A nyirokerek anatómiája
A nyirok hajók olyan anatómiai struktúrák, amelyek az egész testen keresztül futnak vér hajók. Akárcsak vér hajók, nyirok az edények folyadékot is szállítanak. Amint a neve is mutatja, a nyirokfolyadék a nyirok hajó.
A nyirokerek anatómiája nagyon hasonlít a vér hajók, azzal a különbséggel, hogy nyirokcsomók mindig az egyes nyirokcsatornák között helyezkednek el. A nyirokerek anatómiájának megértése érdekében először meg kell érteni azok működését. A nyirokerek a szöveti folyadékot (nyirok) szállítják a fehérjék és a fehérvérsejtek (limfociták) tartalmazzák a test perifériájától a központ felé.
Nagyjából a periféria mindenre utal, ami távolabb van a szív (lábak és karok, azaz a végtagok). Innen a folyadék a nyirokereken keresztül szállítódik, és a folyadékba áramlik ér szög a szív (a belső jugular összefolyása ér és a subclavia vénája a brachiocephalicus vénába). A nyirokerek anatómiája nagyon hasonlít a vénák anatómiájára, kivéve egy döntő különbséget.
Míg az artériák és vénák véráramlása mindig össze van kötve és nem szakad meg, a nyirokrendszer úgynevezett vak végei vannak. Ez azt jelenti, hogy a nyirokerek megvakulnak, egyik végük nyitva van a szövetben, hasonlóan az egyik oldalon nyitott szalmához. Ezeket a periférián vakon kezdődő nyirokerekeket nyirokkapillárisoknak vagy kezdeti nyirokereknek nevezzük.
Ezek rendkívül keskeny erek, amelyek a sejtek közötti terekben helyezkednek el, és onnan képesek felszívni a szöveti folyadékot. A nyirokerek anatómiája tehát egy különlegességgel kezdődik. A vérrendszerben vannak kapillárisok is, de ezek összekapcsolódnak egymással.
A nyirokerek viszont nyitottak a szövetben, és ezért képesek felszívni a folyadékot a sejtek közötti terekből. A nyirokerekhez kis horgonyszálak vannak rögzítve, amelyek biztosítják, hogy az ér ne csúszhasson el. Ezenkívül ezek az izzószálak biztosítják, hogy a nyirokerek belseje (lumen) nyitva maradjon, és a folyadék be tudjon áramolni.
A nyirokkapillárisokat követő nyirokerek anatómiai szerkezete az úgynevezett prekollaterális. Ezek akkor fordulnak elő, amikor az 50μm széles nyirokkapillárisok közül egyesülve egy körülbelül 100μm széles nyirokér képződik. Ez több nyirokkapilláris összefolyását jelenti, és az izomsejtek segítségével a folyadékot a bal mell felé szállítja.
A szállítási funkció mellett az előkollaterálisok további nyirokfolyadék felszívódását is szolgálják a környező szövetből. A nyirokerek anatómiája ezért meglehetősen egyszerű. Ezután több prekollaterális egyesülve egy nagyobb kollektor nyirokeret (vagy kollaterális nyirokeret) alkot.
A kapillárisokhoz és a prekollaterálisokhoz képest a kollaterális anyagok kizárólag a nyirokfolyadék szállítására szolgálnak. További folyadék nem szívódik fel a szövetből. Ezeknek a biztosítékoknak az átmérője 150-600 μm.
Ezeknek a nyirokereknek az anatómiája szinte megegyezik a vénákéval. A fedezetek szövettani klasszikus háromrétegű (intima, közeg és külső) falszerkezettel rendelkeznek, és további szelepekkel rendelkeznek, amelyek biztosítják, hogy a folyadék a bal mell irányába szálluljon, és ne süllyedjen a karokba vagy a lábakba. A két szelep közötti területet lymphangionnak nevezik a nyirokerekben.
Ez a terület percenként 10-12 alkalommal összehúzódik, és így biztosítja a nyirok továbbszállítását. A fedezetek összesen 3 alformáját lehet megkülönböztetni. A nyirokerek anatómiája emellett biztosítja, hogy ez a három rendszer összekapcsolódjon egymással.
Ez lehetővé teszi a nyirok áramlását a mély rendszerből a felszíni rendszerbe. Az erek közötti kapcsolatot anasztomózisnak vagy perforációs keringésnek nevezzük.
- A felületes (epifasciális) rendszer a szubkutánban fekszik zsírszövet és felszívja a nyirokot a bőrből és a zsírszövetből.
- A mély (szubfasciális) rendszer, amely a karokban, lábakban (végtagokban) és a törzsben található, elnyeli a nyirokot az izmokból, szalagokból, ízületek és a csontok.
- Végül van egy zsigeri rendszer, amely a különféle szervektől nyirokot kap.
A nyirokerek anatómiájának különlegessége a nyirokgyűjtő pont.
Ezek a legnagyobb nyirokerek az emberi testben. Elhelyezkedésüktől függően a test felső vagy alsó felére oszlanak. Köztük van a tracheális törzs (Truncus trachealis) és a mellkasi csatorna (Ductus thoracicus), amely körülbelül 40 cm hosszú. Ezek a gyűjtőhelyek nyirokot vesznek fel a fedezetekből.
Ezután balra áramlanak ér szög a szív. Ezen a ponton a nyirokerek anatómiája összekapcsolódik a vénás rendszer anatómiájával. A nyirokerek felépítése általában nagyon hasonló a vénák szerkezetéhez, különösen a nagyobb nyirokerekben (kollaterálisok).
A vénákhoz hasonlóan a nyirokereknek is van egy háromrétegű falszerkezete, amely klasszikusan egy intimából, egy közegből és egy külsőből áll. A nyirokerek szelepei szintén hasonlóak. A vénákhoz hasonlóan a nyirokerek szelepei is biztosítják a folyadék (nyirok) szállítását a perifériáról, például a láb, a bal mell felé.
Mivel a folyadéknak a gravitációval ellentétes irányban kell áramolnia, a nyirokereknek szelepekre van szükségük a megfelelő áramlás biztosításához és a visszaáramlás megakadályozásához. Ezek a szelepek csak nagyobb nyirokerekben találhatók, mint például a kollaterálisok, a kapillárisokban és a pre-collateralisokban nem. A vénás rendszerrel ellentétben a nyirokerek szelepei passzívak.
A nagyobb nyirokerekben bizonyos távolságban és átmérőjüktől függően vannak jelen. Ha a nyirokerek szelepeinek csökkent funkciója van, akkor lehetséges, hogy a folyadék már nem képes megfelelően szállítani, és kialakul az ún. lymphedema előfordulhat. Általában a nyirokerek szelepeinek meghibásodása meglehetősen ritka a csökkentekhez képest vénás szelep funkciót.
