Az undor nagyon kellemetlen érzésekkel és érzelmekkel jár, amelyeket határozottan el akarnak utasítani. Az ilyen negatív érzelmi szempontok alaposabb, tudományos vizsgálata azonban érdekes betekintést enged természetünkbe, valamint kultúránkba. Ezért érdemes meghatározni az undor érzelmét, feltárni annak funkcióit és előnyeit az emberek számára, és megmagyarázni az emberekben tapasztalható undorzavarokat.
Mi az undor?
Az undort általában minden negatív érzésnek leírhatjuk, amelyhez gyakran társul hányinger és taszítás. Az undor általában úgy jellemezhető, mint minden negatív érzés, amelyhez gyakran társul hányinger és taszítás. Fontos itt a nemtetszés érzelmével járó érzett fizikai reakció. Például az, hogy nem szeretjük a politikust, mert olyan napirendet képvisel, amely a saját szemszögéből nézve téves, nem számít undornak, mert általában nincsenek fizikai reakciók emiatt. Csak akkor, ha olyan jelenségek, mint öklendezés, izzadás, szív szívdobogás, szédülés vagy hányás előfordul-e a reakció undornak számít. A mentális elutasítás és a fizikai taszítás kombinációja miatt az undor nagyon erős érzés, amely erőteljesen az érintett személy tudatának előterébe tolja magát. Az emberek többségétől sok dolog undorodik: széklet, belsőségek, penész és szemét. Bizonyos állatok sok emberben undort is okoznak, általában apró állatok, például férgek, szarvasok, pókok és kígyók. Az állatokról szólva még fejlett agyú állatok is undorodnak bizonyos dolgoktól, vagy legalábbis széles fekhelyet adnak nekik. Például az olyan majmok, mint a csimpánzok, félnek a folyókon keresztül gázolni, ezért nem tudnak úszni. Az undor nem kizárólag emberi.
Funkció és feladat
Az undor funkciója az emberek iránt meglehetősen nyilvánvalónak tűnik: csakúgy, mint a félelem, az undor is védő funkció, bár a félelemmel ellentétben nem arról van szó, hogy milyen dolgok elől menekülni kell, hanem milyen dolgokat kell egyszerűen elkerülni, például mit nem enni. Ha nem lett volna undor reakció, az emberek romlott ételt ettek, nem gondozták alaposan a szemetet, és sokkal kevésbé higiénikusan éltek. Feltételek, ahol csíra és a betegségek virágzása drasztikusan csökkentené várható élettartamunkat és minőségünket. Az, hogy mennyire erős és egyben védő undor is bizonyítható, egy majmokkal végzett kísérletben bizonyítható: A majmok saját ürülékét a könyv minden trükkje elkészítette, hogy a főemlősök azt gondolják, hogy étel és megeszik. Festették, illatokkal szórták és hagyományos ételekkel együtt szolgálták. Ingyen. A majmok mindig nem voltak hajlandók megenni az ürüléket. Míg az undor védő funkciója nem vitatott, eredete vitatható: Az undor inkább genetikai vagy kulturális? Természetesen az állatok is undort éreznek, de az állatoknak természetesen van egyfajta kulturális evolúciója is, amelyben a viselkedési normákat nem genetikai felépítéssel, hanem figyeléssel és tanulás. Ugyanígy észrevehető különbségek vannak az emberi kultúrák között is. Az egyik példa az undor, amelyet sok európaiak éreznek olyan rovarok iránt, mint a szöcskék, amelyeket csemegének vagy snacknek fogyasztanak Ázsiában. Amit az emberek undorítónak tartanak, és mi nem gyakran, az a dolgokhoz fűződő értékektől függ. Például, bár nincs racionális érv, miért kellene a kutyahúsnak kevésbé ízletesnek lennie, mint a sertéshús vagy a marhahús, ebben az országban szinte automatikusan undort és elutasítást érzünk a kutyák húsai iránt. Egyszerűen azért, mert a kutyahúst nyugaton nem szabad fogyasztani, mert erkölcstelennek tartják.
Betegségek és betegségek
Az undor rendellenességei bármelyik szélsőségig terjedhetnek. Először is vannak fóbiák, vagyis eltúlzott undor és elutasító érzések olyan dolgok iránt, amelyek az emberek túlnyomó többsége számára teljesen hétköznapiak. Egyes fóbiák meglehetősen érthetőek, mint pl arachnofóbia (póktól való félelem) vagy achluophobia (sötétségtől való félelem). De sokan mások számára zavarba ejtőnek tűnnek, beleértve az aquaphobia-t (a víz vagy vízben lenni) vagy coniophobia (porfélelem) és még számtalan. Néha a fóbiák egyszerűen megmagyarázhatatlannak tűnnek, de mindig traumatikusak gyermekkor a tapasztalatot azonosították az irracionális undor okaként. Például valaki, aki gyermekkorában szinte megfulladt egy tóban, joggal tarthat attól, hogy a jövőben még kádba is kerül. A másik véglet azok az emberek, akik a leghigiénésebb dolgoktól sem éreznek undort. Gyakran ehhez még szexuális hajlam is társul, ami kóros fetisizmusnak (paraphilia) tekinthető. Ilyenek lehetnek a holttestek (nekrofília), a széklet (koprofilia), az ürülék késztetése (koprofágia) és a vizelet (urofília). Továbbra is intenzív pszichológiai kutatások tárgya, mi okozza ezeket a parafíliákat, és miért nem csak megszűnik bennük az undor, hanem formailag is visszafogottá válik. Az érintett személyeknél gyakran súlyos személyiségzavarok gyanúja merül fel. Szembetűnő az is, hogy ezek a személyek soha nem szenvednek elsősorban perverzióiktól, hanem rendellenességeikkel csak a társadalmi környezet révén szembesülnek, akár a törvénnyel való szembesüléssel, akár más emberek szemrehányásával.
