Pszichológiai tünetek A depresszió tünetei

Pszichológiai tünetek

A kimerültség olyan tünet, amely nagyon sok szenvedő betegnél jelentkezik depresszió. Különböző tünetek okozhatják ezt a kimerültség érzetét. Egyrészt a depresszió gyakran a hajtás erőteljes csökkenéséhez vezet.

Ez azt jelenti, hogy sok erőfeszítést igényel, hogy bármiféle tevékenységhez eljuthasson. Még a legegyszerűbb dolgok is, mint például a konyhába vagy a fürdőbe járás, rendkívül kimerítőek lehetnek. Reggel kelni nagyon nehéz lehet.

Ezen kívül van még a súlyos fáradtság, amely gyakran társul depresszió. Egyrészt ezt a gyakori alvászavarok okozzák, amelyek során problémákat okoz az elalvás és az éjszakai alvás, valamint a nagyon korai ébredés, hanem a belső üresség is, amely tartósan okoz fáradtság és kimerültség. Az állandó érzés, hogy a rossz hangulat, valamint az öröm vagy az érdeklődés hiánya terheket jelent másoknak, hozzájárul a teljes kimerültség érzéséhez is.

Az öngyilkossági gondolatok és az állandó hízelgés súlyos kimerültség érzéséhez is vezethet. A fáradtság, akárcsak a tartós kimerültség érzése, a depresszió gyakori tünete. A fáradtság érzésként jelentkezhet belülről, mert a depressziós epizód önmagában nagyon megterhelő lehet, de a gyakran előforduló alvászavarok is okozhatják.

Az érintettek gyakran panaszkodnak, hogy nehezen tudnak elaludni, vagy éjjel újra és újra felébrednek. A reggeli nagyon korai órákban való ébredés anélkül, hogy újra el tudna aludni, szintén hozzájárul a depresszió fáradtságának tünetéhez. A kedvetlenség érzése a három fő egyike a depresszió tünetei.

Ez azt jelenti, hogy az érintett személy gyakran nyomasztó nehézséget érez, ami rendkívül megnehezíti a legegyszerűbb tevékenységek elvégzését is. Már a reggeli felkelés is kínzó lehet, akárcsak az olyan egyszerű napi tevékenységek, mint a fogmosás vagy a reggeli elkészítése. A jelenlegi antidepresszánsok többségének célja a hajtóerő növelése, vagyis célja, hogy jelentősen csökkentse a hajtásvesztést, és ezáltal biztosítsa, hogy az érintettek megszabaduljanak az elnyomó nehézségektől, és könnyebben folytathassák a mindennapi tevékenységeket.

A brooding a depressziós epizód viszonylag tipikus tünete. A hízelgés azt jelenti, hogy az érintett személy újra és újra ugyanazokra a dolgokra gondol, a gondolatokra fej körökben járnak és negatív jellegűek. Általában van egyfajta költési kényszer.

Ez azt jelenti, hogy az érintett nem tud fészkelni, nem lehet kikapcsolni, ezért különösen gyötrődik. A fészkelés tehát egyfajta akaratlan körözést jelent ugyanazon témák körül. Az érintett személyek nem érik el a megoldást fészkelés közben.

A depresszió különböző módon nyilvánulhat meg. Sok beteg tapasztalja a hajtóerő bénító gátlását belső ürességgel és mély szomorúsággal. De a külső mozgás hiánya ellenére sok beteg további belső nyugtalanságot is tapasztal, még akkor is, ha ez először ellentmondásnak tűnik.

Az érintettek úgy érzik, hogy nem találnak békét. Ez gyakran okozza a gyakran előforduló kifejezett alvászavarokat. A szorongás a depresszió során jelentkező tünet is lehet.

A szorongás például abból adódhat, hogy az érintettnek minden nap az az érzése, hogy a napot nem lehet kezelni, mert a legegyszerűbb mindennapi tevékenységek, például a vásárlás vagy a fogmosás is hatalmas erőfeszítésbe kerülnek a hajtóerő elvesztése miatt. A szomorú és nem ragyogó hangulat miatt az érintett emberek reggelente aggódva kérdezik maguktól, hogyan kellene átvészelniük a napot. Vannak olyan depressziótípusok is, amelyekben pszichotikus gondolatok fordulnak elő.

Az érintett személyek ezért téveszmékbe ütköznek. Az egyik leggyakoribb téveszme az elszegényedéstől való kifejezett és megalapozatlan félelem. Az öröm hiánya az egyik fő a depresszió tünetei.

Azok a dolgok, amelyek egyébként örömet okoztak az érintettnek, amelyek megnevettethették vagy egyszerűen csak élvezték, már nem gyakorolják ezt a hatást. Minden kimerítővé és gyötrő kötelességgé válik. Az örömöt alig érezhetik az érintettek közepesen vagy súlyosan depressziós szakaszban.

Erre példa a gyermekek vagy unokák, akikkel olyan örömmel töltötték az időt. Hirtelen a depressziós betegek rettenetesen unják az együtt töltött időt, már nem élvezhetik gyermekeiket, és egyedül akarnak maradni. Ezenkívül gyakran éreznek bűntudatot, mert ekkora hiányzik az öröm, és rájönnek, hogy súlyos terhet rónak rokonaikra.

A szomorúság vagy a nyomott hangulat szintén a három fő egyike a depresszió tünetei. A depresszióban szenvedők szomorú hangulatban vannak, negatív jövőbeli kilátásokkal rendelkeznek, és nem tudnak örülni semminek. A szomorúságot sok érintett ember szinte megbénítónak írja le, úgy tűnik, nincs kiút.

A depresszióban szenvedő betegek számára viszonylag jellemző a negatív vagy pesszimista jövőkép. A betegség gyötrő pontja az a tény, hogy az érintettek nem tudják elképzelni, hogy néhány hét vagy hónap múlva jobban érzik magukat. Negatív és pesszimista énképük is van.

Agresszív viselkedés, például erős ingerlékenység, gyors dühkitörésekkel, depresszió esetén is előfordulhat. Az elmúlt években kimutatták, hogy különösen a depresszióban szenvedő férfiak reagálnak gyakrabban ilyen agresszív viselkedéssel és dühkitörésekkel. A depresszió tipikus tünetei náluk is jelen vannak, de inkább a háttérben állnak, mint az agresszív komponenssel, amellyel a belső üresség és mély szomorúság érzését próbálják ellensúlyozni.

A kiégés és a depresszió két különböző betegség. A kiégés még nem külön diagnózis a betegségek osztályozásában. A kiégés és a depresszió azonban egyszerre fordulhat elő, így a kiégés depressziós tünetekkel is járhat.

Alapvetően azonban jelenleg igaz, hogy a kiégést általában a mindennapi munka során felmerülő túlzott igények okozzák és különösen ezt a területet érinti, míg a depresszió az élet minden területét érinti. Mindazonáltal a két betegség, a depresszió és a kiégés sok hasonlóságot mutat, amelyek nem mindig teszik könnyűvé megkülönböztetni őket. A túlérzékenység az érintési ingerek fokozottabb észlelésének értelmében nem a depresszió tipikus tünete.

Túlérzékenységnek is nevezik az úgynevezett magas érzékenységet. Ebben az esetben bizonyos emberek sokkal érzékenyebben reagálnak, mint mások a különféle ingerekre (nemcsak az érintési ingerekre). Eddig azonban nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a nagyon érzékeny emberek nagyobb valószínűséggel szenvednének depresszióban vagy fordítva.

Az utóbbi években azonban egyre inkább felvetődött a kérdés, főleg az alternatív orvoslás részéről, hogy nem lehet-e jelentős összefüggés. Ez az ötlet azon a tényen alapul, hogy a rendkívül érzékeny emberek is sokkal fogékonyabbak rá hangulatingadozás, a jelenlegi alternatív orvosi vélemény szerint. Ez viszont növelheti a depresszió kialakulásának kockázatát.

A listlessness olyan tünet, amely a depresszió összefüggésében jelentkezhet. Az irányelvek azonban nem a kedvetlenségről, hanem az érdeklődés elvesztéséről, az öröm és a kedvetlenség elvesztéséről szólnak. A depressziós emberek már nem érezhetik örömüket olyan dolgokban, amelyeket egyébként élveztek volna.

A régi érdekek hirtelen megszűnnek, és minden mindennapi tevékenység megnehezül. Ezeket a panaszokat tekintik a depresszió fő tüneteinek. A koncentrációs problémák a depresszió kapcsán is gyakran előfordulnak.

Az érintettek kifejezetten nehezen tudnak valamire koncentrálni. Súlyos depresszió esetén már a legegyszerűbb dolgokra sem tudnak koncentrálni. Az öngyilkossági gondolatok a depresszió központi témája.

Sok depressziós beteg előbb-utóbb arra gondol, hogy az öngyilkosság kiutat jelent a depresszióból. Nem mindenki, akinek ilyen gondolatai vannak, a gyakorlatba ülteti, de ennek ellenére a gondolatok nagyon gyötrik. Gyakran nehéz bizalmat adni más embereknek, mert az öngyilkosság ma is egyfajta tabutéma.

A depresszió messze a leggyakoribb oka az öngyilkossági kísérletnek Németországban. A betegek nem látnak más kiutat, az az érzésük, hogy már nem élhetnek így, vagy nem akarnak, vagy nagyon félnek attól, hogy betegségükkel túl sok szenvedést okozhassanak rokonaiknak. Az öngyilkossági gondolatok, mint a depresszió tünetei, a legtöbb esetben antidepresszánsokkal is jól kezelhetők. A gyógyszeres kezelés és a pszichoterápiás terápia ezért a legfontosabb lépés a depresszióval kapcsolatos öngyilkossági gondolatok kordában tartására, még mielőtt túl késő lenne.