Pszichológiai problémák amputáció után
A kar régiójában végzett amputációk nagyobb funkcionális és pszichológiai rendellenességeket okoznak, mint az alsó végtagoké. Nehezebb az optimális protézisillesztés biztosítása is, mivel a mobilitással szemben támasztott követelményeket a protézis nem tudja kielégíteni ugyanúgy, mint a stabilitást. Minél nagyobb a végtag elvesztése, annál gyakrabban nem fogadják el a karamputázok a protézis illesztését.
Egyoldalú esetben amputálás vállszinten (váll disartikuláció) a protézist általában elutasítják. A felső végtagi protézisek fő feladata a megfogási funkció átvétele, de az érzés (érzékenység) általi visszacsatolás nélkül, ami ehhez fontos. Bizonyos érzékszervi visszacsatolás, vagyis az ingerek észlelése a protézisekkel az erőt továbbító részeken keresztül érhető el.
Aktív megfogókarokkal az erő kábelhúzással átkerülhet a kötésből a kézrészbe. Természetesen ez a lehetőség nem létezik elektromos meghajtású erőprotéziseknél, kedvezőbb kozmetikumok, mint jó működés jellemzi őket. Ha csak a kozmetikai igényeket akarják kielégíteni, ékszerkezek vagy ékszerkarok is rendelkezésre állnak.
A kellő funkcionális eredmény eléréséhez elengedhetetlen a kétoldalú váll disartikulációjának elengedhetetlen, bár funkcionálisan gyenge protézisszerelvénye, amely robbanási sérülés után következhet be. A forgásirányban stabil (forgásirányban stabil) protézis problémája különösen éles a felkar amputációi esetében, mivel a protézistengely gyakran csak nehezen stabilizálható a hengeres felkar keresztmetszetén. Bizonyos esetekben sebészeti intézkedésekre van szükség, például hosszú felső karcsonkok esetén a külső (disztális) csonkvég meghajlítására a rögzítés megkönnyítése érdekében. Ebben az esetben az aktív markolókarok előnyösek:
Alkar protézis
Ezzel szemben a myoelektromos protézis különösen alkalmas a alsókar amputálás, főleg ha a alsókar karban van tartva. Ezek olyan erőprotézisek, amelyekben a bőrön lévő izmok minden összehúzódása elektromos feszültséget generál, amelyet ennek az elektromos protézisnek a szabályozására használnak. A Krukenberg-technikát a long kezelésének alternatívájának tekintik alsókar tuskók, amelyeknél az ulna és a sugár lágyrészes köpennyel ollószerűen elválik egymástól, így megtartva a megfogó funkciót, miközben fenntartja az érzékenységet a kettő között csontok. A kézrészben protézis helyreállítás nem lehetséges. A legvalószínűbb lehetőségek itt a műtéti, helyreállító (helyreállító) intézkedések a kéz felépítésére, mint segédeszközre, vagy a megfogási funkció javítására a lábujj segítségével átültetés.
