A scalenus medius izom a leghosszabb scalenus izom, és a nyak izom és légzési kiegészítő izom. A vázizmot középső bordaemelőnek is nevezik, és kétoldalúan összehúzódva megnöveli a mellkast az erőltetett belégzés megkönnyítése érdekében. A scalenus elülső izomzatával az izom képezi a scalenus rést, amely kóros jelentőséget kap a scalenus szindrómában.
Mi a scalenus medius izom?
A nyaki vagy ventrális nyak az izmok különböző vázizmokból állnak, amelyek hozzájárulnak az anterolaterális izomhoz tömeg a nyak. Nyak az izmokat néha az nyaki izmok, amelyek alapvetően inkább a hátizmokhoz hasonlítanak. A nyak egyik vázizma a scalenus medius izom. A latin „scalenus” jelző valami olyasmit jelent, mint „egyenetlen oldalú” vagy „görbe”, és így már a nyakizom morfológiájára utal. A scalenus medius izom jobban ismert, mint mediális borda ketrec izom. A középső bordatartótól meg kell különböztetni a scalenus elülső izmot, amelyet szintén a nyaki izomzat részének minősítenek, és a scalenus medius izommal együtt alkotja az úgynevezett scalenus rést. Összesen három mucoli scaleni van. A harmadik scalenus izom a scalenus posterior izom. Mindhárom musculi scaleni-t hypaxialis vázizmoknak nevezik, és a mellkasi régióban helyezkednek el. A test mindkét fele középső bordaliftnel van felszerelve.
Anatómia és felépítés
A scalenus medius izom eredete megfelel a nyaki csigolyák keresztirányú folyamatainak. Pontosabban, nyaki csigolyák három-hét. Beillesztése a mediális bordatartót a legtöbb esetben az első vagy a második borda felé viszi. Az izom innen hátulról a subclaviaig fut ütőér és időnként a borda. A scalenus medius izom az emberi anatómia leghosszabb scalenus izma. A mediális bordatartó és a rövidebb scalenus elülső izom között van egy tér, amelyet posterior scalenus résnek is neveznek. Ezen a ponton a szubklavia ütőér áthalad a brachialis plexus hogy belépjen a hónaljba. A scalenus medius izom beidegzését a különböző gerincek elülső ágai biztosítják idegek. Pontosabban a gerinc idegek ból ből gerincvelő a C4-C7 szegmensek részt vesznek a nyaki izom beidegzésében.
Funkció és feladatok
A scalenus medius izom jelentősen hozzájárul a nyak motoros működéséhez. Az izom egyoldalúan oldalra mozgatja a nyakat összehúzódások. Így a mediális bordalift egyoldali összehúzódás közben megbillenti a nyaki gerincet. Másrészt, ha a vázizmok a test mindkét oldalán összehúzódnak, lefelé húzza a nyakat. A összehúzódások az izom nemcsak a nyak motoros működését befolyásolja, hanem befolyásolja a törzs általános motoros működését is. Különösen a vázizom kétoldalú összehúzódása változtat valamit a törzs és a mellkas morfológiájában. Kétoldalú összehúzódás során a scalenus medius izom felsõ részt emel borda. Ez a kapcsolat elősegítette az izom „középső bordaemelőjének” nevezését. Az emelt borda automatikusan megváltoztatja a mellkasát. Elsősorban a csontos mellkas nő meg kötet az izom összehúzódása miatt. A másik két musculi scaleni-hoz hasonlóan a musculus scalenus medius is a kiegészítő légzőizmokhoz tartozik, amelyek az inspiráció során fontos feladatokat látnak el. Például a scalenus elülső izma kétoldalúan összehúzódva megemeli az első bordát, és a nyaki gerinc rögzül, ami szintén a mellkas tágulását okozza. A scalenus posterior izom kétoldali összehúzódás esetén segíti a csontos mellkas tágulását, a scalenus medius izom pedig kétoldalú összehúzódással belélegezve tágítja a csontos mellkasát. Következésképpen, hasonlóan a belégzési légzéstámogató izomzat többi eleméhez, a scalenus medius izom is támogatja lélegző fokozott vagy kényszerű inspiráció során. A légzéstámogató izomzat nem tévesztendő össze a megfelelő légzőizomzattal, amely a diafragma és a bordaközi izomzat.
Betegségek
A scalenus medius izom kóros jelentőségre tehet szert különböző kompressziós szindrómák összefüggésében. Időnként a legismertebb jelenség ebben az összefüggésben a scalenus-szindróma. A kompressziós szindrómára az irodalomban néha méhnyak-borda szindrómát vagy Naffziger-szindrómát neveznek. Ez az idegtömörödési szindróma a mellkasi kimeneti szindrómák csoportjába tartozik. A jelenségben az brachialis plexus elakad a medius és az elülső scalenus izmok közötti scalenus résben. Ennek eredménye lehet a neurológiai terület különböző hiányosságai. Mivel a brachialis plexus beidegzi a vállát és mellkas az izmok motorikusan, és részt vesznek a karok és kezek érzékeny motoros beidegzésében is, a scalenus-szindrómás betegek gyakran terheléstől függenek fájdalom a váll és a kar területén. Egyes esetekben a kéz szenzoros beidegzését megzavarhatja az ideg összenyomódása. Hipesztézia és paresztézia az eredmény. Bizonyos esetekben az érzékszervi zavarok keringési zavarokkal társulnak. Ez utóbbi különösen igaz, ha a szubklavia ütőér a tömörítés is befolyásolja. A zsibbadás és a nehézség érzése mellett a kar bénulása ill mellkas izmok jelentkezhetnek. Szélsőséges esetekben az izomzat bénulással összefüggő atrófiája fordulhat elő a betegség folyamán, különösen a kéz kis izmait érintve. A scalenus elülső és a medius izmok közötti régió szűk keresztmetszetet jelent a brachialis plexus számára, különösen akkor, ha a betegeknek további nyaki bordái vannak. Az ilyen extra bordák a scalenus szindróma egyik leggyakoribb oka. A hipertrófiás izmok is okozhatnak okokat. Az izmok hipertrófiái a sejtek növekedése miatt megnagyobbodást eredményeznek kötet míg a cellák száma változatlan marad. Ez a jelenség általában a funkcionális izmok kontextusában alakul ki feszültség vagy hormonális stimuláció.
