Mi az ultrahang?
Az ultrahang gyors, biztonságos, nagyrészt mellékhatásoktól mentes és olcsó vizsgálati módszer. Technikailag szonográfiának nevezik. Segítségével az orvos a test és a szerv számos régióját felmérheti. A vizsgálat elvégezhető ambulánsan, rendelőben vagy klinikákon. Ehhez általában nincs szükség kórházi tartózkodásra.
Mikor van szükség ultrahangra?
A szonográfiát az orvostudományban különféle betegségek diagnosztizálására és előrehaladásának monitorozására, valamint technikailag nehéz beavatkozások élő monitorozására használják. A gyakori alkalmazási területek a következők:
- A hasi szervek vizsgálata (hasi szonográfia), pl. a vesék
- A pajzsmirigy ultrahangvizsgálata
- A szív ultrahangja (echokardiográfia)
- Az erek ultrahangja, pl. az aorta, a nyaki artériák vagy a lábvénák
- A női emlő ultrahangvizsgálata (mammasonográfia)
- nőgyógyászati ultrahang, pl. a méh, a petefészkek állapotának kiértékelésére és a terhesség alatt
- az ízületek ultrahangja, pl. a csípőízület
Hasi ultrahang
A hasi ultrahangot például a máj, a lép és/vagy a vesék állapotának felmérésére használják. Az ultrahangvizsgálat ezen formájáról bővebben a Hasi ultrahangos cikkben olvashat.
Az echokardiográfia
Mell ultrahang
Emlő ultrahangra lehet szükség például a gyanús csomók vagy egyéb elváltozások tisztázása érdekében az emlőszövetben. Erről bővebben a Mammasonográfia című cikkben olvashat.
Ultrahang: Terhesség
Az Ultrahang: Terhesség cikkből megtudhatja, mikor kell ultrahangot végezni a terhesség alatt, és ki fizeti.
Mi történik ultrahang alatt?
Attól függően, hogy az orvos melyik szervet vagy testtájt szeretné felmérni, az ultrahangos vizsgálat a beteg ülve, állva vagy fekve (hason vagy oldalt) történik.
Először az orvos ultrahang gélt alkalmaz a transzducerre és a bőr érintett területére, hogy egyenletes érintkezést hozzon létre a transzducer és a test felülete között. Az ultrahangos készülék ultrahanghullámokat küld a szövetbe a transzduceren keresztül. A beteg ebből semmit nem érez. Az ultrahanghullámokat a szövet szerkezetétől függően eltérően veri vissza.
A jelátalakító ismét elfogja ezeket a visszavert hullámokat, és az ultrahangos készülék képes képet számolni belőlük. Ez most megjelenik az orvos és a páciens számára a monitoron. Az orvos gyakran közvetlenül a monitoron mutatja meg és magyarázza el a leleteket a páciensnek. Az orvos az egyedi, különösen informatív képeket közvetlenül az ultrahang készüléken nyomtathatja ki.
Endoszonográfia
Az Endosonográfia cikkben olvashat arról, hogyan működik a testen belüli ultrahangvizsgálat, és milyen kockázatokkal jár.
Doppler-szonográfia
Az érszűkületek és elzáródások diagnosztizálásához szükséges a véráramlás felmérése. Ez egy speciális ultrahangvizsgálattal, az úgynevezett Doppler-szonográfiával tehető meg.
Ha meg szeretné tudni, hogyan működik az ultrahang ezen speciális formája, és milyen esetekben használják, olvassa el a Doppler-szonográfia című cikket.
Kontrasztanyag szonográfia
A hagyományos ultrahangvizsgálat továbbfejlesztett formája a kontrasztanyag-szonográfia. Ebben az eljárásban a páciens kezdetben kontrasztanyagot kap, amellyel például jobban láthatóvá lehet tenni a szervek és daganatok véráramlását.
Az ultrahanghoz használt kontrasztanyagnak kevesebb mellékhatása van, mint a röntgenvizsgálatoknál.
3D szonográfia
A modern ultrahangos berendezésekkel az orvos háromdimenziós (3D) képeket készíthet, amelyeken egy egész szerv látható és áttekintésben értékelhető.
Milyen kockázatokkal jár az ultrahang?
Mire kell figyelnem ultrahangnál?
A vizsgálat után az orvos egy rongyot ad Önnek, amellyel letörölheti az ultrahanggélt. Ha a ruhájával érintkezett, nem kell aggódnia: A manapság általánosan használt gélek nagyon vizesek, és általában nem hagynak maradandó foltokat a ruhákon. Az ultrahang utáni időszakban nincsenek különleges óvintézkedések a diétát, a vezetést vagy hasonlókat illetően.
