Az önbizalom a saját képességeivel, erősségeivel, preferenciáival és jellemzőivel kapcsolatos bizonyosság mentális állapotát írja le.
Mi az önbizalom?
Az önbizalom a saját képességeivel, erősségeivel, preferenciáival és jellemzőivel kapcsolatos bizonyosság mentális állapotát írja le. A pszichológiában az önbizalom annak a személynek a mentális állapotára utal, aki átfogóan pozitívan szemléli önmagának általános képét, és képességekkel, erősségekkel és érdemekkel rendelkező embernek tartja magát. Így ez a belső hozzáállás befolyásolja az ember külső magatartását. Az magabiztos emberek nagyobb kihívásokra mernek vállalkozni, gyakran erősek kommunikálni embertársaikkal, és kevés külső segítségre van szükségük a környezetükben való érvényesülésükben és érvényesülésükben. Az önbizalom tehát kívánatos állapot egy mentálisan egészséges ember számára. Egészséges önértékelésből alakulhat ki, amelyet ki kell fejleszteni és ápolni kell, mint az első lépést a nagyobb önbizalom felé. Ennek előfeltétele a saját személyiségének felismerése, akár a saját gondolkodási folyamatán keresztül, akár a jellemzők külső hatásokon keresztül történő tulajdonításával. Az önbizalom fogalma nemcsak egyetlen embert jelenthet; egy több emberből álló csoport is megmutathatja önbizalmát a megjelenésében.
Funkció és feladat
Az önbizalom sokéves önreflexió eredménye, ez az oka annak is, hogy sok fiatalnak továbbra is nehézségei vannak az önbizalommal bármely helyzetben. A tapasztalatoknak előbb hozzá kell járulniuk saját személyiségük megismeréséhez és értékesnek való felfogásához. Az önbizalom úgy is kialakulhat, hogy olyan csoporthoz tartozzon, amelynek értékeit és jellemzőit az ember a sajátjaként fogadja el és fogadja el. Az önbizalom eredménye egy célorientált, magabiztos és félelem nélküli magatartás, amely könnyen ráveszi a többieket, hogy kövessék ezt az elképzelést. Mivel az önbizalom a tapasztalatokkal is együtt jár, az önbizalmú emberek tudják, mire számíthatnak a mindennapi helyzetekben. Magabiztos megközelítést alakítanak ki és megtanulnak bízni magukban, ami viszont biztonságérzetet ad számukra. A bizalom és a biztonság kombinációja tartja életben az önbizalmat, és biztosítja, hogy az új helyzetekhez a megszokott régi magabiztossággal közelítsenek, mivel magabiztosan biztonságos mentális állapotban vannak, és így félelemmentesek maradnak. Egy fontos állásinterjút, a munkahelyi előadást, a gyermek születését és nevelését, valamint a hasonlóan igényes élethelyzeteket általában jobban és nyugodtabban kezeli az önbizalom hozzáállása, mint az ugyanabban a helyzetben önbizonytalanságban szenvedő ember.
Betegségek és betegségek
Az ember önbizalma hosszú évek alatt kialakul, és kiterjedt személyiségfejlesztést igényel. Ezért állapotnak, mentálisnak tekintik Egészség és szinte nem fordulhat elő (mentális) betegség alatt. Természetesen nem csak mentális betegségek, de mindenféle fizikai probléma is csökkentheti az önbizalmat, mivel támadják az ember önértékelését. Az alacsony önértékelés az önbizalom egyik legnagyobb akadálya, és különösen a tizenévesek és a fiatal felnőttek körében jellemző. Az önbizalom hiánya, valamint az önértékelés hiánya ebben a korban igen vezet olyan döntések meghozatalához, amelyek célja az önmagunk megkedvelésének képességének javítása - de gyakran súlyos következményekkel jár. Az étkezési rendellenességek ennek a ciklusnak a következményei, mert az egyik oka annak, hogy kialakulhatnak, az az, hogy az érintettek külső megjelenésük miatt hiányzik az önértékelés hiánya, és elveszítik a testükre vonatkozó reális szemléletüket. Torz képet látnak magukról és reagálnak rá, de már nem a valóságra. Az önbecsülésből fakadó túlzott önbizalmat viszont kórosnak nevezzük önimádat. Itt is az érintett elveszíti kapcsolatát a valósággal, mert szubjektív önértékelése túlzottan pozitív képet ad neki. Önimádat többek között a túlzott önbizalom révén nyilvánul meg. Az önbizalom hiánya nemcsak a fiatal években jelent problémát, hanem az életkor és a képesség növekedésével is ismét aktuálissá válik vezet nagyon hasonló klinikai képekhez, mint a pubertáskorban. Becslések szerint 60 éves kora körül az ember önbizalma a legmagasabb, mivel idáig képesek voltak fejleszteni önértéküket. A 60 év feletti időseknek azonban nehéz lehet fenntartani ezt az önbizalmat a különféle társadalmi és Egészség befolyásolja. Felnőttkorban az önbizalmat erősen befolyásolják a társadalmi hatások, például a szakmai vagy családi sikerek és kudarcok, barátságok és kapcsolatok. Mivel sok társadalmilag kívánatos tényező idősebb korban általában megterhelőbbé válik, az idősebb embereknél nehezebb fenntartani az önellátást. Azokban a társadalmakban, ahol az időskort kevésbé negatívan tekintik, mint a legtöbb nyugati országban, ez teljesen más. Itt az idősödő emberek a társadalom központjának tekintik magukat, és ennek eredményeként még mindig növekvő önbizalmat tapasztalnak.
