Bevezetés
Várható élettartam XNUMX - ban pitvarfibrilláció az aritmia típusától és a kezelési lehetőségektől függ. Ha van szívbetegség mellett pitvarfibrilláció, a várható élettartam csökken az egészséges emberekhez képest. A ma elérhető kezelési lehetőségek miatt azonban a várható élettartam lényegesen magasabb, mint 50 évvel ezelőtt volt.
Csökkenti a pitvarfibrilláció várható élettartamomat?
Különböző formái vannak pitvarfibrilláció, amelyek különböző okokon alapulnak. A várható élettartam nagymértékben függ a kíséréstől szív betegség. Koszorúér szív betegség (CHD) a pitvarfibrilláció fő oka, amelyet az egészséges életmód pozitívan befolyásolhat. Egy legyengült szív és a pitvarfibrilláció, a mortalitás növekszik. Ha 65 évesnél fiatalabb, és pitvarfibrillációban szenved, és egyébként a szíve egészséges, akkor hasonló élettartama van, mint a pitvarfibrilláció nélküli embereknek a fibrilláció ellenére.
A pitvarfibrilláció mely formái vannak különösen negatív hatással a várható élettartamra?
A pitvarfibrilláció a ben való előfordulásának ideje és időtartama szerint differenciálható
- Paroxizmális pitvarfibrilláció (rohamokban fordul elő, és magától eltűnik)
- Tartós pitvarfibrilláció (7 napnál tovább tart, kezelhető)
- Állandó pitvarfibrilláció (tartósan fennmarad és ellenáll a terápiának)
A paroxizmális pitvarfibrilláció (paroxizmális = rohamszerű) hirtelen következik be, és általában önmagában eltűnik 48 órán belül, de legfeljebb 7 napon belül. A paroxizmális pitvarfibrilláció nagyon gyakran kimutathatatlan marad. Feltételezzük, hogy a paroxizmális pitvarfibrillációban szenvedők hasonló kockázattal járnak ütés mint állandó pitvarfibrillációban szenvedő betegek.
A pitvarfibrilláció tünetei nem specifikus lehet: szabálytalan szívverés és pulzus, szédülés, izzadás, légszomj, nyugtalanság vagy fáradtság. Ennek eredményeként gyakran figyelmen kívül hagyják ezt a formát, amely gyorsan elmúlik önmagában. A paroxizmális pitvarfibrilláció idővel krónikussá válhat.
A tartós pitvarfibrilláció (tartós = tartós / tartós) több mint 7 napig tart, és orvosi úton leállítható. A tartós pitvarfibrilláció kezelés nélkül több mint egy évig tarthat. A betegség ezen formáját általában gyógyszeres vagy elektromos kardioverzióval kezelik.
A tartós pitvarfibrillációt (állandó = tartós) akkor diagnosztizálják, ha a pitvari pitvarfibrillációt elfogadja a beteg, és a ritmus normalizálására nem kerül sor kezelésre. Ha a pitvarfibrilláció több mint 48 órán át fennáll, akkor a vér az alvadék jelentősen megnő. A vér a vérrögök elszakadhatnak és elmosódhatnak a hajók, amely ezután érrendszert okozhat okklúzió (embólia).
Ha egy embólia vagy akár a ütés fordul elő, ez rossz a várható élettartamra. Ezért fontos a pitvarfibrilláció korai diagnosztizálása és specifikus kezelése vér ritkítás és ritmus helyreállítás, ha szükséges. A pitvarfibrilláció időtartama ezért különösen fontos a várható élettartam szempontjából, mivel ez nagyban befolyásolja a kockázatot embólia és a ütés.
Hosszan tartó pitvarfibrilláció kezelés nélkül negatívan befolyásolja a várható élettartamot. A pitvarfibrilláció szintén felosztható „klasszikus szelepi pitvarfibrillációra” és „nem szelepes pitvarfibrillációra” (szelep = szívbillentyűt érint). Ez a történelmi felosztás kapcsolatot létesít a pitvarfibrilláció és a patológiás változások között szívszelepek. A „klasszikus szelepi pitvarfibrillációban” a pitvarfibrilláció akkor következik be, amikor a mitrális szelep szűkül (mitralis stenosis) vagy a szívbillentyű mechanikus cseréje után. Ezek szívbillentyű betegségek, amelyek ebbe a meghatározásba esnek, a „nem szelepes pitvarfibrillációhoz” képest nagyobb a tromboembóliás események kockázata.
