Jejunostoma (latin jejunum = „üres belek” és görög stoma = „száj„) A műtét által létrehozott kapcsolatra utal a jenunum (felső vékonybél) és a hasfal a bélcső behelyezéséhez, hogy lehetővé tegye a beteg éteri (mesterséges) táplálását.
Mi a jejunostomia?
A jejunostoma a felső rész közötti, sebészi úton létrehozott kapcsolatra utal vékonybél és a hasfalat egy bélcső behelyezéséhez, hogy mesterségesen táplálják a beteget. Ezt az eljárást főleg vastagbélben végzik rák betegek. A betegség súlyosságától függően szükség lehet a nagyobb részek műtéti eltávolítására vastagbél. A legtöbb esetben szükség van egy mesterséges bél kivezetésre, mert a vastagbél megszűnik, ami csökken abszorpció of elektrolitok és a víz veszteség. Ennek eredményeként pépes és vékony széklet és megnövekedett széklet gyakorisága van. Bármely élelmiszer lenyelése evakuálást eredményez. A jejunostomához szorosan kapcsolódik az ileostoma, amikor a fennmaradó bél átjut a hasüregbe bőr és az ileum alsó részén ér véget (vékonybél). Ha a bél vége a vékonybél (jejunum) felső szakaszában van, akkor jenunostoma van jelen. Mindkét esetben az orvosok elvégezték a bél reszekcióját (a vastagbél). A kettőspont eltávolítása után a második lehetőség az, hogy kapcsolatot létesítünk a végbélnyílás és a vékonybél állandó mesterséges bélkivezetés létrehozása nélkül. Ezt az eljárást az orvosi terminológiában ileoanalis tasaknak vagy ileo-tasak-anális anasztomózisnak (IPAA) nevezik.
Funkció, hatás és célok
A sztómák végleges vagy kettős végűek. A terminális sztómával a sebész a bél felső hurkát a hasfalon keresztül a felszínre húzza, így a bél egy kis része kinyúlik. Gyakran el kell távolítani a bél alsó szakaszát. Kéthordós bélkivezetést helyezünk a bélhurok hasán keresztül történő húzásával bőr majd kinyitja. Mindkét bélnyílás kívül van, és a hasba van varrva bőr. A bél sztómák a bél fennmaradó részének megkönnyítésére szolgálnak, mivel ez már nem üríti a székletet. Megszakítják a béljáratot, és általában csak ideiglenesen helyezkednek el. A Jenustoma kerül elhelyezésre, amikor a végbél (végbél), beleértve az anális záróizmot is, el kell távolítani. A záróizom nélkül a beteg már nem képes ellenőrizni a bélmozgást. A legtöbb beteg mesterséges anyagot talál végbélnyílás nagyon stresszes. Kénytelenek megszokni a mindennapi életben. Orvosi szempontból jejunostomával „normálisan” lehet élni, bár ez a kifejezés természetesen értelmezhető és az érintett betegek szubjektíven másként érzékelhetik helyzetüket. Pusztán orvosi szempontból a vastagbél nem olyan szerv, amely a beteg túléléséhez szükséges, mint például a vese, a szív vagy a tüdő. Fő célja a széklet hízása és megvastagodása. Ha ezt a szervet részben el kell távolítani, akkor nem áll fenn a korlátozott várható élettartam kockázata. Különösen a műtét utáni első hónapokban a betegek mindennapi élete hatalmas mértékben megváltozik, mivel meg kell szokniuk a mesterséges bélkimenetet és ennek megfelelően módosítani szokásaikat. Sok betegnek hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy megszokja megváltozott emésztőrendszerét, míg mások nem képesek megbékélni a mesterséges bélkimenettel. Az, hogy ezeket a korlátozásokat mennyire tekintik terhelőnek, mindig az egyéni élethelyzettől függ. A beteg szempontjából a mesterséges bélkivezetés mindig nagyobb terhet jelent, mint a csupán megrövidült vastagbél. Ez egy „rövidzárlat” a vékonybél és a végbélnyílás. Nincs Egészség kockázat, a széklet folyékonyabbá válik, mert hiányzik a megvastagodási folyamat. Ha ez a rövidzárlat nem lehetséges, mesterséges végbélnyílást (jejenustoma) helyeznek el. A vékonybél egy kis nyílásban végződik a hasi bőrben. A sztómát a következő betegségek indukálják: Crohn-betegség és a colitis ulcerosa (krónikus bél gyulladás), a bél kiemelkedései által okozott gyulladás nyálkahártya (diverticulitis), Hirschsprung-kór (a bél veleszületett rendellenessége), bélsérülések, például balesetek, a záróizom elégtelen vagy hiányos működése, a bélperforáció, a posztoperatív szövődmények és a veleszületett vastagbélpolipok.A mesterséges végbélnyílás során a bél hurkája nyúlik ki a hasüregből. A kijárat helyén egy lemezt helyeznek az érintett bőr védelmére. Ehhez a ponthoz van rögzítve a sztómazsák, amely megfogja a szökött székletet. Megkülönböztetnek egy- és kétrészes rendszereket. Az egy darabból álló rendszer szorosan összeköti az alaplemezt és a tasakot; csak együtt változtathatók meg. A kétrészes rendszer külön vezeti a lemezt és a táskát, és önállóan is cserélhetők. Ennek a rendszernek az az előnye, hogy a bőr alaplemezét nem kell naponta cserélni, de néhány napig ott marad. A jejunostoma célja a természetes emésztési folyamat megkerülése, mivel a széklet nem a végbélnyíláson keresztül távozik, hanem a hasi falon keresztül a mesterséges végbél felé terelődik. Ez az eljárás „rögzíti” a bél egyes részeit, és az egészséges része sértetlen marad. A műtét után sok esetben táplálkozási terápia a szervezetet a megváltozott emésztési helyzethez való alkalmazkodás céljából hajtják végre. Ennek az akklimatizációs szakasznak a áthidalása érdekében táplálkozási terápia infúzióval ellátja a beteget fontos tápanyagokkal. Kompenzálja a tápanyagveszteséget ásványok mint például kálium, nátriumés magnézium és a víz veszteség.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
Németországban körülbelül 100,000 XNUMX ember él állandó vagy ideiglenes sztómával. Orvosi szempontból nincsenek Egészség korlátozások, mert a vastagbél nem létfontosságú szerv. Mindazonáltal az első időszakban van egy olyan változás, amely némi megszokást igényel a „terelt” miatt bélmozgás. Sok beteg jól megbirkózik ezzel a változással, nagy része pusztán a fej, az orvosok szerint. Mindazonáltal az érintettek közül sok jelentős mellékhatásról számol be, amelyek nemcsak orvosi, hanem társadalmi jellegűek is. Sok harminc év alatti fiatalnak mesterséges bélkivezetéssel kell élnie a vastagbél eltávolítása után. A legtöbb esetben a szervet degenerálódás miatt távolították el polipok. Ezek a betegek panaszkodnak társadalmi kapcsolataik korlátozásaira és arra, hogy már nem lehetnek „normális” kapcsolatok, főleg szexuálisan. A barátokkal folytatott tevékenységek a megváltozott táplálkozási helyzet miatt nagyon korlátozottak. A sztóma legnagyobb mellékhatása azonban a bél sztómája által közvetlenül érintett bőrterületek krónikus fájdalma. A seb szövődményei különösen akkor fordulnak elő, ha az alaplemez nincs megfelelően megvágva, és nem képes megvédeni a bőr környezetét az agresszív széklet ellen. Különféle paszták és a krémek elérhetők sebkezelés, és a tisztítást polár tömörítéssel és pH-semleges szappannal végezzük. Jó gondozás sok beteg szerint bonyolult; több változata vakolat vagy napi öltözködésre van szükség, ha az érintett területek szivárognak. Számos sztómás beteg tapasztalta, hogy a hivatásos személyzet, például a kórházak sztómás ápolói túlterheltek sebkezelés időhiány miatt. Lehetőségük van arra, hogy szakértői sebkezelést írnak elő nekik a bélközpontokban vagy a járóbeteg-szakellátásban részt vevő ápolószemélyzet háziorvosuk útján. Bizonyos esetekben súlyos posztoperatív szövődmények, például fertőzések fordulnak elő, amelyek hosszabb kórházi tartózkodást tesznek szükségessé.
