A fibula fej blokkolása
Amikor a fej a fibula blokkolva van, a fájdalom jellemzően a térd és a fibula külső részén fordul elő, mivel a fibula feje artikulált kapcsolatban áll az ott lévő sípcsontral (lat. sípcsont). Az ízület ezért az „Articulatio tibiofibularis” latin nevet viseli.
Fontos tudni, hogy ez az ízület azonban amphiarthrosis, vagyis nagyon szoros ízület, mozgáskorlátozott az erős szalagvezetés miatt. A. Blokkolásának kiváltói fej a fibula mint ennek az ízületnek a csuklós része túlterhelés lehet kombinálva a láb rossz helyzetben, gyenge gurulás, amikor kocogás, helytelen lábbeli vagy íj lába. Az elzáródást gyakran nem ismerik el, mivel a köznyelvben nem terjedt el széles körben elterjedt betegség vagy sérülés.
Jellemzően a fibula elzáródását szenvedő betegek fej jelentést fájdalom a térd külső részén, de a fájdalom valójában a fibula fején található. A vizsgálatok odüsszeája gyakran a homorú-domború lencse or keresztszalag kár. Inkább azonban egy diszlokációról, azaz a fibulafej elmozdulásáról az ízületi vezetőről. Orvosi terminológiában, különösen az ilyen panaszokkal foglalkozó kiropraktikai terápiában, ezt a fibula fej elzáródásaként ismerjük.
Az ilyen blokádot kiváltó tipikus mozgások a hajlított térd, egyidejűleg kifelé fordítva láb. Ez a mozgásminta gyakran megtalálható a fociban. Az ITBS, azaz az iliotibiális szindróma szintén elzáródást válthat ki, így különösen a kocogókat érinti a fibulafej ezen elzáródása.
Fibula törése
A combcsonthoz és a másik alsóhoz képest láb csont, nevezetesen a sípcsont, a fibula viszonylag vékony, ezért hajlamosabb a törésekre. Mindazonáltal az izolált fibula törések mellett kombinált borjú- és állcsonttörések is előfordulhatnak. A fibula külső erő következtében megszakadhat, vagy fáradtságként jelentkezhet törés óriási túlterhelés után.
A külső erő hatására hajlamosak a focimeccsek vagy -esések vagy a lábakat érintő balesetek. Diagnosztikailag lehetnek megbízhatóak törés olyan jelek, mint a csont progressziójában kialakuló lépésképződés, nyílt törés, krepitációk, tapintható és látható rosszullétek vagy képalkotás, radiológiai bizonyítékok. A fájdalom és az esetleges duzzanat önmagában nem elegendő ahhoz, hogy biztonságosan feltételezhesse a törés.
A törés a fibula teljes hosszában nyilvánulhat meg, vagyis közvetlenül a fibula fején, a tengelyen vagy az alsó csontban, amely a külső boka. Egy röntgen jelzi a diagnózis megerősítésére. A törés helyétől és súlyosságától függően konzervatív vagy műtéti kezelés végezhető.
