A mellimplantátumok felülete
Mellimplantátumok sima felületű textúrával szabadon mozoghat az implantátum ágyában, és optimálisan formázható push-up melltartókkal. Ennek az implantátumformának azonban az egyik hátránya, hogy az implantátum helye idővel kiszélesedik, növelve a diszlokáció kockázatát. Sima felületeket csak kerek implantátumokhoz használnak.
Mellimplantátumok a texturált felületekre jellemző, hogy képesek rögzíteni az implantátumot a kívánt helyzetben. Ez jelentősen csökkenti a megcsúszás vagy elcsavarodás kockázatát. Texturált felületei mellimplantátumok csökkenti a kapszulafibrózis kialakulásának kockázatát is.
Ez a mellimplantátumokkal összefüggésben gyakran előforduló szövődmény a test immunreakciója az implantátummal szemben. Az implantátum körül rostos kapszula képződik és összenyomja. A feszültség és súlyos állapotok mellett fájdalom, vannak a mell deformációi is. Ezenkívül megkülönböztetik a mikroteksztelt (kissé érdesített) és a makrotexturált (erősen érdesített) felületeket a textúra méretét tekintve.
Az implantátum kitöltése
A mellimplantátumokat különböző anyagokkal és folyadékokkal lehet kitölteni. A legtöbb rendelkezésre álló implantátum szilikon géllel (kb. 90%) vagy sóoldattal (kb.
Németországban 10 százalék, az USA-ban stb. 50 százalék). A fiziológiás sóoldatokhoz képest a szilikon tömések jobb tapintási érzetet kínálnak (jobb haptikák). A mellimplantátumokat kétféle szilikonnal lehet kitölteni.
Vagy folyékony szilikon gélt használunk, amely nem méreti stabil, vagy méretileg stabil kohéziós szilikon gélt. Összefüggő szilikon gél szivároghat ki a mellimplantátum héjából, de nem szivároghat. Az implantátum megrepedése esetén ez egyértelmű előny a folyékony szilikon géllel szemben, amely ilyenkor szivárog, és tapadó tulajdonságai miatt nehezen távolítható el a szövetből.
A szilikon géllel ellentétben az emlőimplantátum sóoldattal történő megtöltése kevésbé problémás, mivel a sóoldatot a test teljesen felszívja, azaz felszívódik és kiválasztódik. A sóoldattal töltött mellimplantátum azonban természetellenes érzetet kelthet, mivel a hüvelyben lévő folyadék ide-oda „ringat”. A szilikon gél viszont hasonló érzést nyújt, mint a természetes mellszövet.
Korábban más töméseket is alkalmaztak a mellimplantátumokhoz, például szójaolaj, hidrogél vagy polipropilén. Ezeknek a töltőanyagoknak azonban vagy voltak jelentős gyengeségeik, vagy nem tudtak megalapozni a piacon. A hidrogél töltelékeket azért fejlesztették ki, hogy a szilikon és a fiziológiás só implantátumok előnyeit egyesítsék, a hátrányok elkerülése mellett.
A hidrogél kevésbé káros Egészség mint a szilikon gél, mert az anyag vízalapú. Ezenkívül méretileg stabilabb, mint a sóoldat, és konzisztenciájában nagyon hasonlít a szilikon gélhez. Egészség a hidrogél jó kompatibilitása ellenére sem lehetett kizárni a kockázatokat.
A tipikus emlőimplantátumok mellett, amelyek csak egyetlen anyaggal vannak feltöltve, vannak kettős lumen mellimplantátumok is. Ezek egy nagy, szilikon géllel töltött belső kamrából és egy kisebb külső sóoldatból álló kamrából állnak. Az elmúlt években alternatív töltőanyagokkal is kísérleteztek.
A szójaolaj például nem bizonyult megfelelő töltőanyagnak a mellimplantátumokhoz, és már nem használják. Ezzel szemben a hidrogél implantátumok, amelyek több mint 95 százalék vizet tartalmaznak, amely viszkózussá válik, ha cellulózzal keverik, érdekes alternatíva lehet a szilikon töltetekkel szemben. A hidrogél töltelék hasonlónak érzi magát a saját szövetéhez, és az implantátum felszakadása esetén a szervezet teljesen lebonthatja. A hidrogél töltetű mellimplantátumokat azonban ritkán ültetik be Németországban.
