falás: leírás
A bulimiásokkal (falóevők) ellentétben a falásos evők nem hányással, gyógyszeres kezeléssel vagy túlzott testmozgással próbálják pótolni a bevitt kalóriákat. Ez az oka annak, hogy a legtöbb falásos túlsúlyos. A normál testsúlyú embereknek azonban rendszeresen előfordulhatnak falási epizódjai.
Kit érint a falás?
A falási zavar általában később jelentkezik, mint az anorexia vagy a bulimia. Elsősorban a fiatal felnőtteket vagy a középkorúakat érinti. Azonban még a gyermekeknél is előfordulhatnak falási epizódok. A teljes mértékû falási zavar azonban nagyon ritka gyermekkorban.
A nőket és a férfiakat nagyjából egyenlő arányban érinti az evészavar. A bulimiával és az anorexia nervosával szemben tehát lényegesen kisebb a nemek közötti különbség.
Falási evés: tünetek
A falás diagnosztizálásához három hónapon keresztül legalább hetente egyszer kell falásnak lennie.
A falás-evési zavar diagnosztikai kritériumai
A) Ismétlődő falási epizódok.
B) A falási epizódok a következő tünetek közül legalább hárommal együtt fordulnak elő:
- A szokásosnál sokkal gyorsabban eszik
- Evés a kényelmetlen teltségérzet erejéig
- Nagy mennyiségű étel elfogyasztása, ha az ember fizikailag nem érzi éhesnek
- Egyedül eszik, mert zavarban van az elfogyasztott mennyiség miatt
- Undort érez önmagával szemben, depressziós vagy nagy bűntudat a túlevés után
D) A falási epizódok három hónapon keresztül átlagosan heti egy napon fordulnak elő.
E) A falási epizódokat nem kíséri nem megfelelő kompenzációs magatartások rendszeres alkalmazása (pl. szándékos hányás, koplalás vagy túlzott testmozgás), nem kizárólag anorexia nervosa (anorexia) vagy bulimia nervosa (bulimia) során fordulnak elő.
Ismétlődő falási epizódok.
- Meghatározható időn belül (pl. két óra) olyan mennyiségű étel elfogyasztása, amely határozottan nagyobb, mint amennyit a legtöbb ember hasonló időn belül, hasonló körülmények között enne.
- Az epizód alatt elfogyasztott étel feletti kontroll elvesztésének érzése (pl. olyan érzés, hogy valaki nem tudja abbahagyni az evést, vagy nem tudja ellenőrizni, hogy mit eszik).
A mértéktelen evés megkülönböztetése a bulimia és az elhízás között.
A bulimiától eltérően a falásban szenvedők általában nem tesznek ellentétes intézkedéseket a bevitt kalóriák pótlására. Ennek megfelelően az ételt nem rendszeresen regurgitálják, és nem használnak hashajtót vagy túlzott testmozgást a súlycsökkentés érdekében. A testtömeg-index (BMI) ezért gyakran magasabb, mint a bulimiás betegeknél.
A faláskor evők is elégedetlenebbek a testükkel, és alacsonyabb az önbecsülésük, mint a pusztán súlyos túlsúlyos emberek. Az egyéb különbségek közé tartozik az ismétlődő falási epizódok, valamint a szabálytalanabb és kaotikusabb étkezési viselkedés, mint a tiszta elhízás esetén. A falásban szenvedők pszichológiailag is sérültebbek, és gyakran más mentális zavarokban is szenvednek egyidejűleg, például szorongásos zavaroktól.
A falás leggyakoribb kísérő betegsége (komorbiditása) az egyidejű elhízás következménye. A falászó betegek 40 százaléka súlyosan túlsúlyos. Az emberek akkor tekinthetők elhízottnak, ha a testtömeg-indexük meghaladja a 30-at. A BMI-t úgy számítják ki, hogy elosztják a testsúlyt a magasság négyzetével. Egy 1.68 m magas és 85 kg súlyú nő BMI-je tehát 30 lenne.
A megnövekedett súly az ízületeket és a gerincet is károsítja. Különösen a térd- és csípőízületek, valamint a csigolyaközi porckorongok szenvednek a terheléstől. Súlyos elhízás esetén légzési és alvászavarok is előfordulnak.
Pszichológiai komorbiditás és a falás következményei
A faláskor leggyakrabban előforduló mentális zavarok az érzelmi zavarok (20-30 százalék), amelyek a hangulatot és a késztetést befolyásoló zavarok. Ide tartozik a depresszió, a mánia és a bipoláris zavar. Ezen túlmenően a falási zavarban szenvedők körülbelül 20 százaléka szenved szorongásos zavarban. Ide tartoznak a fóbiák és a pánikbetegségek. A faláskor evők tíz százaléka függő a szerektől, különösen az alkoholtól.
Nem világos, hogy egyesek miért válnak függővé az evéstől. Feltehetően több biológiai, szociális és pszichológiai szempont együttesen játszik szerepet a falás kialakulásában.
Elméletek a falás-evési zavar kialakulásáról
A kutatások azt sugallják, hogy két fő tényező együttesen járul hozzá a falás-evési zavar kialakulásához.
- Gyermekkori túlsúly és elhízás.
Ugyancsak veszélyben vannak azok, akik sokat diétáznak, mert elégedetlenek a testükkel. A karcsú szépségideál társadalmunkban sok lányt és nőt késztet arra, hogy leértékelje saját testét. Görcsösen próbálnak a visszafogott étkezéssel közelebb kerülni az ideálishoz. Az étkezéstől, különösen bizonyos ételektől való tartózkodás azonban fokozza az étel utáni vágyat, és elősegíti a falás kialakulását.
A falás kialakulásában különösen a stressz játszik fontos szerepet. Feszültség és negatív hangulat idején az étel rövid ideig ellazítja a falatozókat. Mivel az érintetteknek nincs más megküzdési mechanizmusuk a stressz kezelésére, tömik magukat étellel. Ezt követően szégyenérzet és undor alakul ki bennük, ami tovább rontja önbecsülésüket. Ez viszont növeli a falás kockázatát.
Egy másik elmélet rámutat az étkezési stílus és a falás közötti kapcsolatra. A falások között gyakran kerülik a magas zsír- és szénhidráttartalmú ételeket. Egyrészt az alacsony szénhidráttartalmú étrend növeli a stresszre való hajlamot. Másrészt a kalória által kiváltott étkezési hiány növeli az éhségérzetet, és ezáltal a féktelen étkezés kockázatát.
Falási evés: vizsgálatok és diagnózis
Az első kapcsolattartó a háziorvos lehet. Az anamnézis felvételére irányuló kezdeti konzultáció során az orvos megpróbálja kideríteni, hogy valóban fennáll-e az étkezési függőség. A háziorvos a következő kérdéseket teheti fel:
- Vannak falási epizódjai, amikor úgy érzi, nem tudja abbahagyni az evést?
- A szokásosnál gyorsabban eszik falási epizódok alatt?
- Mikor hagyja abba újra az evést?
- Hogy érzed magad ezeken a ivások alatt és utána?
- Visszatereli az elfogyasztott ételt?
- Szedsz hashajtót a súlycsökkentés érdekében?
- Elégedett vagy magaddal és a testeddel?
Fizikális vizsgálat
Ezen túlmenően a háziorvos megállapíthatja, hogy a falási zavarból eredő következményi károk keletkeztek-e. Kiszámolja a BMI-jét, és megvizsgálja a vérét (pl. vércukorszintet, vérzsírszintet és húgysavat mér).
Ha túlsúlyos, szív- és érrendszerének elektrokardiográfiával (EKG) történő ellenőrzése is hasznos. Ha rendellenességre utaló jelek vannak, szakember további vizsgálatokat végezhet.
Pszichológiai vizsgálat
A Fairburn és Cooper által készített Eating Disorder Examination (EDE) vizsgálatát gyakran használják a klinikákon a falás mértékének vizsgálatára. Ez a kérdőív a DSM-IV (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) kritériumain alapul, és nagyon megbízható diagnosztikai eszköznek bizonyult. Többek között a következő témákat ragadja meg:
- Visszafogott étkezési magatartás
- Gondolati elfoglaltság az étellel
- Aggodalom a súly miatt
- Aggodalom az alak miatt
Falási evés: kezelés
A kognitív viselkedésterápia és az interperszonális terápia (lásd alább) hatékonynak bizonyult a falás-evés betegek kezelésében. Ezenkívül viselkedésterápia szükséges a súlycsökkentéshez.
A terápiás módszerek
Sokáig ugyanazokat a terápiás módszereket alkalmazták a falás kezelésére, mint a bulimia kezelésére. Hatékonyak, de mivel a falás önmagában is mentális zavar, az elmúlt években speciális kezelési terveket készítettek. Az orvosok és a pszichológusok azt remélik, hogy ez még magasabb kezelési sikerarányokhoz vezet. A falásterápia fő területei a következők:
- étkezési szokások megváltoztatása
- hogy a testmozgást bevigyük a mindennapokba
- megváltoztatni a testről alkotott negatív gondolkodást és növelni az önbecsülést
- megtanulják a relapszusok otthoni megelőzésének stratégiáit
Kognitív viselkedésterápia (CBT)
Interperszonális terápia (IPT)
Kábítószer-kezelés
Ha a beteg érzelmi rendellenességben is szenved, például depresszióban, akkor néha ezt kezelik először. Ennek az az oka, hogy a súlyos depresszióban szenvedő beteg nem tud aktívan dolgozni az evészavar leküzdésén.
Felfalás: a betegség lefolyása és prognózisa
A falási zavar gyakran szakaszosan halad előre. Egyes falászók néhány hétig szinte normálisan étkezhetnek, majd a falási rohamok visszatérnek. Hosszú távon nagyon kevés falászó képes önállóan megbirkózni a falásokkal szakmai támogatás nélkül.
