Tüdő embólia általános klinikai kép. Bár a különféle vizsgálatok állításai eltérnek egymástól, feltételezhető, hogy 1 lakosra átlagosan körülbelül 1000 embert érint a tüdő embólia Németországban minden évben - az idősebbek gyakrabban, mint a fiatalok. A kórházi betegek között tüdő embólia a halál egyik leggyakoribb oka.
Eldugult edény okként
A jobb szív oxigéntelen szivattyúk vér a testből a nagy és kis artériákba a pulmonális keringés. Ezekben az alveolusokba viszik, ahol új oxigént kap.
Néha azonban a vér a testből nemcsak hoz szén a kilégzésre kerülő dioxid, de veszélyes részecskékben is öblít: általában vérrögök keletkeznek a trombózis a láb vénák, de - sokkal ritkábban - zsír is, például csontműtét után, infúzióból származó levegő, baktériumok, tumorsejtek vagy magzatvíz hogy belép az anyaiba keringés születéskor. Ezek az anyagok elakadhatnak és elzárhatják a megfelelő edényt.
Ha az alvadék csak egy kicsiben van ütőér, észrevétlen maradhat; ha nagyobb vagy több hajók érintett vezet súlyos, életveszélyes betegségig.
Hogyan alakul ki pontosan a tüdőembólia?
A legtöbb érintett embernél tüdőembólia ered a vér a medence vagy a lábak vénáiban kialakult vérrög. A kis részecskék leválnak ezekről az eldugult vérsejtekről, és a vérárammal együtt szállítják őket. A vénák kezdetben kiszélesednek, és végül a portálba áramlanak ér, amely jobbra vezet szív. Csak a tüdőben jár a hajók ismét elágazik és egyre szűkebbé válik. Ezért csak ott kapcsolódnak vissza a részecskék és akadályozzák az edényt.
Miután ez a folyamat elindult, a vér hátralép előtte, lassítva az áramlását, ami képes vezet a tüdőben kialakuló újabb és újabb vérrögökhöz hajók. A jobb szív pumpálnia kell ezt a hirtelen megnövekedett nyomást, és a bal szívbe nem jut elég vér. Ez viszont egyrészt csökkenéshez vezet vérnyomás és a szívkoszorúér-erek elégtelen véráramlása, ami csökkenti a szívteljesítményt, másrészt pedig túl kevéssé oxigén- gazdag vér, amely eljut a testbe és a szervekbe
Ezen kívül a test hiányzik oxigén mert a vér már nem éri el az elzárt edény mögötti tüdő területét, így kevesebb felület marad az oxigéncseréhez.
