet a betegség tüneteire az érintett személy számára, és rá kell venni őket a terápiára. Nem ritkán a Ganser-szindrómát is gyógyszeres kezeléssel kezelik. Fontos, hogy a gyógyszert rendszeresen és helyesen szedje adag orvosnak kell beállítania. Kétség esetén mindig orvoshoz kell fordulni. A szindróma kezelése speciális klinikán is elvégezhető. Ha a Ganser-szindróma ismét jelentkezik, azt orvosnak kell újra kezelnie. Öngyógyítás nem következhet be.
Ezt teheti meg maga is
A Ganser-szindróma kezelése általában nehéznek bizonyul, így az önsegítés eszközei ebben az esetben is nagyon korlátozottak. Biztosítani kell az orvos által felírt gyógyszerek rendszeres és gondos bevitelét. Hasonlóképpen, kölcsönhatások más gyógyszerekkel együtt mindig figyelni kell, ha más gyógyszereket is szednek. Ganser-szindróma esetén rendkívül fontos, hogy ne büntessék a beteget helytelen viselkedése miatt. Ebben az esetben különösen a barátoknak és rokonoknak figyelembe kell venniük a szindróma tüneteit, és meg kell magyarázniuk a betegnek, miért viselkedése helytelen viselkedés. Ezenkívül a rossz gondolkodásmódokat a kívülállóknak is meg kell igazítaniuk. Rendszerint a kezelést úgy végezzük, hogy a betegnek kellemetlen ingerekkel és helyzetekkel szembesülünk. Ez a konfrontáció a beteg saját otthonában is megtörténhet ismerős emberekkel, ami felgyorsíthatja a gyógyulási folyamatot. Ezeket a viselkedési gyakorlatokat azonban mindig meg kell beszélni a kezelőorvossal vagy a terapeutával a helytelen viselkedés elkerülése érdekében. Ha az érintett izgatottnak tűnik, akkor a legközelebbi és legismertebb emberekkel folytatott empatikus beszélgetések nagyon hasznosak ebben a tekintetben.
