Nincs bizonyosság ezen a világon, kivéve, hogy mindenkinek meg kell halnia valamikor. Ennek ellenére a halál az egyik utolsó tabuk a modern nyugati kultúrában. Manapság a legtöbb ember számára nem hirtelen és váratlanul jön, hanem lassan. Ez az orvosi diagnózis és kezelés előrehaladásának köszönhető. Ez általában lehetőséget ad az érintetteknek, hogy megbékéljenek az élettel és a haldoklással, foglalkozzanak a befejezetlen ügyekkel és elköszönjenek.
Pszichológiai haldoklási folyamat – fázisok
Elisabeth Kübler-Ross halálkutató a pszichológiai haldoklás folyamatát öt fázisra osztotta. Ezeket azonban nem tekintjük egymást követő szakaszoknak – a haldokló többször is válthat az egyes szakaszok között.
- Tagadás: A beteg ember nem akarja elfogadni azt a tényt, hogy nem kell sokáig élnie. Elnyomja a hírt, tagadja, talán azt hiszi, hogy összekeveredés történt, továbbra is reméli, hogy megmentik.
- Harag: A beteg fellázad a sorsa ellen, haragot érez Istenre, az orvosokra, mindenkire, aki tovább élhet. Ez a hozzátartozókkal szembeni agresszióban is megnyilvánulhat.
- Tárgyalás: A beteg megpróbál tárgyalni a sorssal, ígéreteket tesz arra az esetre, ha még tovább élhet.
- Elfogadás: A legjobb esetben az érintett vállalja sorsát és megbékél vele.
Fizikai haldoklási folyamat – jelek
Az emberek fizikailag is megváltoznak a halál előtt. A folyamat több szakaszra is felosztható:
- Rehabilitációs szakasz: Bár a betegség előrehalad, a beteg felépülhet az akut tünetekből, és továbbra is nagymértékben önálló életet élhet. Ez a fázis a halál előtti utolsó hónapokat, ritkán éveket fedi le.
- Végső fázis: A beteg ágyhoz kötött, és egyre gyengébb lesz. A tünetek fokozódnak. Ez a fázis hetekkel vagy hónapokkal a halál előtt kezdődhet.
- Utolsó fázis: Ez a fázis a tényleges haldoklási folyamatot írja le. A testi funkciók fokozatosan megszűnnek, és a haldokló tudata befelé fordul. A halál órákon vagy legfeljebb napokon belül bekövetkezik.
A haldoklás fázisa
Mit tehetnek a rokonok
A legtöbb ember nem akar egyedül meghalni. A rokonok ezért mindenekelőtt egyet tehetnek: ott lenni. Néhány ember azonban könnyebben elszakad az élettől, ha egyedül van. Ha a szeretett ember meghal, amikor nem tartózkodik a szobában, nem kell magát hibáztatnia. Feltételezhető, hogy így könnyebb volt nekik.
Ne próbáld a haldoklót utolsó óráiban kimozdítani befelé forduló testtartásából, hanem fogadd el visszahúzódását. Vegye észre, hogy ez nem jelenti azt, hogy a haldokló már nem ismeri a környezetét. Bánj velük szerető gondoskodással és tisztelettel, különösen ebben a fázisban. Még ha a gyászod nagy is, próbáld meg elengedni a részedről, és keltsd a haldoklóban azt az érzést, hogy rendben van, ha elmegy.
Vannak olyan dolgok is, amelyekkel megkönnyítheti a páciens utolsó óráit. Sok haldoklónak légzési nehézségei vannak. A felsőtest enyhén megemelése és friss levegő bejutása a helyiségbe megkönnyítheti a légzést. Ezzel kapcsolatban kérjen tanácsot az ápoló személyzettől.
A gyengéd érintés békét, biztonságot és jólétet adhat a haldoklónak. Azonban maradj érzékeny. Néha még a simogatás is túl sok és kellemetlen lehet. A halk zene és a kellemes illatok is elérhetik a haldoklót és jót tesznek neki.
Haldoklási folyamat – a közelgő halál jelei
Fokozatosan a szervek működése megszűnik. Ezt egy sor jellegzetes tünet kíséri. Fontos, hogy a hozzátartozók tisztában legyenek ezekkel, hogy elfogadhassák a természetes haldoklási folyamat részeként. Kérdezze meg az egészségügyi személyzetet vagy az orvosokat a haldoklási folyamat különböző szakaszairól, hogy elveszítsék ijedtségüket.
Légzés: A légzés megváltozik a haldoklás során, sekélyebbé és szabálytalanabbá válik. Egyes haldoklók légszomjban szenvednek, és úgynevezett ziháló légzés alakul ki. Röviddel a halál előtt nagyon gyakoriak az úgynevezett „végszavazások”. Ez azért fordul elő, mert a haldokló már nem tud nyelni vagy köhögni, és a nyálka felgyülemlik a légutakban. Ezt a rokonok nehezen viselik. Ha azonban a beteg nem szenved súlyos légszomjban, a rájuk nehezedő teher kisebb, mint amilyennek kívülről látszik.
Agy és idegrendszer: Az agy működése is egyre jobban romlik, ahogy meghalunk. Az érzékelés romlik, a tudat elhomályosul. Az autonóm idegrendszer is károsodott. Ez hányásban, bélelzáródásban vagy inkontinencia formájában nyilvánulhat meg.
Nyugtalanság: Egyes betegeket élete utolsó óráiban nyugtalanság érint. Előre-hátra mozgatják a lábukat, kopogtatják az ágyneműt. Ez a nyugtalanság gyógyszeres kezeléssel enyhíthető.
Kezek és lábak: A vér egyre inkább kiürül a végtagokból, ahogy a beteg meghal. A kezek és a lábak ezért kihűlnek és kékes színűvé válnak. Néha összegyűlik a láb és az alsó láb bőrében, és ott sötét foltokat képez.
Emésztőrendszer, vesék, máj: Ezeknek a szerveknek a funkciója fokozatosan nullára csökken, ahogy a szervezet meghal. A szervezet anyagcseretermékek által okozott mérgezése álmosságot és tudatzavart, valamint viszketést, hányingert és vízvisszatartást okozhat.
Szív: Haldokláskor a szívverés lelassul és szabálytalanná válik, a vérnyomás csökken. Ha a szív végül leáll, a testsejtek nem kapnak többé oxigént. Néhány perc múlva az agysejtek elhalnak – az ember meghalt.
