A kezelés időtartama
A kiégés kezelése a betegtől függően eltérő időtartamú. A kiégési kezelés időtartama nemcsak a kiégés súlyosságától, hanem a páciens együttműködési hajlandóságától (megfelelés) és a fennmaradó képességektől (ellenálló képesség) is függ. Ezenkívül minden beteg másképp reagál a kiégés kezelésére, és a kezelés időtartama attól függ, hogy a beteg teljes mértékben részt vehet-e a terápiában, és hogy a választott terápiás típus megfelelő-e számára.
Általánosságban elmondható azonban, hogy a kiégési kezelés időtartama körülbelül 6–12 hónap. Ez azonban arra az időre vonatkozik, amikor a beteg teljesen felépült, és minden képességét visszanyerte, azaz gyakorlatilag 100% -os gyógyulást jelent. Alig néhány hét elteltével apró sikerek tapasztalhatók, amelyek arról is információt nyújthatnak, hogy a kezelés mennyi ideig folytatódik, és a beteg mennyire reagál a választott kezelésre. Ennek ellenére a páciensnek tisztában kell lennie azzal, hogy a kiégés csak akkor következik be, ha a test összes erőforrása elfogyott. Bizonyos időbe telik, amíg ezek felépülnek, és a kiégéses kezelés időtartama, amely fél évtől egész évig tarthat, természetesen nem túl magas.
Kábítószer
A kiégés, a gyógyszerek, pszichoterápia és a viselkedésterápia használt. Mindez együttesen a kiégés szindróma és fontos, hogy mindhárom egyenlő oszlop legyen, amelyen a kiégés kezelése alapul. Önmagában a gyógyszeres kezelés nem javallt a kiégéshez, mert a páciens viselkedésének meg kell változnia ahhoz, hogy kijusson a kiégési fázisból.
Ennek ellenére a gyógyszerek fontosak a kiégési terápia oszlopaként, és támogathatják és elegendő erőt adhatnak a betegnek, különösen a terápia nehéz kezdeti szakaszában. Ha azonban a beteg nem akar gyógyszert szedni a kiégés kezelésére, akkor a gyógyszeres kezelés nélkül is folytathatja a terápiát. Néhány betegnél azonban a kiégés annyira előrehaladt, hogy nem találják meg az utat arra, hogy elkezdjék a kiégés szindróma egyáltalán gyógyszer nélkül.
Fontos tudni, hogy a gyógyszert nem állandóan kell szedni, inkább ugródeszkaként szolgál a depressziós hangulatból. Miután a súlyos kezdeti szakasz véget ért, és a beteg fizikailag és mentálisan stabilabbnak érzi magát, a gyógyszeres kezelés lassan leállítható, vagyis fokozatosan megszüntethető. Mivel azonban sok beteg depressziós hangulatban szenved, vagy akár kifejezetten depresszió a kiégés miatt fontos, hogy ne hagyja figyelmen kívül őket, hanem gyógyszereket alkalmazzon ellenük.
A gyógynövény mellett Orbáncfű, vannak olyan szintetikus gyógyszerek is, amelyek felemelhetik a depressziós hangulatot, és így lehetővé tehetik a beteg számára a terápia megkezdését. A kiégés terápiájában nagyon népszerű gyógyszerek úgynevezett szelektívek szerotonin újrafelvétel-gátlók, röviden SSRI-k. Ezek a gyógyszerek biztosítják, hogy megnőtt szerotonin az idegsejtek között marad (szinapszisok).
A szerotonin egy hírvivő anyag (neurotranszmitter), amely biztosíthatja, hogy boldogabbak legyünk és nagyobb lendületünk legyen. Sok depressziós hangulatban szenvedő betegnek túl kevés a szerotoninja, ezért túl kevés a hírvivő, hogy boldoggá tegye őket. Azáltal, hogy SSRI, a beteg emeli a kedélyállapotot és fokozza a hajtóerőt, ezért a gyógyszert gyakran használják a kiégés kezelésében, hogy segítsék a beteget depressziós szakaszában.
Elméletileg más enyhe antidepresszánsok is alkalmazhatók, például az amitriptilin, de az SSRI-k a legkevesebb mellékhatást mutatják, nincsenek függőséget kiváltó potenciáljuk, ezért a legalkalmasabbak a kiégés rövid távú kezelésére. Mindazonáltal meg kell ismételni, hogy a gyógyszerek egyedüli beadása nem lehet megfelelő terápia a kiégéshez, hanem csak a kezdeti fázisban segítheti a beteget az erő visszanyerésében és a további terápia megkezdésében.
