A pszichodrámában bár a keret rögzített, a játék kialakítása viszont nyitott. Végül a társjátékosoknak saját elképzeléseik, valamint kreatív és spontán lehetőségeik szerint kell megvalósítaniuk a témát. A pszichodrámán belüli technikák sokfélesége nagy, mert ez - mint gyakran feltételezik - nem egyszerű szerepjáték.
Egy klasszikus pszichodráma lebontása
A klasszikus pszichodráma három részből áll:
- A bemelegítési szakasz: meghatározza a csoport hangulatát, meghatároznak egy témát vagy problémát, amelyen a csoport pszichodramatikusan akar dolgozni.
- A játék fázisában a téma színpadra kerül és színpadi módon kerül bemutatásra.
- Az utolsó szakaszban a csoport tagjai elmagyarázzák a főhősnek tapasztalataikat, amelyek hasonlóak a bemutatott témához vagy konfliktushoz. A játékosok tájékoztatják, hogy mit és hogyan tapasztaltak és éreztek az adott szerepekben.
A szerepváltást a pszichodráma legfontosabb elemének tartják. A játékmester felkéri a főszereplőt, hogy vállaljon más személy szerepét. A szerepváltás célja a másik ember megértése és a szituációk átélése a másik szemszögéből. A duplázás során egy második személy ugyanolyan testtartást vesz fel, mint a mögötte álló főszereplő, és olyan érzéseket, néha első gondolatokat fejez ki, amelyek megfelelhetnek a főszereplő érzelmi helyzetének.
A pszichodrámában a duplázást végző személyt „kisegítő I.” -nek nevezzük. A kulcsszó itt a szimpátia. Így könnyebben érintkezik saját érzéseivel. A főhősnek megengedett az elhangzottak helyesbítése is. Ez a technika megkönnyíti számára a visszatérést a tapasztalatokba és a cselekvésbe, különösen olyan belső elzáródások esetén, mint az elfojtott vágyak és érzelmek.
A tükrözés során a főhősnek távoli perspektívából kell szemlélnie saját jelenetét. A „kettős” megismétli a főszereplő játékjelenetét, és utánozza őt a szavak, az arckifejezések és a gesztusok megválasztásában, úgy, hogy kívülről önmagára néz, mintha egy tükörben lenne - itt érzelmi távolság alakul ki. A csoport vezetőjével megvitathatja a saját viselkedésével kapcsolatos kérdéseket vagy benyomásokat. Új ötletek merülnek fel arról, hogyan lehet megváltoztatni a saját viselkedését.
Az érzelmi távolság révén, még a néha megterhelő témáktól is, az ember áttekintést kap, és felszabadítja a kreativitást.
Lehetséges alkalmazások
A pszichodráma spektruma átfogó: egyénként, családként és csoportként pszichoterápia, a drogmunkában, a személyzet vagy a csapat fejlesztésében. A csoporton belüli, páros vagy egyéni foglalkozásokon felmerülő helyzetek például a problémás interperszonális kapcsolatok tisztázása érdekében azonosíthatók és kezelhetők a pszichodrámában.
A játékban a résztvevők felismerik a kommunikációs problémákat és feltárják a konfliktusok okait. A beágyazott szerepminták lebonthatók, és új viselkedéseket lehet gyakorolni. A résztvevők felismerik és elfogadják a határokat, vagy megtanulják kezelni a kapcsolódó sérelmeket és csalódásokat.
A pszichodráma segítségével végzett terápiákat Németországban - Ausztriával ellentétben - nem ismerik el ambuláns eljárásként Egészség biztosító társaságok. Ebben az országban „a pszichodráma mint terápiás eljárás előnyösen kórházakban zajlik” - írja M. Rosenbaum és U. Kroneck Pszichodráma című könyvükben. Ezért a pszichodráma nagyon gyakran megtalálható az oktatási és működési területeken.
