A reflexív a legrövidebb neuronális kapcsolat a receptorok és a célszervek között, és test reflexet indít el. A bemenet az ív afferens részén, míg a kimenet az efferens ágon keresztül történik. A reflexívekben bekövetkező változásokat elektrofiziológiai vizsgálattal lehet diagnosztizálni.
Mi a reflexív?
Általában a reflexív kifejezés a specifikus receptorok és effektorok közötti legrövidebb kapcsolatot jelenti, amely áthalad egy adott gerjesztő kör neuronjain. A reflexív azt a neuronfolyamatot jelenti, amely kiváltja a test reflexjét. Általában a kifejezés a specifikus receptorok és effektorok közötti legrövidebb kapcsolatra utal, amely egy adott gerjesztő kör neuronjain halad át. Minden reflexív magában foglalja a központi idegrendszeri információ beáramlását idegrendszer. Ezt a beáramlást afferens végtagnak is nevezik, és információk bevitelére használják. Legalább egy központi neuron képezi a reflexív alapját. Ezenkívül a reflexív mindig tartalmaz egy efferens struktúrát, amelyben az információkat a centrumtól távol vezetik idegrendszer a perifériára. Ezt a struktúrát a reflexív efferens végtagjának is nevezik. A reflexív utolsó része az effektor, amely a reflexet végrehajtó szerv. Az effektor tehát a célirányos, neuronális folyamat végpontja. A legegyszerűbb és leggyorsabb formában az efferens és afferens lábakat egyetlen szinapszis köti össze a gerincvelő. Ebben az esetben monoszinaptikusról beszélünk reflex. Ettől meg kell különböztetni a poliszinaptikus reflexíveket, amelyekben több központi idegsejt sorba kapcsolódik.
Funkció és feladat
Amikor az emberek megbotlik, gyakran elkapják magukat, mielőtt elesnek, például megváltoztatva a lábuk helyzetét. Ha megfullad, nem fuldokol, mert a köhögés reflex vált ki. Ha egy tárgy repül felé, automatikusan az arca elé húzza a karját, és ha valami megközelíti a szemét, az övét szemhéj önkéntelenül bezárul. reflexek mint ezek egy adott ingerre adott válaszként gyors és akaratlan mozgások. A legtöbb reflex célja, hogy megvédje a szervezetet a káros hatásoktól, mint például a szemhéj zárási reflex. Minden reflex az érzékszervek kölcsönhatásából áll, idegek és az izmok. Ily módon bizonyos ingerekre inger-megfelelő reakciók adódhatnak. Míg egyes reflexek veleszületettek, másokat tapasztalatok alapján szereznek. Mindegyiküknél a reflexív játszik fő szerepet, mert csak ezen a rendszeren keresztül biztosítható az adott ingerre adott időben történő reflexválasz. Különösen a védőreflexek függnek ettől a gyors reagálástól, különben már nem szolgálnának semmilyen célt. A receptor mellett minden reflexív tartalmaz egy afferens végtagot az információ beviteléhez, a központi idegsejteket, egy efferens végtagot a reflex kimenethez és egy effektort, amely a kimeneti információt végrehajtja. Az afferens végtagok afferens receptor idegszálakból állnak, például azokból, amelyeket az I. osztályú idegsejtek képviselnek az izmok orsóján. Axonok vagy motoros neuronok teszik ki az efferens végtag. Bizonyos mértékig posztganglionos rostok is részt vesznek az efferens végtagban. Az effektorok bármelyik szervek lehetnek, például a szív vagy specifikus izmok és mirigyek. Az afferens végtag minden monoszinaptikus reflexben az érzékszervekből és azok receptoraiból származik. Az izomorsók érzékszervi receptorokként is részt vehetnek az afferens végtagon. Az afferens impulzus mindig továbbadódik a gerincvelő. Ha továbbítás a agy szükségesek, a reflex válasz túl sok időt vesz igénybe. Vetítés a gerincvelő a szenzoros neuronokon keresztül történik. A gerincvelő piramis traktusai gátló vagy elősegítő hatású monoszinaptikus reflexekben vesznek részt. Ahogy az afferens végtag megnyílik a gerinccsatorna, a reflexív efferens végtaga megnyílik az izmokban, a szervekben vagy a mirigyekben. Az efferens impulzusokat a gerincvelő továbbítja a motor elülső szarvában elhelyezkedő motoros idegpályák mentén. A motoaxonok az efferens kimenetet a célszerv felé vezetik. Ezek az axonok az Aα-rostokhoz tartoznak, és ennek megfelelően nagy a vezetési sebességük. Belső reflexekben a receptor és az effektor ugyanabban a szervben helyezkedik el. Külső reflexek esetén viszont különböző szervekben helyezkednek el.
Betegségek és betegségek
A reflexvizsgálat az egyik standard neurológiai vizsgálat. Ezt a reflex vizsgálatot elsősorban a kóros reflexek kimutatására használják, mivel ezek különböző betegségek összefüggésében fordulhatnak elő. A patológiai reflexek elsősorban a Babinski, a Chaddock és a Gordon reflexek, de a Mendel-Bechterew, az Oppenheim és a Rossolimo reflexek is. A kóros reflexek az úgynevezett piramis traktus jeleihez tartoznak, és így jelzik a gerincvelőben lévő piramis traktusok károsodását. Ilyen károsodás esetén a reflexív íve zavart, mivel az összes monoszinaptikus reflex ezen a központon halad át. A piramiscsatorna jelei különböző betegségek összefüggésében fordulhatnak elő. Például autoimmun betegségben sclerosis multiplex (KISASSZONY), gyulladás elváltozások kialakulását okozhatja a piramis útvonalakban, ami piramis alakú útjeleket vált ki. Az SM-ben a piramis alakú traktus jeleinek jelenléte röviddel a betegség megjelenése után rossz jelnek számít, és ezáltal negatívan befolyásolja a prognózist. Általában a kóros reflexek központi bénulással társulnak, például a hemiplegia, amelynek eredete a központi idegrendszer. Az elektrofiziológiai vizsgálat során a centrális és a perifériás reflexív ívei nyomon követhetők. A reflexívek kóros változásai is így diagnosztizálhatók. Az ilyen változások szűkíthetik a agy elváltozások, és például a ütés.
